1941 őszén, a Barbarossa hadműveletben gyorsan tért nyert. Német hadtestek katonái gyakran viccelődtek azzal, hogy melyikük alegysége vehet majd részt Moszkvában, a Vörös téren rendezendő díszszemlén. A díszszemle részletes terveiről nem maradt fenn forrás, de azt tudjuk, hogy azt Hitler a helyszínen személyesen kívánta koordinálni.
Aztán 1941 végén, a német csapatok elakadtak a volokalamszki országútnál és kiderült hogy nem fogják túlszárnyalni Napoleont, sőt, be sem vonulnak Moszkvába. Noha nagy véráldozatok árán, de a bolygók állása már az oroszoknak kedvezett. Mars és Uránusz hadművelet, az értelmetlen sztálingrádi presztízs meccs vége. 1944 –ben a Bagration hadműveletben visszafoglalják Belarusziát, ahol a németek vesztesége néhány hét alatt meghaladja a fél millió főt. Ebből kb 130000 a hadifogoly.
Sztálin, úgy tűnik nem felejtette el ellensége vágyát, hogy eljussanak a Vörös térre. Most úgy érezte, itt az ideje, hogy ezt lehetővé tegye számukra. A történelemben mindig voltak győzelmi díszszemlék, diadalmenetek, ahol a foglyokat elvezették a nép előtt, bizonyítván a győztes hatalom erejét. Állítólag az oroszok 1914-ben is elkövettek hasonlót a Monarchia foglyaival, de mivel a végén mindkét birodalom vesztesnek bizonyult, a dolognak nem lett propaganda értéke. A szovjetek titokban megszervezték a legyőzöttek felvonulását, melyet az akkor Oscar díjas amerikai film címe után „nagy keringő hadműveletnek„ neveztek.
A minszki fronton a 130000 hadifogolyból kiválogatták a mozgásképeseket, 57600 főt, - vajon a különbözetből mennyien élték túl? - azokat orvosi vizsgálatnak vetették alá, majd marhavagonokban Moszkváig vitték őket. A rémült, beteg, piszkos és rongyos katonákat, a moszkvai lóversenypályán, a Dinamo Moszkva stadionban és a Dzserzsinszkij hadosztálylovasezred laktanyájában helyezték el. A tűzoltóság vizet hozott, de csak annyit hogy ihassanak, mosdásra nem volt lehetőség. Az éhes és koszos ember nem büszke, az legyőzöttnek is látszik. Majd a rádióban meghirdettek egy díszszemlét július 17-n 11 órára a Vörös térre. Az akció annyira titkos volt, hogy még a katonai és politikai funkcionáriusok sem tudták a valódi tartalmát. A felvonulás végrehajtásáért Pavel Artyemjev vezérezredes a moszkvai katonai körzet parancsnoka felelt. A foglyokat két csoportra osztották. Az első csoportban 42000 fő haladt a Leningradszkoje sugárúton a Vörös térre, majd onnan a Kurkszkaja pályaudvarra. A második csoportban 15600 fő a moszkvai kertgyűrűn át Kancsikovó állomásig. Indulás előtt kaptak egy kis zabkását és valami zsiradékot. A menet élén 19 tábornok és 6 ezredes haladt eredeti egyenruhában, kitüntetéseikkel a zubbonyon. Ezután 1000 tiszt, majd 600-as csoportokban a legénység. Egyforma nadrágot viseltek, azonkívül csak azt amiben elfogták őket, vagyis volt aki zubbonyt vagy cipőt sem. A díszlet készen volt a második világháború egyik legszimbolikusabb és legmegdöbbentőbb darabjának bemutatására. Képzeljük el a pillanatot amikor ez az 57600 legyőzött és lényegében megalázott, koszos, büdös ember, több tízezer orosz katona és 12000 NKVD –s gyűrűjében megjelenik a téren várakozó 120000 moszkovita előtt. Ez Sztálin üzenete. Ellenségnek és szövetségesnek egyaránt. Már nem tartunk tőletek! Erősek vagyunk! Jövünk Berlinbe!
Az élen haladó 19 tábornok nevét pontosan nem ismerjük. Pedig elképzelhetetlen hogy ne tudták volna a szovjetek kiket visznek. Akikről biztosan tudunk:
Vincenz Müller altábornagy, a 4. hadsereg megbízott parancsnoka, Adolf Hamann vezérőrnagy Orjol és Babruisk parancsnoka, Kurt Jürgen Von Ermannsdorf altábornagy Mahiljov parancsnoka, Klammt vezérórnagy a 260. gyalogos hadosztály parancsnoka, Gustav Paul Völkers 27. hadtest parancsnoka,Engel vezérórnagy a 45. gyaloghadosztály parancsnoka, Schmidt vezérőrnagy a 9. hadsereg főmérnóke, Fridrich Gollwitzer gyalogsági tábornok 53.hadtest parancsnoka. A tábornokok közül a szovjetek Hamannt és Ermannsdorfot háborús bűnök miatt később kivégezték. Müller és Völkers pedig beleegyezett a Szovjetunióval való együttműködésbe.
A németek fegyelmezetten, beletörődően meneteltek bizonytalan jövőjük felé. A moszkvai tömeg viselkedése már érdekesebb. Annak ellenére, hogy szinte mindegyiküknek volt elszámolni valója nem alakult ki lincshangulat. A tömeg a háború ezirányú borzalmával szembesülve döbbenten, de büszkén, a helyzet igazságában meggyőződve szemlélte végig a felvonulást, amely este 7 órakor a vagonírozással fejeződött be.
A menetet külföldi újságírók végig szemlélhették és fényképezhették. A másnapi Pravda képeket hozott a Moszkva utcáit takarító locsolókocsikról, melyek eltüntették a „zöld penészt és mocskot”.
Az eseményeket a szövetséges nyugati sajtó (is) elítélte, de az üzenetet mindenki felfogta.
