„Ez nem a háború vége, hanem a kezdet vége volt”
( Az írásnak nem célja, a háború előzményeinek és okainak vizsgálata, valamint az Ukrajnára támadó Kijeven kívül eső irányokban történt tevékenység feltárása sem.
nyugati hírszerző szolgálatok már 2021 végén biztosra vették egy Oroszország Ukrajna elleni támadását és ennek megfelelően próbálták felhívni erre a világ figyelmét. A támadás előtt, azonban legalább egy héttel teljesen tisztán látták, hogy az nemsokára bekövetkezik és a fő csapás iránya Kijev lesz.
Az orosz csapatok végrehajtották a hadműveleti szétbontakozást. Gyakorlatoztak, logisztikai problémákkal küszködtek és ennek megfelelően - mint ahogy náluk „szokás” üzemanyagot ételre és italra cseréltek. A hadsereg vezetése úgy gondolta, a katonák begyakorolták feladatukat, de hogy mi az, azt a katonák nem tudhatták.
A világ a támadásban nem hitt. Az Ukrán vezetés meg, ha így is volt, óvatos volt. 2022. február 21-én azonban többet lehetett megtudni, ugyanis Vlagyimir Putyin orosz elnök egy hosszú és hatásos beszédben vázolta a helyzetet.
- Putyin megkérdőjelezte Ukrajna önálló történelmi identitását Oroszországtól függetlenül. Szerinte Ukrajna szuverenitása a Szovjetuniótól eredeztethető.
- Úgy vélte, hogy a „Nyugat” Ukrajnát Oroszország ellen felhasználja.
- Oroszország, vagyis Putyin elismerte a két szakadár köztársaság, Donyeck és Luhanszk függetlenségét, majd ún. békefenntartók küldésével, lényegében azokat Oroszországhoz csatolta.
- Putyin kijelentette, hogy Oroszország nem tűri el Ukrajna NATO csatlakozását.
Ez az üzenet az invázió előfutára volt, de az nem derült ki belőle, hogy Oroszország egész Ukrajnát el kívánja foglalni. Pedig ez volt a cél. A beszéd, részben hadműveleti megtévesztés volt.
Az Európa történetében a II. világháború óta legnagyobb fegyveres konfliktus terve az orosz elnök, az elnöki adminisztráció és a Honvédelmi Minisztérium vezetőinek fejéből pattant ki. Oroszország 10 napos időszak alatt azt tervezte, hogy megszállja Ukrajnát, majd ezt követően elfoglalja az országot, hogy lehetővé tegye annak annektálását 2022. augusztusáig. Az orosz terv megfelelő gyorsaságot és a megtévesztés alkalmazását feltételezte az ukrán erők távol tartására a fővárostól, majd annak gyors elfoglalását. Az orosz megtévesztési terv nagyrészt sikerült. Maga a hadműveleti biztonság, amely lehetővé tette a sikeres megtévesztést, ugyanakkor arra is késztette az orosz erőket, hogy taktikai szinten felkészületlenek legyenek. Oroszország célja tehát Ukrajna teljes leigázása volt. Az Orosz hadsereg felvonulása és szétbontakozása Ukrajna ellen 2021. márciusában kezdődött, amikor az Ukrajna határai mentén meglévő erőket nagyszámú hagyományos csapattal egészítették ki. A csapatok mozgását gyakorlatnak álcázták. A hadsereg elhelyezése három célt szolgált.
- Először is nyomást gyakorolt a nyugati kormányokra, hogy újból vegyenek részt a Minszk II tárgyalásokban, hogy engedményekre ösztönözzék Kijevet, és ezáltal elkerüljék a konfliktust.
- Másodszor, előre elhelyezett katonai felszereléseket Ukrajna körül, amelyek lehetővé tették az erők gyorsabb tevékenységét, amikor eljött az invázió ideje.
- Harmadszor, lehetőséget biztosított Moszkvának, hogy felmérje Ukrajna nemzetközi partnereinek reakcióját.
Ukrajna nemzetközi partnereinek reakciója azt a képzetet alakította ki, hogy Oroszország különösebb nemzetközi beavatkozás nélkül végre tudja hajtani az inváziót. Az előkészület részeként az FSZB (Orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat) az Ukrajnában végzett kiterjedt felmérésekre támaszkodott. Ezek a felmérések egy nagyrészt politikailag apatikus ukrán társadalom képét festették meg, amely nem bízott vezetőiben, elsősorban a gazdaság miatt aggódott, és valószínűtlennek tartotta az Oroszország és Ukrajna közötti háború eszkalációját. Emiatt, az orosz elnök 2021. júliusában egy esszében személyesen hangoztatta azt a meggyőződését, hogy Ukrajna népe kedvezően tekint az oroszokra, és azt hiszi, hogy egy közös civilizáció részei, amelyet kegyetlenül megosztottak a történelmi politikai hibák. Valerij Geraszimov vezérkari főnök biztos volt abban, sőt hangoztatta is, hogy az Orosz hadsereg a modernizáció révén szárazföldi eszközök tekintetében elérte a paritást az USA-val. Az orosz invázió koncepciója ezért több kulcsfontosságú feltevés alapján alakult ki:
- A gyorsaság kulcsfontosságú volt a sikerhez, hogy a nemzetközi közösség válaszát irrelevánssá tegye.
- Ukrajna vezetőinek eltávolítása megszüntetné a gátat az oroszbarát ukránok elől, hogy hangot adhassanak a megszállás támogatásának.
- A fűtés, az áram és a pénzügy szabályozása hatékony eszköz lenne az ukrán lakosság apatikus többségének ellenőrzésére.
- Az orosz hadsereg legyőzheti az ukrán hadsereget a csatatéren.
E feltevések alapján az FSZB, Szergej Sojgu védelmi miniszter, Geraszimov vezérkari főnök és az elnöki adminisztráció egyes elemei kidolgozták tervüket Putyin stratégiai céljának elérésére. Az orosz katonai és biztonsági erők legfontosabb katonai-stratégiai feladatai a következők voltak:
- Ukrajna védekezési képességének csökkentése légi, tengeri és légvédelmi erőinek megsemmisítése.
- Az ukrán szárazföldi erők legyőzése Donbászban
- Ukrajna ellenállási akaratának és képességének megtörése, Ukrajna politikai és katonai vezetésének megszüntetésével, valamint a politikai és gazdasági hatalom kritikus központjainak elfoglalásával.
- Az ukrán kormány megtévesztése Oroszország inváziójának idejét, helyét, hatókörét és mértékét illetően.
Oroszország azt tervezte, hogy az inváziót egy hatalmas rakéta- és légicsapással indítja Ukrajna légvédelme, parancsnoki és irányítási (C2) infrastruktúrája ( Command and control ), repülőterei és lőszerraktárai ellen. Ez a támadás nem az olyan kritikus infrastruktúrákat célozza meg, mint az erőművek és a vasutak, mert ezek létfontosságúak voltak Oroszország megszállási tervei szempontjából. Ukrajna politikai vezetésének felszámolása elsősorban az orosz szakszolgálatok feladata lenne. Az orosz különleges erők és légideszant csapatok további erőfeszítései az ukrán erőművek, repülőterek, vízkészletek, központi bank és parlament elfoglalására irányultak. A feladatok végrehajtására, irányonként, katonai körzeteket hoztak létre. Az északi tengely volt a fő csapás iránya, amely Kijev bekerítésére és elfoglalására összpontosított. Ebből a célból az oroszok a Keleti Katonai Kerületi Parancsnokságról vezényelt két haderőcsoportot alakítottak ki. Az egyik csoport Fehéroroszországban, a Gomel régióban alakult, és a „V” taktikai jelet használta Kijev megtámadására a Dnyipro folyó jobb (nyugati) partja mentén. A második csoportot Oroszország Brjanszki régiójában hozták létre, és az „O” taktikai jelet használta a Dnyipro, bal (keleti) partjáról való támadással Kijev bekerítésére. A déli katonai körzet parancsnoksága a „Z ” taktikai szimbólummal ellátott egységeket vezényelte. Feladatuk, megtámadni és megszerezni a Krím félszigetről az észak-krími vízi csatorna, az Energodar és a Zaporizhzhia atomerőmű feletti ellenőrzést, Mariupol körülzárása, a Dnyipro feletti hidak ellenőrzése, és a jobb parton Voznyeszenszk felé történő előrenyomulás. A Krim felöli támadás szinte teljes sikerrel járt. (Bár az Ukrán védelmi tervek rögzítették a feladatokat, valamiért, ami további kutatást igényel, azokat nem hajtották végre.) A nyugati katonai körzet parancsnoksága a Kurszkból, Belgorodból és Voronyezsből létrehozott csapatokat irányította „Z” taktikai szimbólummal. Feladata az ukrán csapatok bekerítése Donbászban a Lozova–Gulyapole vonal vagy a Barvinkovo–Velika Novosilka vonal mentén. Egy ilyen bekerítés, kombinálva a megszállt Luhanszkból és Donyeckből származó hadkötelesekkel az UAF ( Ukrán Fegyveres Erők ) mintegy 50%-át kívánta elvágni Kijevtől. A Fekete tengeri, Odessza irányú tevékenység terve nem tartozik témánkhoz, egyébként is meghiúsult.
A tervek szerint, az ukrán kormány tisztviselői vagy elmenekülnek, vagy elfogják őket az invázió gyorsasága miatt. Azt is várták, hogy a sokk megakadályozza a lakosság azonnali mozgósítását ( Az Orosz vezetés szerint az Ukránok kb. 40000 főt képesek mozgósítani. Itt nagyon elszámolták magukat. ) és hogy a tiltakozásokat és más civil ellenállást az ukrán civil társadalom célzott felbomlásával lehet kezelni. E tiltakozások kezelésében az orosz erőket a Rosgvardia (Orosz Nemzeti Gárda) és a zavargások ellenőrző egységei támogatnák. Eközben az FSZB feladata volt a helyi tisztviselők elfogása. Az orosz kémelhárító szolgálatok a megszállt területeken olyan listákat állított össze, amelyek az ukránokat négy kategóriába sorolták: Fizikailag likvidálandók. Elnyomásra és megfélemlítésre szorulók. Semlegesnek tartottak, akiket együttműködésre lehet késztetni. Az együttműködésre készek. A legfelső kategóriába tartozókat bíróság elé állítanák és kivégeznék. Bár léteztek eredeti listák a második kategóriába tartozó személyekről, a megközelítés módszeresebb volt: a lakosságot háztól-házig kutatással regisztrálnák, és szűrési táborokat alakítanának ki a megszállt területek nagy részében. A szűrést arra használnák, hogy megfélemlítsék az embereket, hogy eldöntsék, ki kell-e költöztetni őket Oroszországba. Idővel, magából Oroszországból hoznának tanárokat és más tisztviselőket, hogy részt vegyenek az ukránok átnevelésében. A politikai ellenőrzés tervezett módszerének regionális és nemzeti összetevője is volt. A regionális komponens, a regionális kormányzók és a helyi önkormányzatok kényszerített együttműködését jelentette. A nemzeti összetevő az ukrán végrehajtó hatalom meggyilkolását és a parlament elfoglalását jelentette. A parlamenten belüli oroszbarát frakciót a Békéért Mozgalom megalakítására ösztönöznék, amelynek támogatására más parlamenti képviselőket is ösztönöznének és kényszerítenének. Ez a Mozgalom a Békéért betiltaná az ellenállást a béke megőrzése érdekében. Az ellenállást tanúsító régiókat ezt követően el lehetne zárni az áramtól, a víztől és a központi banktól származó finanszírozástól, a parlamenti testületen keresztül benyújtott indítványok alapján. Az ukrán atomerőművek három célt szolgáltak az inváziós tervben: megbízható óvóhelyként szolgálni az orosz csapatok és katonai személyzet, felszerelések, parancsnoki vezetési pontok és lőszerraktárak számára. Ellenőrzést szerezni Ukrajna energiarendszere felett, mivel az atomerőművek felelősek több mint 60%-os energiatermelésért. Lehetőséget kell biztosítani arra, hogy befolyást szerezzenek az atomerőművekben bekövetkező esetleges balesetek következtében a sugárszennyezés kockázatával küzdő európai országok zsarolásához, ha megpróbálnának beavatkozni . Emellett az atomerőművek és a nukleáris energiakutatással foglalkozó tudományos létesítmények lefoglalása Harkivban és Kijevben fontos eleme volt Oroszország tervezett háborús propagandájának. Miközben az Ukrajna elleni katonai agressziót igazolta, az orosz propaganda dezinformációt terjesztett saját lakossága körében az állítólagos Ukrán fenyegetésről. Híreket kreáltak biológiai fegyvereket fejlesztő „amerikai Pentagon biolaboratóriumokról”. Azok Ukrajnában való állítólagos jelenlétéről. Az orosz propagandisták és tisztviselők aktívan terjesztettek információkat Ukrajna állítólagos szándékáról az atomfegyverek visszaállítására is. Az orosz invázió célja tehát
nem csupán a „denácizálás”, hanem a nemzeti szuverenitás megsemmisítése és az ukrán identitás betiltása , a demilitarizálás és az ukránok megsemmisítése volt. ( A fentiekből talán már kiderül, ki is a „náci” vagy mi is a 2022-s „ náci „ ideológia, de talán az is, miért kell még mindig folyni ennek a háborúnak.) Az invázió előtt három – négy hónappal korábban kiadott parancsok azt mutatják, hogy az orosz kormány arra számított, hogy 2022 nyarára Ukrajna teljes ellenőrzése alá kerül.
A támadáshoz a következő Orosz erőket jelölték ki:
- Északi irány ( Kijev felé ) kb 40-60000 katona. Ezek közül sokan Fehéroroszország felől támadtak. Ez volt a főcsapás iránya. Több mint ezer harckocsi és több száz páncélozott szállító harcjármű. Tüzérség, harci repülők, helikopterek. Spetcnaz és diverzáns csoportok.
- Északkeleti irány ( Harkiv felé ) kb20- 30000 katona. 5-700 harckocsi és páncélozott szállító harcjármű. tüzérség, rakétavetők. Heves harcok.
- Keleti irány ( Dombasz ) 30-50000 katona, valamint a donyecki és luhanszki szakadár erők. 6-800 harckocsi és páncélozott szállító harcjármű. Tüzérség. A kiépített védelem miatt, csekély siker.
- Déli irány ( Krim ) 30-40000 katona. kb 500 harckocsi és páncélozott szállító harcjármű. Gyors előrehaladás.
A különböző irányból támadó csapatokat támogatta a haditengerészeti erő és légierő rakétacsapásai, valamint légi-műholdas felderítés, rádió-elektronikai felderítő és zavaró csapatok. A katonák a hivatásos és szerződéses állományból kerültek ki. Azonban tudunk csekély számú sorkatonáról is. Az hogy ezek a törvény tiltása ellenére hogyan kerültek oda, kérdéses.
Ezzel szemben, az Ukránok hadműveleti szétbontakozása a következő volt:
- és 72. gépesített dandár, két tüzér dandár, 112. területvédelmi dandár, 101. különleges egység. Mozgósított és speciális alegységek
- Északnyugati irány ( Harkiv )
- gépesített dandár, 82. légiszállítású dandár, 1. harckocsizó dandár, Kraken félkatonai csoport ( részben a korábbi Azov ezredből ), 10.hegyi gépesített dandár.
- Keleti irány ( Dombasz )
92.gépesített dandár részei, 93. gépesített dandár, 81. és 95. légidesszant dandár
- Déli irány ( Zaporozsija, Herszon, Odessza )
- és 57. gépesített dandár, 36.tengerészgyalogos dandár.
Az Ukrán egységek struktúrája folyamatosan változott. Mint látható, az egységek és erők a támadást feltételezték, annak fő csapását, Harkiv és Dombasz irányában valószínűsítették. Az elemzők által feltételezett 12: 1 erő-eszköz arány az Oroszok javára, megtévesztő, mert az nem az invázióra, hanem az az előtti, két ország erőinek összehasonlítására vonatkozik.
Oroszország 2011-ben a világ egyik legnagyobb katonai költségvetésével bírt ( 61 milliárd USD ), míg Ukrajna 5-6 milliárd USD. Oroszország 1 millió aktív és2 millió tartalékos katonával, míg Ukrajna 150000 aktív és 250000tartalékossal rendelkezett. Harckocsik tekintetében, Oroszország 12000 db, Ukrajna 2000 db. Tüzérség tekintetében a túlerő tízszeres. Légierő és rakétarendszerek tekintetében Ukrajna alig említésre méltó. Ennek ellenére, az invázió idején , éppen a több hadműveleti irány, valamint az Ukrán reagálási képesség alábecsülése miatt , a helyzet egészen más. Élőerő tekintetében szinte azonos. Harckocsik és páncélozott szállító harcjárművek esetében 3-5: 1. Légierő esetében a túlerő , bár többszörös, viszont a mobil, kézi indítású légvédelmi eszközök miatt ez alig hatásos. Tüzérség tekintetében a konfliktus kezdetén, valamivel több, mint 2:1 volt Oroszország előnye: 2433 csöves tüzérségi rendszer 1176 ellenében; és 3547 többszörös kilövésű rakétarendszer 1680-zal szemben. Ukrajna az első másfél hónapban fenntartotta a tüzérségi paritást, majd fogyni kezdett a lőszer, így júniusra az AFRF ( Orosz Fegyveres Erők ) 10:1-es előnyt szerzett a tűz mennyiségét tekintve.
Az ukrán katonák a háborús évek alatt, kiválóan felmérték és előkészítették a terepet. A nyugati típusú fegyverekre való átallással együtt fejlődött a vezetési rendszer is. Az egységekben a fluktuáció nagy volt, mivel a polgári életben a fizetések magasabbak voltak. Ez azt eredményezte, hogy Ukrajna főleg területvédelmi egységeket alkalmazott, melyek tartalékos állománya nagy számú volt. A katonák felkészültsége , taktikai szinten felülmúlta az Oroszokét.
Az ukrán vezetés érzékelte a veszélyt és november 23-án részleges mozgósításba kezdett. Oroszország erre válaszul, előre hozta a tervezett inváziót november 24-re.
Október 24-én hajnalban megindult az Orosz gépezet. Először a Fekete tengeri flotta és a légierő mért csapásokat rakétákkal és bombákkal, ukrán parancsnoki központok, légvédelmi egységek, felderítő célpontok ellen. Ezzel együtt zavarták az ukrán vezetési pontok, kormány, légvédelmi egységek és szárazföldi csapatok közötti összeköttetést, valamint a kormány kommunikációját. A híradásokat elárasztották dezinformációs propaganda üzenetekkel. A hadsereg vezető beosztású tisztjei pedig megadásra és az ellenállás értelmetlenségére hivatkozó üzeneteket kaptak. Az oroszok pontos stratégiai felderítést végeztek, de nagyon kevés gondot fordítottak az erők taktikai csoportosulásai ellen. A csapások túlsúlya a legnagyobb mélységben történt, majd visszafelé, Ukrajna taktikai csoportjai felé haladva. Mivel azonban a taktikai elemek voltak a legmobilabbak, ezekre jutott a legkevesebb idő. Ezenkívül az orosz cél listák lineárisak és nem reagálnak a frissített információkra. Több csapást is mértek, már nem létező célpontokra. Az eredmény az volt, hogy az első 48 órában a helyhez kötött ukrán légvédelmi állomások hozzávetőleg 75%-át kilőtték. Ugyanakkor a mobil légvédelmi állomások becsült százaléka csak körülbelül 10%. Vagyis az ukrán rendszer életben volt, de koordinálatlanul az első 24 órában. A légvédelmi infrastruktúra jelentős része fennmaradt, de nem volt abban a helyzetben, hogy összehangolt védelmet folytasson. Ehelyett nagyrészt felugró támadásokat hajtott végre az orosz erők ellen. Ez az elnyomó hatás azt jelentette, hogy a háború első szakaszában például az orosz cirkálórakéták elfogásának sikeressége 12-18% körül volt, de pár héttel később 40-60%-ra emelkedett. Az AFRF 2022 áprilisában műholdképeket kezdett vásárolni Ukrajna területéről és az egyes katonai létesítményekről a világpiacon. A műholdas hírszerzés egyik látható hibája az, hogy nem tud időben észlelni jelentős mennyiségű célt és helyzetváltozást. A rossz orosz harci kárfelmérés miatt Az orosz hadsereg nagyon ki volt téve a megtévesztésnek, ami a konfliktus során végig következetes volt. Az ukrán repülőtereken végrehajtott korai csapások például sok hangárt elpusztítottak, úgy hogy a repülőgépek máshol voltak., majd valamilyen szintű takarítás után visszatértek a kilőtt hangárba. Az Oroszok viszont ezeket megsemmisültnek tartották nyilván. Ez némileg mulatságos módon több helyszínen is vitát váltott ki az ukrán vadászrepülőgépek hollétét illetően. Az Ukránok erre még dobtak egy lapáttal és megerősítették rádión keresztül azt, hogy megsemmisültek a helyszínek, amikor még működtek. Emiatt az orosz repülőgépek figyelmen kívül hagytak több légvédelmi rendszert küldetésük tervezése során. AZ UAF az invázió alatt, folyamatosan sikerrel alkalmazta a megtévesztést. A légi járművek a nyitó szakaszban nem repültek EW-vel,( elektronikai hadviselés rendszerei ) mivel a támadás sikerét feltételezve nem tartották szükségesnek. Hasonlóképpen, az orosz manőverező erőket sem támogatták megfelelően a légvédelmi egységek, az orosz légvédelmi egységeknek azt mondták, feltételezzék, hogy a repülőgépek barátságosak. Ez jelentős számú támadást tett lehetővé az ukrán légierő számára, beleértve az UAV-kat is ( drónok ) . Ukrajna azonban repülőgép veszteségeket szenvedett a levegő-levegő hadműveletek során. Kijev ( Hosztomel repülőtér ) irányban a telepített légvédelmi egységeket megsemmisítették, de a kézi eszközök rendelkezésre álltak.
Első lépcsőben ejtőernyős alegységet dobtak, a hosztomeli nemzetközi repülőtérre. Egyes elemzők szerint ezzel akarták biztosítani a helikoptereken beérkező kommandósok és a majdan beérkező szárazföldi alegységek sikerét. A hosztomeli repülőtér, a helyzet kulcsa. Elfoglalása esetén, jöhettek volna a nagy teherbírású repülőgépek, katonákkal, logisztikával. Ezt az ukrán vezetés már a helikopterek Fehérorosz - Ukrán határ átlépésekor felismerték. 08.00-kor 30 MI-8 és az őket kísérő Ka-52 harci helikopterek lépték át a Fehérorosz határt. Három, ( mások szerint kettő ) 10 helikopterből álló hullámban. A szállító helikoptereken, egyenként 30 deszantos tartózkodott. Az Ukrán légvédelem azonnal reagált és kézi légvédelmi rakétákkal lelőtt kettő ( vagy három ) helikoptert. A deszantosok sikerrel landoltak a hosztomeli Antonov repülőtéren, ahol azonnal tűz alá kerültek. Az Ukránok gyorsan reagáltak és az első hullámot kisöpörték. A második és harmadik ( ? ) azonban sikerrel földet ért és elfoglalta a repülőteret. Ekkor az Ukránok tüzérséggel és légierővel használhatatlanná tették a kifutópályát és a repülőtér infrastruktúráját. Ezzel egyidőben a csernobili , majd az ivankovi csatában vereséget szenvedett az Ukrán hadsereg. Így a másnap beérkező gépesített egységek, elfoglalták és március végéig objektumként használhatták a repülőteret, de az logisztikai lépcsőként használhatatlan volt. Márciusig Hosztomel város a földdel vált egyenlővé. Az Oroszok elfoglalták Bucsát, Irpinyt, Markivot, Brovarit és állítólag szörnyű háborús bűnöket követtek el.
A kormányzati negyedben megpróbálták az elnököt megölni vagy elfogni. Maga Zelenszkij két támadásról beszél, ami elég közel volt. Mindenesetre szavaiból az tűnik ki, hogy nagy felfordulás lehetett és mindenki fegyvert kapott. „ Lőszerre van szükségem, nem fuvarra” szólt a híres mondat az elnök szájából. Ez lehetett az a pillanat, amikor az USA felkínálta, hogy kimenekíti Zelenszkijt. Egyes elemzők Amerikai és Brit kommandósokról is említést tesznek, mint részvevők a védelemben. ( ? ) Zelenszkij azonban maradt és ez a kiállás tőle elvitathatatlan. A kormány a helyén volt. A csapatok harcban álltak. Zelenszkij elrendelte az általános mozgósítást, minden 18 – 60 éves férfi részére.
A szárazföldi támadás is megindult és ehhez, elvileg az Orosz csapatoknak minden erő és eszköz rendelkezésére állt. Északkeleti irányból az Ukránok felkészültek voltak. Mondhatnánk, erre mindig is számítottak. Szumit és Csernyihivet az Ukrán erők sikeresen védték. Azokat nem sikerült bekeríteni és ebből az irányból nem is lehetett már sikeres támadást indítani Kijev ellen. Az északi irányon múlt a hadművelet sikere, amit Orosz részről Alekszandr Csajko vezérezredes, a Keleti Katonai Körzet parancsnoka vezetett. Egyes elemzők szerint ez volt az invázió legrosszabbul felkészített és vezetett kontingense, amit az is bizonyít hogy Csajkot októberben kirúgták. Például, a rendfenntartásra kijelölt katonák kimenő ruházatban voltak. Úgy gondolták, 72 óra múlva barátságosan sétálgathatnak a kijevi belvárosban. Az orosz szárazföldi erők viselkedése a háború első három napjában – amely jelentősen eltért a háború előtti elvárásoktól, parancsaiktól és a doktrínától – némi magyarázatot igényel. Biztonsági okokból a parancsokat csak 24 órával az invázió előtt osztották ki a legtöbb egységnek. Ennek eredményeként az orosz csapatok nem rendelkeztek lőszerrel, üzemanyaggal, élelemmel, térképekkel, megfelelően kialakított kommunikációval, és ami a legkritikusabb, taktikai szinten nem tudták, hogyan illeszkednek az átfogó tervbe. Nem annyira arról van szó, hogy a orosz parancsnokok nem képesek kezdeményezésre vagy vezetésre, hanem inkább arról, hogy hiányzott belőlük a parancsnokaik szándékának vagy a tágabb értelemben vett haditervben betöltött szerepének részletes ismerete az ilyen döntések meghozatalához. Az orosz egységeket arra utasították, hogy az autópályán és a főutakon, oszlopban haladjanak, és kerüljék meg az UAF egységeket. Sok orosz katona lőszer és megtöltött fegyver nélkül indult a háborúba. Ők – többnyire – nem számítottak súlyos harcokra. ( Igazából, a katonák elhitték a propagandát, hogy az Ukrán népet ők fogják felszabadítani és várták a meleg puszit. Aztán lőttek rájuk. ) Továbbá a régi térképek , vagy egyáltalán a térképek hiánya is gondot okozott. A taktikai egységek tevékenységének összehangolására fordított idő sok egységet arra késztetett, hogy ugyan azokon az utakon haladjanak, gyorsan, összekeveredve, így lelassítva az előrehaladás ütemét. Az orosz előre nyomulás sebessége és koncepciója súlyos veszélyeket jelentett az UAF számára. Az orosz szárazföldi erők, a fentiek ellenére gyors előrehaladást értek el Kijev felé Gomel felől, ahol egyébként is nagyon kevés volt az ukrán csapat. A Csernyihiv melletti tengely szintén komoly kihívásokat jelentett, mivel az ukrán erők állásaik közé szorultak, miközben az ellenállás megkerülésére vonatkozó parancsok sok ukrán egységet elzártak az orosz vonalak mögött. Viszont ezek az alegységek később a támadó oszlop részeit blokkírozták és emiatt az oszlop mozgásképtelenné vált. Az UAF ebben a szakaszban három döntést hozott, amelyek helyesnek bizonyultak. Először is, Ukrajna különleges erőinek nagy részét és az Ukrajnai Különleges Szolgálatok különleges egységeit a Gomel tengelyen vetették harcba. Másodszor, Ukrajna tartalék egységeket mozgósított, amelyek gyorsan védőkörleteket hoztak létre Kijev közelében. Harmadszor, az UAF mozgósította kadétjait és katonai akadémiáinak oktatói állományát, hogy további gyalogsági zászlóaljakat hozzanak létre. Így a konfliktus nyitó hetében egy új haderőcsoport alakult ki, amelyet a Kijevben tartott két tüzérdandár és egy gépesített dandár támogatott. Fontos megjegyezni, hogy az Orosz elképzelés az Ukrán mozgósításról és védelmi motivációról teljesen téves volt. Az Ukránok több tízezer harcost mozgósítottak és két nap alatt 25000 fegyvert osztottak ki. Zelenszkij szerint, az első héten 100000 önkéntes csatlakozott a tartalékosok mellé. A nők molotov koktélokat gyártottak és segítették a logisztikát. A civilek nem csak információval segítettek, de tevékenyen részt vettek a harcban. Ennek ellenére az oroszok a támadáshoz szükséges túlerővel, minden szempontból rendelkeztek.
A konfliktus második napján jelentős aggodalom támadt az UAF-ban amiatt, hogy meg tudja-e állítani az előrenyomulást Gomel felől. Annak megértéséhez, hogy az oroszok miért akadtak meg, annak ellenére, hogy megvannak az eszközök és erők az előttük álló kis ukrán egységek átnyomására, figyelembe kell venni az orosz csapatok pszichológiai állapotát. Ezek a csapatok nagyrészt oszlopokban, utakon mozogtak. Nem tudták egyértelműen hol vannak. Egész városok nem léteztek, amikor az általuk használt térképeket próbálták értelmezni. Persze van telefon és azon GPS, de nem szerepel rajta katonai információ. . Nem számítottak heves harcokra, és nem hoztak létre kommunikációt a helyzet jelentésére vagy a naprakész utasítások fogadására. Az ukrán erőket megkerülték, és gyakran saját csapataik oszlopaival találták szembe magukat. Az ukrán alegységek, emiatt megtartották a taktikai kezdeményezést. Az 1. harckocsidandár esetében például a harcok első napjaiban 100–200 méteres hatótávolságban számos harcérintkezést hajtottak végre. A legénység jobb kiképzése, rövid hatótávolságú csapásokban, ahol a fegyverzetük versenyképes volt, és a T-64 harckocsijuk gyorsabb automata rakodója lehetővé tette az ukrán harckocsizók számára, hogy jelentős találati pontosságot érjenek el a meglepett orosz egységekkel szemben. A probléma másik példája az volt, hogy orosz egységek érkeztek a városokba, és megpróbáltak kapcsolatba lépni a civil lakossággal, hogy megértsék, hol vannak. Az elvárások és a valóság közötti ellentét pánikot váltott ki, és a közösségi médiában széles körben megfigyelhető felszerelések elhagyását idézte elő. Az invázó 3. napján látható volt az orosz parancsnokok számára, hogy tervük súlyosan elromlott. Nyilvánvaló volt, hogy Ukrajna légvédelme még mindig működőképes, az orosz szárazföldi erők elakadtak, és heves ellenállással találkoztak. Sőt, nyilvánvaló volt, hogy az orosz különleges alakulatok Ukrajna politikai vezetésének semlegesítését célzó tevékenységei – Oroszország győzelmi elmélete szempontjából kritikusak voltak – kudarcot vallottak, mivel az ukrán biztonsági szolgálat azonosította, elszigetelte és megsemmisítette beszivárgott csoportjaikat. Valójában, ahogy Ukrajna mozgósított, áthelyezte erőit, és ahogy légvédelme felépült a kezdeti veszteségekből és meglepetésből, a védelem egyre hatékonyabb lett.. Ezért át kellett térni a puccskísérletről a harci műveletekre az UAF legyőzésére. Ez az átmenet az orosz felismerésben a 3. napon kezdődött, az ellenség kohéziójának fokozatos javulásával a következő hónap során. Az orosz parancsnokoknak azonban jelentős időbe telt, hogy megértsék, mi történik, megerősítsék az egységeik feletti irányítást, vagy adaptálják taktikájukat. Az orosz haderő leggyorsabban alkalmazkodó komponense a légierő volt. A 3. naptól kezdve, az orosz repülőgépek kezdték megváltoztatni a taktikájukat. Ahelyett, hogy egyszeri bevetéseket hajtottak volna végre előre meghatározott célpontokra , nagy csapásmérő csoportok jönnek létre elfogókból és elhárító rakétákkal felfegyverzett repülőgépekből, hogy megkíséreljék az ukrán légvédelmet megsemmisíteni. Ez a változtatás azonban Kijev irányában nem bizonyult életképesnek, mivel sem az utakat, sem a várost nem kívánták elpusztítani, későbbi céljaik miatt. A szárazföldi erő megpróbált átállni harctevékenységre, az egységek most más, de olyan feladatokat kaptak, amelyekre viszont nem voltak felkészülve.. Az alegység parancsnokoknak nem adtak új adatokat saját döntéseik racionalizálására. A rádiók titkosítási kulcsainak cseréje nem volt biztosított. A kommunikációs berendezésekről, a helyi állampolgárok mobilkommunikációjának ellopására való áttérés lehetővé tette az ukrán erők számára, hogy megfigyeljék az orosz taktikai kommunikáció jelentős részét. A márciusi időszakban az orosz csapatok dandár-BTG-szintű rádió forgalmazásainak nagy része az egységek és az egyes elemek elhelyezkedésére vonatkozó információkból állt, és csak 10-20%-a kapcsolódott a harcvezetéshez. Ez nemcsak jelentős ellátási problémákat jelentett, hanem lehetővé tette az ukrán erőknek, hogy pontosan meghatározzák az orosz pozíciókat. Az orosz parancsnokok nem tudták egységeik elhelyezkedését vagy állapotát, m alegységég parancsnokaik sem voltak tisztában a helyzettel Kijev és Herszon közelében. Az összeköttetést az a Dnyipro bal oldalán észak felé haladó kis utánpótlási úton tartották fenn, ez, valamint a kommunikáció meghibásodása azt is megakadályozta, hogy az egységek felszerelést szállítsanak egy sor előre nem látható taktikai dilemma megoldására. Az orosz hírszerzés valószínűleg nem számolt azzal, hogy a csapatoknak – hidak hiányában - vízi akadályt is le kell küzdeni, mert erre alkalmas felszerelést nem szállítottak. Példa erre az Irpin folyó felduzzasztása, mikor a vízszint 0,5-0,7 méteres emelkedése leküzdhetetlen akadályt jelentett a támadók számára. A kaotikus helyzet március közepére- ami az irányítást illeti - enyhült ugyan viszont a Dnyipro bal partján történő támadást feladták, a járműoszlop pedig Kijevtől 13 km-re végleg elakadt. Az oszlopot a támadó Ukrán páncéltörők és tüzérség részeire szabdalta és az egy kb 40 km-es farkába harapó kígyóra hasonlítva vesztegelt. Mivel ebben a helyzetben erősítést nem kaphatott, a támadás feladásáról döntöttek.
Kijeven belül, az Ukrán védők, a Fehéroroszország felől, Kijev központja felé haladó harckocsioszlopot, Beresztejszkában állították meg. Ennél közelebb a gyalogság nem jutott. Egy rakéta darabjai hullottak az elnöki palota udvarára. Zelenszkij a facebook oldalán reagált: „ Nem talált ! „ Orosz rakéták több lakóépületet, a plázát, valamint a tv tornyot is eltalálták. A másik repülőtér, Boriszpil területén is használhatatlanná vált. Ukrajna az invázió után azonnal segítséget kapott szövetségeitől. Itt legfontosabb a fegyver és lőszer. Ahogy a lőszer megérkezett az alakulatokhoz, átvették a kezdeményezést. Március végére kemény harcokban felszabadították Kijevet és környékét. Innen az orosz csapatok visszavonultak, tevékenységüket másik irányokba helyezték át. Ha bárki számára eddig kérdéses is volt, a kijevi győzelem végleg megalapozta Ukrajna önálló nemzeti létét.
Veszteségek: A felek veszteségeit csak megbecsülni tudjuk, mivel Ukrajna is és Oroszország is mást állít, ráadásul állításuk folyamatosan változik. A becslések szerint Oroszország 15-20000 katonát veszített. ( halottak, sebesültek ) Az Ukránok kb. 1000 kilőtt harckocsiról és páncélozott szállító harcjárműről beszélnek, főleg Kijev környékén. Az oroszok tagadják. Megsemmisült 30-40 db repülőgép és 50-60 helikopter. Az ukránok veszteséget nem közöltek, de kb. 1-4000 katona, 1200 civil halott, 1860 civil sebesült , a légvédelem 80%-a, kb. 80- 90 repülőgép lehetett. ( a hadműveleti irányokban összesen, február-március )
Aktuális helyzet: 2024. november
- Az USA elnökválasztás eredménye jelenthet egy fordulatot a békés rendezés felé. Az USA nem akar – lehet hogy nem is tud – három régióra koncentrálni, katonailag és pénzügyileg ( Ukrajna, Izrael, Tajvan ) Annál is inkább , mert saját égető belső problémáit is meg kell oldania.
- Oroszország jelenleg úgy érzi nyerésben van. ( Nagy veszteségek árán. kb. 700.000 fő ) Emiatt nem fogja olcsón adni a békét, a tűzszünetet.
- A Krim, a luhanszki és dombaszi négy megye Oroszországhoz csatolásához ragaszkodni fog. Azt is kiköti majd, hogy Ukrajna nem lehet a NATO tagja. Legalábbis átmenetileg. Addig sem fog egyezményt aláírni, míg a kurszki beszögellésből ki nem söpörte az Ukrán csapatokat.
- Az EU országainak rá kell jönniük ( legtöbb rá is jött ) hogy gazdasági fellendülés, vagy a háború támogatása együtt nem megy. Valamelyikbe lehet csak beleállni. Ez nyilván nem a háború lesz.
- Ukrajna győzelmet nem tud elkönyvelni, de győzelmet magyarázhat. Abban az esetben, ha megmarad Kijev, Odessza, Harkiv, belép az EU-ba és garantálják a kialkudott területek szuverenitását. A lakosság ezt a béke ígérete miatt elfogadja, többet nem valószínű.
- Aztán mindenki várhatja a dolgok másféle alakulását, mert a rendszerben a tartós béke lehetősége egyelőre nincs benn.
Források: Royal United Services Institute , Guardian, Wikipedia,
Pravda, BBC News, ENSZ
