Az "Attila hadművelet " ( Ciprus 1974. július 20 - augusztus 18 )

 Ha netalán hasonlóságot vélnének felfedezni Ciprus egy részének 1974 – es elfoglalása és a jelenleg is folyó ukrajnai események között, az nem véletlen. A történelem ismételi magát.

A török szultánok nem titkolt stratégiai célja, már a birodalom születésének hajnalától, Konstantinápoly, Nándorfehérvár, Buda, Bécs, majd Róma megszerzése volt. Ez kiegészült a Földközi-tenger fontos, kereskedelmet meghatározó szigeteinek elfoglalásával. 1571-re, mikor a ciprusi invázióra sor került, az Oszmán birodalom jelentős sikereket ért el és hatalmas területeket hódított meg.  

Bulgária 1396, Konstantinápoly 1453,  Szerbia1459, Peloponnészosz félsziget 1460,  Bosznia 1463, Krím félsziget 1475, Otrantót ( Apulia ) 1480-ban rövid időre elfoglalják,  Hercegovina 1482, Horvátország és Szlavónia 1493-tól folyamatosan veszélyeztetett, Mameluk birodalom ( Egyiptom ) 1517, Algéria 1517,   Nándorfehérvár 1521, Rodosz 1522, 1529-ben eljutnak Bécsig. Onnan az időjárás és az ellátási nehézségek miatt visszavonulnak, de közben elfoglalják Budát, amit ekkor még nem, csak 1541-ben szállnak meg. Líbia 1551, Máltán azonban 1565-ben vereséget szenvednek.

Az 1571-ben annektált Ciprus a folyamatos betelepítések miatt, részben török lett. A török népesség viszont nem jutott túlsúlyba a szigeten, 1974-re létszámuk, mintegy 120000 főre tehető, ami a sziget népességének mintegy 18%-át tette ki. Legtöbb ciprusi török Észak-Cipruson, valamint Nicosia, Famagusta és Kyrenia enklávéiban élt. ( Egyéb,kisebb enklávék 1974-ben: Lefka, Serdarli, Limasszol, Larnaka, Pafos, Limnitis, Korkina, Loutroutzina )

II.Abdul-Hamid török szultán 1878-ban bérbe adta a szigetet a brit birodalomnak, amely azt, 1925-ben brit koronagyarmattá nyilvánította. A briteknek azonban szembesülni kellett az egyre erősödő, nacionalista, enózisz ( mozgalom Ciprus Görögországgal való egyesítésére ) mozgalommal, amely a britekkel és a helyi török lakossággal szemben is folyamatos konfliktust kezdeményezett. Az enóziszból létrejött az EOKA nevű ciprusi görög fegyveres csoprt, ami a sziget függetlenségéért szállt harcba. Bár a török népcsoport területmegosztást akart, 1959 február 19-n Londonban, Nagy Britannia, Törökország és Görögország részvételével rendezett konferencián, Ciprus függetlenségéről döntöttek, melyet 1961. augusztus 16-n kiáltottak ki. A szerződés kikötötte, hogy mind a három fél katonai erőket állomásoztathat a szigeten. A szerződés azt is rögzítette, hogy az anyaállamok, kisebbségeik védelmében, azok sérelme esetén, akár katonailag is beavatkozhatnak a rendezés érdekében. A britek két haditengerészeti és légi bázissal rendelkeznek. ( jelenleg is ) Ezek, Akrotiri és Dhekélia, melyek területe összesen 254 négyzetkilóméter. A bázisok a brit birodalom részei, nem állnak ciprusi fennhatóság alatt. (Sovereign Base Areas of Akrotiri and Dhekelia ) A britek nem vettek részt egyik oldalon sem az 1974-es ciprusi eseményekben, de humanitárius segítséget biztosítottak.

Az ENSZ ciprust szeptember 20-n felvette a tagjai közé. Az első elnök III. Makariosz görög-ortodox pátriárka lett, helyettese Fazil Kücük török ciprióta. Az új alkotmány szerint a görögök 70%, míg a törökök 30%-ban adták a minisztereket. Az 50 fős parlamentben, a képviselői helyek megoszlása is az etnikai arányok alapján történt. ( 35 görög és 15 török képviselő ) A sziget Görögországhoz csatlakozása kérdésében azonban nem született megegyezés és ez azonnali problémákhoz, erőszakos cselekményekhez vezetett. Az alkotmányos rendszer is hamar összeomlott, ugyanis Makariosz elnök már 1963-ban alkotmánymódosítást kezdeményezett, ami a török lakosság jogait korlátozta volna. A jogi státusz tovább élt, de a törökök innentől kezdve nem vettek részt a parlament munkájában. A kialakult összetűzések elkerülése végett 1963 végén, létrehozták az ún. „Zöld vonalat”, kettévágva a szigetet és elválasztva egymástól a görög és török lakosságot. Az ENSZ 1964-es 186.határozata , békefenntartók küldését rendelte el a vonal biztosítására és ellenőrzésére. ( United Nations Peacekeeping Force in Cyprus ) A „ Zöld vonalat” a britek nevezték el így, a térképen zöld színnel húzott vonal miatt. A vonal 180 km hosszú és kettévágja a sziget fővárosát Nicosiát is. ( A vonal kiindulási pontja Nicosia közepe, majd északra a Kyrenia-hegység felé halad és átszeli a terület központját,  ezután keletre fordul a termékeny Mesaoria-síkság felé, amely a sziget mezőgazdasági szíve, majd keletre eléri a Famagusta régióban Maras városát amely azóta elhagyatott. A keleti part után , nyugatra fordul, áthalad a Morphou öböl narancsültetvényein . A vonal kiterjed a sziget északkeleti részére, a Karpasia-félsziget felé, amely természetvédelmi terület. A sziget délnyugati részén, Erenköy enklávé körül is húzódik, amely török ciprióta terület, a görög ciprióták által ellenőrzöttön belül. A két entitás között négy határátkelő működik: Nicosia Ledra utca, Nicosia nyugat Agios Dometios, Pyla falu, Famagusta régió Deryneia ) A „ Zöld vonal” 1964 óta nem változott.*

A „Zöld vonal” északi területein a török lakosság saját önvédelmi erőt hozott létre. Ez alapvetően, könnyű fegyverzettel ellátott csendőrség, főleg önkéntesekből és tartalékosokból. ( Mozgósítás esetén 10 – 13000 fő ) Ezenkívül, a szerződés értelmében állomásozott ott egy kb. 900 főnyi reguláris török egység is. ( Lefkosa = Nicosia ) 1964- óta a török erők birtokolták a Bogaz-hágót és ellenőrizték a Nicosia – Kyrenia autópályát.

A „Zöld vonaltól” délre, a görög felet a Ciprusi Nemzeti Gárda képviselte. A gárda a könnyű fegyverzet mellett, csekély tüzérséggel ( főleg aknavetők ), T-34-es harckocsikkal és légvédelmi tüzér eszközökkel is rendelkezett. A Nemzetőrség 15 aktív és 19 tartalékos gyalogzászlóaljból, 3 aktív és 1 tartalékos kommandós zászlóaljból, gépesített és 1 felderítő zászlóalj, 6 tábori tüzér zászlóalj, 1 műszaki zászlóalj és egyéb kisebb egységekből (pl. tüzérség) állt. Az erőket 5 katonai területre,( High Tactical Commands ), egy kommandós parancsnokságra, egy tüzérségi parancsnokságra osztották. A gárda névleges teljes háborús ereje 40 000 fő, ebből körülbelül 30 000 mozgósított tartalékos volt, 32 harckocsival és 80 tábori tüzér eszközzel, valamint mintegy 100 páncélozott járművel. A helyben állomásoztatott görög kormány erők ( Hellenic Force in Cyprus- Lefkosa ) létszáma kb. 1000 fő. A könnyű fegyverzet mellet, néhány páncélozott szállító jármű is rendelkezésükre állt.

Bár az erő-eszköz viszonyok a görögök felé billentették a mérleg nyelvét, de a látszat csalóka. A török kisebbség a sziget északi részén , saját enklávéiban, megerősített védőkörleteket alakított ki. A görög erők széttagoltabban helyezkedtek el és nem voltak támadó és igazából védekező csoportosításban sem. A görögök számítottak az anyaország támogatására, amit csak részben kaptak meg a harctevékenység alatt, arra viszont kevésbé, hogy Törökország jelentős erőkkel a sziget megtámadását kíséreli meg.

 Pedig korábban voltak hadműveleti terveik. Az Aphrodite-1 tervet Georgios Grivas készítette 1964-ben, amely a szigeten lévő 10000 fős görög hadosztály részvételére alapozott. A hadosztályt azonban 1967-ben kivonták a szigetről. Az Aphrodite-2 tervben, a sziget önvédelmi erőivel a lehető leggyorsabban elfoglalták volna azokat a török enklávékat, melyek egy partraszállás helyéül kínálkoznak. 1974-ben a puccsisták egy új Aphrodite-3 ( Hephaisztosz ) tervvel álltak elő, amelyet az alegységekig már nem bontottak le és nem is valósult meg teljesen, de valamelyik Aphrodite tervhez a harctevékenység kezdeti óráiban alkalmazkodtak. Július 20-n a Nemzeti Gárda alegységei 06.00-kor már menetben voltak és tették amit és amennyire lehetett. Minden más véleménnyel szemben, azt kell állítanunk, hogy a ciprusi görög erők nem „aludtak be”, ami csődöt mondott, az az anyaország hírszerzése és felderítése. Emellett, a görög junta ugyan inspirálta a ciprusi puccsot, de igazából nem gondolta végig hogy azután mit kezdjen vele, pedig Törökország lépése várható volt, viszont az erre való válasz a két ország közötti konfrontációt eredményezte volna. Így a konfliktus nem fajult egy török-görög háborúvá.

Az 1967-ben, egy ezredesek csoportja által, Görögországban kikiáltott katonai junta inspirálására, ( 1974-ig állt fenn ) 1974. július 15-n, a szigeten a görög nacionalisták puccsot hajtottak végre Makariosz elnök ellen. Az elnököt elűzték, helyette Nikosz Szampszont, egy szélsőséges nacionalista politikust juttattak hatalomra. A nacionalisták egyértelmű célja a sziget egyesítése volt. A harcok tehát először, nem a törökök és a görögök között, hanem a puccs résztvevői és annak ellenzői között tört ki. Ennek ellenére, Törökország gyorsan lépett és a már kidolgozott tervek szerint előkészítette Ciprus invázióját.

A sziget megtámadását már 1964-ben fontolóra vették, akkor lemondtak róla. A terveket 1967-ben írták újra Sahin ( sólyom ) fedőnéven. 

A török ​​terv szerint a végső cél az "Attila" vonal, vagyis Észak-Ciprus nagy részének elfoglalása volt. Az „ Attila” vonal a jelenlegi határ Cipruson, de nem azonos az 1964-es „Zöld vonallal”.­* A kettő között néhány helyen méterek, máshol kilométer béli különbség van amiatt, hogy a törökök létre kívántak hozni ( létre is hoztak ) egy biztonsági, demarkációs területet a török lakosság védelme céljából. A műveletet két szakaszra osztották. Az első szakaszban, a cél egy biztonságos partszakasz létrehozása volt, Gönyeli enklávé területén, amely a tenger felőli utánpótlást biztosítja. A hadműveleti mélység érdekében egy 18 km-es part menti, 22 km-es mélységű háromszög biztosítását kívánták elérni. Ezt követően a törökök azt tervezték, hogy leállítják a műveleteket, és diplomáciai megoldást keresnek. Ha a diplomácia kudarcot vall, akkor a második szakaszban, harccal, elérnék fő céljukat, az "Attila"-vonalat. Legalábbis ezt a tervet hozták később nyilvánosságra. Azonban ez erősen megkérdőjelezhető, mivel a támadás célja előre láthatóan, diplomáciai tárgyalásokkal nem volt elérhető.  Az első fázis várhatóan 3 napig, a második 3-4 napig tart majd, összesen 6-7 napig. A műveletet ugyan nehéznek, de egyszerűnek is tartották, mert a török ​​vezérkar teljes tengeri és légi fölényt várt a Földközi-tengeren. A török ​​fél számára a legnagyobb gondot az Égei-tenger okozta, és az ottani görög támadás lehetősége. A trákiai görög-török ​​határt biztonságosnak tekintették, mivel azt megerősítették és helyőrséggel is ellátták.  A hadművelet légi, tengeri és szárazföldi erőket is magában foglalt. Egy 5 rombolóból és 31 partraszálló hajóból álló haditengerészeti flotta szállítaná a kétéltű erőket, míg a légierő ejtőernyősöket és utánpótlást dob le, és légi támogatást nyújt a teljes hadművelethez.

A hadműveletben résztvevő szárazföldi erőket a 2. hadsereg 6. hadtest parancsnoksága alá helyezték . Összesen mintegy 40000 katona, Nurettin Erskin altábornagy parancsnoksága alatt. Ide tartozott a „Cakmak Special Strike Force” dandár, amely a kétéltű partraszállást végzi, a kommandó dandár, az ejtőernyős dandár, a 39. gyalogos hadosztály, a 28. gépesített gyalogos hadosztály, valamint az 5. páncélos dandár és a Jandarma ( félkatonai török rendfenntartó szervezet ) elemei. 

Az „ Attila-1” hadművelet:

A török inváziós erők Mersin kikötőjéből július 20-án indultak Glykiotissa felé, azonban a felderítés ezt a partszakaszt  partraszállásra alkalmatlannak találta. A manőver itt késedelmet szenvedett, mivel a B tervben szereplő, Kyrenia várostól 8 km-re fekvő Pentemilli ( Five Mile Beach ) partszakaszt búvárokkal esetleges aknák miatt át kellet vizsgálni. Az Apostolos Andreas foknál ( Karpass félsziget ) települt görög radar 01.30-kor észlelte a török hajókat 65 km távolságból. A görögök 05.00. körül két torpedó vető hajóval megtámadták a flottát, azonban azok tűzharcban megsemmisültek. 07.00. körül az első lépcső, 3000 katona,12 db M47 harckocsi, 20 db M113 PSzH és 12 db 105 mm tarack harc nélkül partraszállt és felkészült a második lépcső biztosítására. Ezzel egyidőben török F100 és F104 repülők több hullámban támadták Kyrenia és Nicosia városát, valamint annak környékét. 08.00 körül több szakasz légideszant került ledobásra Nicosia környékén, azzal a céllal, hogy a beérkező ciprusi görög erőket feltartsa.

Harcok Kyrenia környékén:

 A Kyrenia közelében állomásozó két görög tüzér zászlóalj 05.15 kor riadózott, a légitámadások ellenére eljutott a partig, de az első lépcső partraszállására nem volt hatással. A zászlóaljak 08.00 körül kerültek tüzelőállásba, de már addig is veszteségeket szenvedtek. A 182.tüzér zászlóalj 25 fontos lövegekkel Saint Pavlos körletből lőtte a török partszakaszt és 12.5 mm, valamint 14,5mm légvédelmi géppuskákkal próbálta az ellenséges repülőket távol tartani. A Lakovos Patakvos tábori tüzér zászlóalj, két ütegre osztva, 57mm páncéltörő ágyúkkal, Panagronnál és Pentemillinél támadta a partraszálló eszközöket. Ennek eredményeképpen a török hajók több órára visszavonultak a tengerre. A191.Nikos Georgioui tüzér üteg 75mm lövegekkel,  a kyreniai Saint Savvas régióban, a Bellapais-i tüzelőállásokból vezetett tüzet a török ​​erőkre Aspri Mouttiban és Kotzia Kagiában is.

A gyalogos zászlóaljak közül, csupán a 251. két százada, 5 db T34 harckocsi megerősítéssel érte el 10.00. körül az addigra törökök által szilárdan tartott partot, majd jelentős veszteséget szenvedve, török ellentámadás után visszavonult. A 326. és 306. gyalogoszászlóalj repülő támadások következtében megállt. A 281. és 286. gépesített gyalogoszászlóaljat szintén repülők támadták meg Kontemnosz falunál, ahol a BTR-152 PSzH-k nagy része megsemmisült és elesett az 286. zászlóalj parancsnoka is. A 316.gyalogoszászlóaljat a Morphou-Kyrenia úton török kommandósok csalták kelepcébe. Ezután a 316. és 286. zászlóalj egyesült és 3 db T34 harckocsival megerősítve folytatta a harcot. 12.00-ra a török erők partra szálltak ( más vélemények szerint 17.00-ra) . A parton ekkor már több mint 6000 török katona volt bevethető. A flotta visszaindult Mersin kikötőjébe, újabb alegységekért.  A hadműveleti terület minden részén keserves harc folyt. A Michael Geogritsis dandártábornok vezetése alatt álló ciprusi nemzeti gárda, Kyrenia nyugati területén Konstantinos Boufas alezredes irányításával próbálta a harctevékenységet összehangolni. A Boufas terv alapján, a megerősített gépesített és gyalogos zászlóaljak éjszaka összehangolt támadást indítanak és visszaszorítják a török erőket a tengerbe. A 281., 316., és 286. zászlóalj megmaradt részei, a harckocsi megerősítéssel, ( a 306. zászlóalj késett a támadással, ezért nem nyert tért és védelembe ment át ) először visszaszorította a török erőket, de egy ellentámadás után kénytelenek voltak védelemre berendezkedni. A támadás idejére beérkezett a „Pantazis” mozgósított, irreguláris zászlóalj is, amely délről támadott, de eredményt nem sikerült elérnie.

Harcok Nicosia környékén:

A Geunyeli felől Nicosiába tartó 550 főből álló görög gépesített zászlóaljra ( megerősítve egy 19 db harckocsiból álló alegységgel és egy nemzetőr századdal ) török ejtőernyősök ütöttek rajta 06.00. körül és csak 07.30 körül tudta folytatni útját. A támadás célja a megerősített Geunyeli enklávé volt, valamint hogy elvágják a Nicosia-Kyrenia műutat a biztonságos utánpótlás érdekében. A körzetben helyezkedett el a török hadsereg öt százada, nehéz fegyverekkel felszerelve. Ezenkívül a törökök légi támogatást adtak és további deszantok ledobását hajtották végre. A görögök kénytelenek voltak visszavonulni. A terv az volt, hogy a beérkező 361. és 399. ciprusi görög gyalogos zászlóalj, a már említett erőkkel együttműködésben északról és keletről támad 18.00-kor. Az összehangolt támadás azonban elmaradt, mert a 399. zászlóaljat a ciprusi török erők akadályozták. Amikor viszont ezt a problémát megoldotta, a rossz együttműködés következtében, önállóan próbált meg támadni, ami nem sikerült és ezért visszavonult.

18.00-kor a harcban álló felek egyhangúlag elfogadták a Biztonsági Tanács 353. számú határozatát. A tűzszünetnek július 22-én 16 órakor kellett hatályba lépnie.

 Harcok egyéb helyeken:

A nap során a 203. tartalék gyalogos zászlóalj 450 ciprusi görög katonája megtámadta a limassoli török enklávét. 100 ciprusi görög katona pedig elfoglalta a Limassoltól nyugatra eső Avdimou török enklávét. A török lakosságot összeterelték, hogy a limassoli stadionba szállítsák őket.

17.00 körül egy görög L172 hajó érkezett Paphosba és 40 mm –es ágyúival lőtte a közeli török enklávét, valamint 450 fegyverest tett partra, majd visszatért a tengerre. 22.00 körül a török milicia feladta Paphost.

Famagustában a török milicisták a civilekkel együtt, ostromra készültek és az óvárosban barikádozták el magukat.

23:00 órakor a görög ciprusi hegyi kommandós erők összehangolt éjszakai támadást indítottak az Agyrta-Nicosia enklávétól északra, megkísérelték biztosítani és blokkolni az Agyrta-Nicosia átjárót ami a Pentedaktylos-hegységen vezet keresztül. A 31. és 33. commando század nyugatról, míg a 32. és 34. commando keletről támadott. A századok 21-n  végrehajtották feladataikat és elfoglalták a Kotsagaia-hegycsúcsot és visszavonulásra kényszerítették a török erőket a hágóról.

Július 21-n a tengerparton nem folytak harcok. A törökök ekkor már birtokolták a sziget 3%-át, de még nem rendelkeztek akkora erővel, hogy tovább tudjanak támadni. A török flotta Mersin kikötőjéből megkezdte a következő támadó csoportosítás behajózását. Ezen a napon a görög ellenállás tervszerűbb és hevesebb lett.

Leszboszhoz három török romboló érkezett. A ciprusiak hamis rádiójeleket sugároztak és ezzel azt a látszatot keltették hogy egy görög flotta fog érkezni. Emiatt azokat saját repülőik megtámadták és egyik hajót elsüllyesztették. A törökök elfogtak egy rádió üzenetváltást, amiből az derült ki, hogy a ciprusi haditengerészet parancsnoka ( Papayianis kapitány ) Kavasba tart. Az úton egy 12 fős kommandó ütött rajta, azonban csak megsebesíteni sikerült. 21-n a görög junta kormányának sikerült megállapodásra jutni abban, hogy megpróbálják megsegíteni a ciprusi Nemzeti Gárdát. Estére behajózták a Rethymnon nevű óriáskompra az 537.gyalogoszászlóaljat, egy harckocsi zászlóaljat, egy kommandós zászlóaljat és 500 fő ciprusi önkéntest. A hajó aznap útnak indult Pireusz kikötőjéből, az Égei-tengeren. Ugyanezen az estén, egy titkos légiszállítás keretében,15 db francia gyártmányú Nord Noratlas repülőgéppel útba indították a 354.légiszállítású zászlóaljat („ Pegasus „ Cipruson 35. commando ), a Kréta-szigeti Soudából Nicosiába. A művelet annyira titkos volt, hogy a nicosiai repülőtér görög légvédelme egy repülőgépet lelőtt, ami 33 ember elvesztésével járt, másik kettőt pedig jelentősen megrongált. A maradék kontingens viszont átvette a repülőtér védelmét. Kyreniánál, a 251. zászlóalj Trimithi faluban védekezésre rendezkedett be. Július 21-n 06.00-ra a ciprusi török ellenállás Limassolban összeomlott a helyi görögök támadása alatt, akik kb. 1000 fő foglyot ejtettek. A 231. gyalogzászlóalj elfoglalta a ciprusi törökök által birtokolt Pileri falut. Lárnakában a tűzszünetről szóló tárgyalások 03:35-kor megszakadtak, és heves harcok törtek ki, a Nemzeti Gárda tüzérséget és aknavetőtüzet használt. A hírek szerint 10:30-ra a ciprusi törökök megkezdték a megadást. 04:45-kor a ciprusi görög erők aknavetőkkel és nehézgépfegyverekkel támadták meg Lefkát, majd 08:45-kor heves ágyútűz következett. Limnitist a nemzeti gárda körülvette, és szórványos harcok zajlottak Denizliben. 06:30-kor fegyverszünet lépett életbe a nicosiai Ledra Palace hotel körül , ahol 386 turista rekedt bent. A fegyverszünet azonban 11 órakor megszakadt, amikor szállodát heves aknavetőtűz érte. A török légierő ezen a napon állítólag Bellapais környékén napalmot használt. Az éjszaka folyamán, a leharcolt 187. tüzér zászlóalj , maradék négy páncéltörő ágyújával állást váltott Gerolakkos környékére, a Nemzetőrség támogatására és lőtte Saint Hilariont.

július 22-n kiderült, hogy a tűzszünetet senki sem fogja és nem is akarja betartani. A ciprusi görög erőknek ekkor még reményük volt, hogy a beérkezett erősítéssel sikert érnek el. Nekik azonban nem, de a törököknek folyamatos utánpótlás állt rendelkezésre emberben és eszközben egyaránt. A török fél a hadművelet végéig kb. 40000 katonát és 160-180 harckocsit, jelentős tüzérséget és felszerelést szállított át Ciprusra. Ráadásul a hadművelet teljes ideje alatt rendelkezésükre állt légi és tengerészeti támogatás, ami a ciprusi görögöknek teljesen hiányzott.

A török inváziós erő második hulláma, a reggeli órákban szállt partra a Pentemilli partszakaszon. A Berettin Demirel által vezetett 50. ezred ( Bora Task Force ) 11.00- kor indított támadást Kyrenia felé. A ciprusi görög erők két védelmi vonalat hoztak létre. Az elsőben a 33. commandoval, amit az agresszív török támadás hamar felőrölt. A második vonalban a 306. és 251. gyalogos zászlóalj részei, páncéltörő képesség híján szintén nem tudták állásaikat tartani. A török áttörést a 241. gyalogos zászlóalj beavatkozása sem tudta befolyásolni. A 306. zászlóalj Kyreniába, a 33.commando és a 251. zászlóalj maradványa Agios Georgios faluban rendezte sorait. A török ​​erők behatoltak Kyréniába, ezután a támadást két különálló irányban folytatták. Az első célja egy új partszakasz kialakítására volt Kyrenia kikötőjében. Ezzel kívánták a partraszállási zóna befogadóképességét növelni. A másik irányba támadó ék a Boghazi-Argipta-hágó felé tartott, hogy egyesüljön az ott leszállt ejtőernyős csapatokkal. A délután végére szilárd hídfőt alakítottak ki Kyrenia és a központi fekvésű Geunyeli falu között, amely utóbbi stratégiailag a Kyrenia-Nicosia úton található. 15.00-kor a török légierő súlyos légitámadást intézett Nicosia repülőtér ellen. 16.00-kor kezdetét vette a tűzszünet, ami óvatos becslések szerint 17.15-ig tartott. Harcok zajlottak Dikomo és Trakhonas térségében.

A július 23-i török támadás fő célja a Nicosia repülőtér elfoglalása volt. A repülőtér elfoglalása és biztosítása kellett ahhoz, hogy az utánpótlást gyorsabban, légi úton tudják a csapatokhoz eljuttatni. A repülőteret helyi és görög kommandósok, valamint egy gyalogos század védte. A védők elfoglalták a terminált  az, épületeket és innen vezetett tűzzel az első, reggeli támadást visszaverték. A török csapatok  átrendeződtek és zászlóalj erőben, 11.00-kor , két irányból , újra támadtak. A heves és több halottal és sebesülttel járó tűzharc délutánra ért véget. A kommandósok megtartották a repülőteret. Estére a török erők sikeresen összeköttetést alakítottak ki az északi parti török enklávékkal. Ellenőrizték Kyrenia kikötőjét, valamint a sziget területének 7%-át. Elfoglalták Kyrenia városát és sikeresen biztosították annak kikötőjét.

Július 23-n Görögországban is fontos események zajlottak. A ciprusi puccsot és a konfliktust lényegében előidéző junta megbukott. Kazamanlisz volt miniszterelnök 30 év után visszatért Athénbe. A görög ciprióták elvesztették viszonylagos katonai támogatottságukat is, mert a görög lakosságban jelentős félelem alakult ki egy Törökországgal való esetleges háború miatt. A frontvonalak megmerevedtek. Bülent Ecevit török ​​miniszterelnök július 25-i bejelentése szerint a török ​​hadsereg 57 halottat, 184 sebesültet és 242 eltűnt személyt veszített. A török-ciprusi veszteségek nem ismertek. Július 20. és 22. között a görög félnél 215-en haltak meg, 223-an eltűntek, és ismeretlen számú sebesült is volt. Bár névlegesen tűzszünet volt érvényben, a szigeten szórványos harcok folytak, alapvetően a nemzetiségek között. Az etnikai tisztogatás kezdetét vette. ( Mindkét részről) Nőket erőszakoltak meg, civileket, nőket és gyerekeket öltek meg , valamint kényszerítettek lakóhelyük elhagyására.

 Genfben ugyan béketárgyalások kezdődtek, de a görög fél nem volt kompetens ( a választások novemberben kezdődtek ) és a törökök, az eredeti tervek alapján, ezt az inváziót végig akarták vinni. A rendelkezésre szánt időt, létszám és utánpótlás feltöltéssel, támadó csoportosítás felvételével töltötték. Kazamanlisz miniszterelnök Görögországot kiléptette a NATO katonai szervezetéből, azt okolva hogy  nem védték meg a ciprusi lakosságot. ( Figyelmen kívül hagyva azt a tényt hogy Görögország, Törökországgal együtt, 1952-ben lett a NATO tagja és Ciprus önálló entitásként szerepelt. ) A folyamatos egyeztetések után, Görögország, majd 1981-ben tér vissza a NATO katonai szervezetébe.

1974. augusztus 1-jén a török ​​28. hadosztály részei kiűzték a ciprusi görög 316. gyalogzászlóaljat a nyugati Pentedaktylos-hegység 1024-es dombjáról (Kiparrisavouno). Az éjszaka folyamán a 31. Commando B százada megtámadta az 1024-es hegyet, és visszafoglalta a törököktől.
1975. augusztus 2-án a 31. Commando B százada támadást szenvedett el török ​​kommandós erőktől, de azt visszaverte. Délután a 28. hadosztály részei egy második nagy támadást hajtottak végre a csúcs ellen, és arra kényszerítették a ciprusi görög kommandósokat, hogy feladják az 1024-es dombot és visszavonuljanak. A 316. gyalogoszászlóalj ugyanezen erők ellen a Kronos-hegynél harcolt.

Augusztus 3-n a 316.,321., és 256. gyalogos zászlóalj védelmi vonal kiépítésébe kezdett Karavas-Lapithos között, hogy a 28. török hadosztály előre törését megakadályozza.

1974. augusztus 6-án hajnalban, a török ​​28. hadosztály , tüzérségi előkészítés után, harckocsikkal megerősítve, támadást indított a ciprusi görögök és görögök Karavas védelmi vonalai ellen. Ezzel egyidőben a török 61. gyalogezred és egy kommandós dandár a Pentedaktylos-hegység felé vonult, hogy északkelet felől a ciprusi görög védőket átkarolja. A török ​​légierő széles körben bombázta a Laipthos-Karavas és Vavila-Vassilia területeit az offenzíva során. Délután a környéken tartózkodó összes ciprusi görög erő visszavonult a Vasilia-Vavila védelmi vonalba. 

Augusztus 7-én a török ​​28. hadosztály tüzérségi tűzzel támadta a Vasilia-Vavila védelmi vonalat, de gyalogos támadás nem történt.

Az „ Attila-2 „ hadművelet:

1974. augusztus 14-én a török hadsereg két gyalogos hadosztálya megkezdte a hadművelet második fázisát. Ezzel egyidőben a genfi tárgyalások leálltak. A hadműveletet három napra tervezték.

A görög erőket három részre: "nyugati", "középső" és "keleti" szektorra osztották. A görög terv az volt, hogy késleltesse a török ​​erőket nyugaton és keleten a Mia Millia és Nea Chorio falvak közötti kiépített vonalon, Nicosiától északkeletre,   miközben visszavonul a fő védelmi vonalhoz, és pozíciókat tartson meg a középső szektorban. A fő védelmi vonal a Tróodos hegységnél húzódott. A Tróodos vonal védelme a sziget közel 40%-át, beleértve Famagustát is, hozzáférhetővé tette a török ​​csapatok számára.

A nyugati szektort a 11. ​harccsoport ( TG ) védte. Bal szárnya (északi) a tengernél volt, Vasileia közelében, jobb szárnya (déli) pedig a nicosiai nemzetközi repülőtér körüli ENSZ-állásoknál. A 11. harccsoport a következő zászlóaljokból állt: 256.zászlóalj egy százada ( mivel augusztus 6-án súlyos veszteségeket szenvedett a Lapithos-Karavas csatában) Vasileiánál. A 316.zászlóalj a 366. tartalék zászlóalj egy részével megerősítve Kornosnál. A 281.zászlóalj a 286. zászlóalj egyik századával megerősítve  Kontemenosnál.  A 231. zászlóalj a 286. zászlóalj másik századával megerősítve Skyllouránál. A 216. zászlóalj Gerolakkosnál.  A 33.Commando és a 350. zászlóalj Hillnél, Kalo Chorio közelében, az Agia Marina-hágón. A Nicosia nemzetközi repülőteret az Egyesült Nemzetek Szervezetének kanadai alegysége ellenőrizte az ENSZ táborból. A repülőteret a már említett 35. Commando), valamint a 286. zászlóalj egy százada és ciprusi görög félkatonai rendőrség védte.

A központi szektor a Nicosia Nemzetközi Repülőtérről indult ki, és Nicosia Mia Milia külvárosában ért véget. A következőkből állt: A görög hadsereg erőinek tábora ( ELDYK )a 212.és 336. tartalék zászlóalj ( kb.1300 fő ), a 211. zászlóalj és a 187. tüzér zászlóalj ( osztály ).

A keleti szektor volt a legerősebb, ahol várhatóan elakad majd  a török ​​támadás. Ezt a  12.,9., és a 15. harcászati ​​csoport védte, továbbá itt kapott helyet a főparancsnokság is. A 9. TG északon  a tenger felől, beleértve a Pentedaktylos-hegységet is; és a 12. a hegyektől délre Mia Milia faluig bezárólag helyeszkedett el.  Északról délre az egységek a következők voltak: A 9. TG: 361. zászlóalj, 32 Commando és 346. zászlóalj tartalékban. A 12. TG: 251. zászlóalj (egy tartalék századdal megerősítve), a 305. tartalék zászlóalj (más néven "Markou csoport" 150 fővel), a 399. zászlóalj és a 241. zászlóalj tartalékban. Keleten a 15.TG. Az önálló egységek közé tartozott a Tziaos török-ciprusi enklávéval szemben álló 398. zászlóalj és a hadműveleti tartalékban lévő 226. zászlóalj.

A görög erők összlétszáma körülbelül húszezer fő volt (18 000 ciprusi görög - 2000 görög), 21 T-34 harckocsival, néhány tucat PSzH-val és páncélozott autóval, valamint mintegy 70 tüzérségi eszközzel.

A török ​​haderő főként a 28. és 39. gyaloghadosztályból, egy gépesített gyalogzászlóaljból az 5. páncélosdandárból, a ciprusi török ​​ezredből (egy ejtőernyős zászlóaljból és az 50.páncélos ezred egy páncélos zászlóaljból állt.), egy kommandós dandár és egy ejtőernyős dandárból tevődött össze. Becslések szerint összesen 160-200 harckocsi, 200 PSzH, 120 tábori ágyú és 40 000 ember. Hozzájuk tartozott még a megmaradt 5 ciprusi török ​​ezred (19 zászlóaljjal). A ciprusi török ​​csapatok 3 ezredet (8 zászlóaljat) veszítettek el az Attila-1 alatt.

A török ​​terv két szakaszra oszlott: Az első szakaszban a 39. hadosztály és a páncélosezred a keleti Mesaoria-síkság felé támad, ott egyesül Famagusta török-ciprusi enklávéval. A 28. hadosztály dél felé haladna a Tymbou repülőtér felé, és felvenné a harcérintkezést a Troodos vonal keleti részével. Az első szakasz a tervek szerint 2 napig tart.

A második szakasz a második nap estéjén kezdődik. Ebben a fázisban a kommandós dandár az Agios Ermolaos-i állásaiból délre halad Morphou felé, a harmadik napon pedig nyugatnak fordul és eléri Limnitis enklávét. A nyugatabbra fekvő Kokkina (Erenköy ) part menti enklávét a török csapatok már nem érték el, így az a mai napig Észak-Ciprus enklávéja maradt a görög területen belül.

Mindkét szakaszban a török ​​erők Nicosián belül és a várostól nyugatra, a Nicosia Nemzetközi Repülőtér és a Nicosia-Morphou út felé nyomultak előre.

Augusztus 14-n a légierő támadása, majd a haditengerészet és a tüzérség 30 perces tűzelőészítése után, a török 39. hadosztály erői megtámadták a keleti szektorban védekező görög erőket. Az első, gyalogos támadást visszaverték. A második támadást páncélos erők hajtották végre. A harckocsik megkerülték a görög aknamezőket és azokon sikeresen átjutottak. ( A görögök tájékoztatták az ENSZ-et az akna telepítésről, azok pedig valószínűleg a törököket. ) A Mia Milia vonalat a 399. zászlóalj terepszakaszán 10.30-kor törték át. A görögök a tartalék 241. zászlóalj biztosítása mellett visszavonultak a Tróodos-vonal felé. A 226. zászlóalj 21.00-ig tartott ki, a 341. zászlóalj még a helyén maradt. A török ​​légierő csapást mért a visszavonuló görög erőkre, és a görög-ciprusi tüzér zászlóaljak is megkezdték a visszavonulást kelet felé. A 9. harccsoport, bár nem támadták meg, de dél felőli bekerítés veszélyével szembesült, így 12:00 órakor megkezdte visszavonulását. 14:30-kor lérte el Famagustát.

A központi szektorban az ELDYK tábort tüzérségi tűz és a török ​​légierő támadása érte. Az ELDYK erőket a 187. szovjet 100 mm-es ágyúkkal felszerelt ciprusi tüzér zászlóalj támogatta. 10 órakor a tábort gyalogság, 11 órakor harckocsik támadták meg, de a támadásokat visszaverték. 15:00 órakor egy új gyalogsági támadást szintén visszavertek. A török ​​veszteségek viszonylag súlyosak voltak.

A nyugati szektorban nem történt jelentősebb akció. A dombtetőn fekvő Asprost, amelyet megfigyelőállásként használtak, a ciprusi görög erők egy török ​​támadás után elhagyták. A továbbiakban nem történt erőfeszítés a visszaszerzésére.

Augusztus 15-re virradóra, a görög erők mindenhol visszavonultak a Tróodos vonal felé. A Keleti-szektorban egyedül maradt 341. zászlóaljat 14.00-kor támadta meg a 14.török ezred. A zászlóalj parancsnoka felismerte hogy elszigetelték és 17.00-kor kiüríttette a védőkörletet. Az első török alegységek 17.30 körül érkeztek Famagustába, ahol egyesültek a török enklávéval, de nem léptek be a védtelen ciprusi görög városrészbe. A központi szektorban ugyan heves tüzelés zajlott a nap folyamán, de komolyabb összecsapásra nem került sor. A nyugati szektorban a török ​​28. hadosztály páncélos egységei 14 óra 30 perc körül vették fel a harcérintkezést a görög egységekkel. A 28. hadosztály támadását kibővítette a török ​​kommandós dandár előnyomulása kelet felé. Összességében a török ​​egységek 6 km-re haladtak nyugat felé. Augusztus 15-ről 16-ra virradó éjszaka a görög-ciprusi 11. harccsoport (a nyugati szektorért felelős) parancsot kapott, hogy vonuljon vissza az új troodosi védelmi vonalhoz.

Augusztus 16-ra a keleti szektorban a törökök biztosították eddig elért helyzetüket és a támadásuk leállt. A központi szektorban a török erők 13.00-ra bekerítették az ELDYK tábort. A vereség előtt álló görög katonák 13.30-kor a török vonalon keresztül kitörtek, majd visszavonultak. Az ELDYK a tábor védelmében 80 halottat veszített, 22-en megsebesültek, 5-en eltűntek. A török ​​haderő itt tovább haladt dél felé és visszaszorította a ciprusi görög 212. zászlóaljat. A görög páncéltörő tüzet követően azonban megállt. Megtámadták a 336. zászlóaljat is Nicosiában,  mintegy 100 métert hátranyomva, kb. 50 fős veszteséggel. Ezen összecsapás során Nicosia északi negyedében harckocsik elleni harc zajlott . A nyugati szektorban a teljes görög-ciprusi 11. taktikai csoport visszavonult a Troodos vonalra. A visszavonulást két szakasz biztosította. A török ​​csapatok lassan haladtak kelet felé. Morphout 12:30-kor, Limnitist pedig 18:00-kor foglalták el. 18.00 -ig, amikor az ENSZ tűzszünetet kötött, a török ​​erők még nem vették fel a harcérintkezést a Troodos-vonallal. Ennek eredményeként augusztus 17-én mind a görög, mind a török ​​főparancsnokság elrendelte az alegységek előre nyomulását, majd pár órával később a harcok leállását.1974. augusztus 18-tól több harccselekmény nem folyt. A török hadsereg teljesítette feladatát, elérte az „Attila” vonalat és birtokba vette a sziget 37%- át. Kivételt a nicosiai repülőtér jelent. Nicosia kettéosztott város maradt.

Közvetlenül az Attila-2 offenzíva leállása után a két fél megszilárdította pozícióit, és lövészárkokkal, páncéltörő árkokkal, aknamezőkkel és szögesdrótsorokkal erősítette meg frontvonalát. A ciprusi görögök erőfeszítéseket tettek a súlyos dezertálást elszenvedett egységek feltöltésére és 1975 és 1977 között jelentős mozgósítást hajtottak végre. A nyugati szektorban több görög-ciprusi egység súlyosan megszenvedte a dezertálást, mivel a  fegyelmezetlen tartalékosok elhagyták egységeiket. A Troodos-vonal megtartása tehát kétséges lett volna.

 A ciprusi görög erők igyekeztek pótolni elveszett háborús készleteiket, amit a Görög Haditengerészet szállított részükre. A másik oldalon a török ​​erők megerősítették új hatalmukat Észak-Cipruson, jelentős bázisokat építettek, és egy lefkonikói repülőteret működő katonai repülőtérré alakítottak át szerény kifutópályával.

Veszteségek:

Ciprusi törökök: 70 halott,1000 sebesült

Török hadsereg: 498 halott. 1200 sebesült

Ciprusi görögök: 309 halott, 1141 sebesült, 909 eltűnt ( megszökött )

Görög hadsereg: 88 halott, 148 sebesült, 83 eltűnt, 937 fogságba esett.

ENSZ békefenntartók: 9 halott, 65 sebesült

Civilek elleni bűncselekmények:

Mészárlás Alaminosban július 20-n. Elkövető a ciprusi görög milicia. 13 halott. Mészárlás Syskliposban augusztus 3-n. Elkövető a török milicia és a török hadsereg. 14 halott. Mészárlás augusztus 14-n Maratha, Aloda és Santalaris falukban. Elkövető a nemzeti Gárda. Összesen 18 halott. Mészárlás augusztus 14-n Tochniban. Elkövető a Nemzeti Gárda. 12 halott. Mészárlás Prastióban. Elkövető a török hadsereg. 8 halott. Mészárlás Asha és Sinta falukban, augusztus?. Elkövető a török hadsereg. 97 halott. Mészárlás Eplakimiben, augusztus?. Elkövető a török hadsereg. 12 halott. Mészárlás Angolemiben, augusztus?. Elkövetö a ciprusi görög milicia. 5 halott.

Kb 200000 ciprusi lakos lett menekült a saját hazáján belül.

Utózönge:

A Ciprusi Köztársaság ( Görög, Dél-Ciprus ) az ENSZ tagja és 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz. Az északi részt először Törökország a saját területeként kezelte. Csak nemzetközi nyomásra hozták létre 1983-ban az Észak-Ciprusi Török Köztársaságot, amelyet egyedül Törökország ismer el, egyfajta török „Transznisztriaként”. A két etnikum közötti puffer zónát az ENSZ ellenőrzi. Bár a közeledés egymáshoz folyamatos és a turizmus is virágzik, érdemi előrelépés nem történik. A legutóbbi érdekes kísérlet 2024 év végén történt, amikor a Ciprusi Köztársaság felvételét kérte a NATO-ba. Amennyiben az Észak-Ciprusi Török Köztársaságot Törökország részeként kezeljük, akkor „de facto” a NATO tagja. Ha viszont mások által el nem ismert önálló köztársaságként kezeljük, akkor „de jure” nem kérheti a felvételét és ezzel a NATO-nak fel van adva a lecke. A Ciprusi Köztársaság felvétele közelebb hoz a kiegyezéshez, vagy elmélyíti a konfliktust?

Források: The Greek Herald, Turkish invasion of Cyprus Wiki. UNFICYP, BBC World Service, Publishedistoria, Rusi Journal, Marine Corps University press.