„ Három hadosztályt ilyen harcosokból és a Donig űzöm velük vissza az oroszt egy hónap alatt!” ( Guderian )

A Szombarhelyen 1938 nyarán megalakuló Magyar Királyi ejtőernyős fegyvernem harcosainak maradéka folyamatosan harcolva lépték át a Magyar – Osztrák határt, hogy a Szovjet fogságot elkerüljék, majd 1945. május 11-én díszmenetben tették le a fegyvert Preiteneggben az Angolok előtt.

A Királyi Légügyi Hivatal felhívására 1938 nyarán hét tiszt érkezett a Szombathelyi repülőtérre hogy elkezdjék és Orosz, Olasz, Német minták alapján lerakják egy új fegyvernem alapjait. Az új egység  parancsnokául vitéz Bertalan Árpád árkász századost jelölték ki, aki már az első világháborúban is az akkori elit egységek, a bosnyák rohamcsapatok egyik tisztjeként szolgált. Itt szerezte meg a Mária Terézia Rend lovagkeresztjét és a tiszti arany vitézségi érmet is. Kaptak egy öreg Olasz Caproni Ca. 101/3m típusú repülőgépet , aminek pilótája Czékus Ferenc százados volt. Őt jelölték ki oktatónak, mivel ő volt az egyetlen aki kénytelen volt már ejtőernyővel repülőből kiugrani. A tisztek kiválóan múlatták az időt, csak a munka nem haladt. Esett az eső, vagy vizes volt a fű, fújt a szél, voltak a kifogások. Egy nap azonban a parancsnokukat berendelték Székesfehérvárra és a tisztek tulajdonképpen elorozták a repülőgépet, pilótástól, majd a repülőtér parancsnokára enyhe nyomást gyakorolva, végrehajtották az első ugrást. Szerencsére életben maradtak, de ketten súlyos lábsérülést szenvedtek. Ezzel született meg hivatalosan a Magyar katonai ejtőernyőzés. A visszaérkező parancsnok természetesen azonnal pótolta lemaradását és végrehajtotta az első ugrást.

Megkezdődött az állomány feltöltése, a felszerelés tökéletesítése, valamint a kiképzés. A harcászati kiképzést a várpalotai gyakorlótéren hajtották végre. Az alegységbe felvett katonák mindannyian önkéntesek voltak. Bátrak, büszkék és kisportoltak. Nem ijedtek meg az árnyékuktól.  Sajnos, végig rosszul használták fel őket, de azt is hozzá kell tenni, hogy Sztálingrád után a fegyvernem a kitűnő adottságait már nem tudta kamatoztatni.

A keret első nyilvános bemutatkozására 1939. június 3-n került sor a szombathelyi repülőtér repülőnapján. Október elseje, döntő fontosságú volt az ejtőernyős fegyvernem életében, hiszen hivatalosan is megalakult az 1. Magyar Királyi Honvéd Ejtőernyős század. Az alakulat új állomáshelyéül az éppen akkor megüresedett pápai huszárlaktanyát jelölték ki, míg a repülőállományt a szombathelyi illetve váti repülőtéren helyezték el addig, míg Pápán a Savoia és Caproni gépek fogadásához helyet alakítanak ki. Az alegység feltöltése és kiképzése sikerrel járt, augusztusra megalakult az ejtőernyős zászlóalj. A zászlóalj   1. százada, benne a zászlóaljtörzzsel részt vett észak-Erdély visszacsatolásában. 1940. szeptember 1-jén indultak útnak vasúton, teljes harci felszerelésben Nagyvárad felé. Biharkeresztestől a teljes század gyalog folytatta az előrenyomulást, míg a felszerelésüket és ellátmányukat gépjárműveken vitték utánuk. Részt vettek az 1940. szeptember 3-ai nagyváradi bevonuláson, majd közel két hétig ott is állomásoztak, készen egy esetleges román ellentámadás visszaverésére. Bertalan őrnagy még egy ejtőernyős bevetésre is felkészítette embereit, ám mire felszerelkeztek, a román hadsereg kivonult az érintett területekről. Ezt követően szeptember 15-én részt vettek a kolozsvári díszszemlén Horthy kormányzó jelenlétében.

Az ejtőernyős fegyvernem életében 1940. október 1-je jelentett újabb fordulópontot, ugyanis ekkor hivatalosan is a Magyar Királyi Honvéd Légierő alárendeltségébe kerültek, azon belül is az 1. repülődandár közvetlen irányítása alá.

1941-ben részt vettek a Délvidék visszacsatolásában. A bevetés célja az Újverbász és Szenttamás körzetében lévő Ferenc-csatorna fölött átívelő szenttamási híd elfoglalása volt, mielőtt azt a szerb erők felrobbantják. A harccsoportot négy repülő szállította, melyből egy lezuhant és a személyzet, valamint 17 ejtőernyős és a zászlóalj parancsnoka vitéz Bertalan Árpád életét vesztette. Az ejtőernyősök harcolva elérték a hidat, majd biztosították. 1941. május 17-től az alakulat, Horty kormányzó engedélyével Magyar Királyi  Bertalan Árpád ejtőernyős zászlóalj néven szolgált tovább, tisztelegve a parancsnok emlékének.

 A zászlóalj második ejtőernyős bevetésére, szovjet területen kerül sor. A gyorsan előretörő 1. hegyivadász dandárt elvágják a főerőktől, majd bekerítik, ezért légi utánpótlást kér. Ebben a műveletben a 101. szállítórepülő század három repülőgépe vesz részt, az ejtőernyős zászlóalj kilenc katonájának segítségével, Debrecenből indulva. A bevetés 1941 július 5-én, 17: 00-kor indult – volna, ugyanis a debreceni repülőtérre szállított utánpótlás egyáltalán nem volt felkészítve ejtőernyős ledobásra, tehát nem volt a különleges teherkonténerekbe csomagolva, így a reptéri személyzetre, a repülőhajózókra, és az ejtőernyősökre várt a feladat, amit 22: 00-ra be is fejeztek. A késés miatt a bevetést másnap 07: 30-ra halasztották. A ledobás helyéül a Cseremosz völgyében lévő Mareinicét választották. A ledobási zónát azonban nem jelölték meg és még a magyarok is tüzeltek a sajátjaikra. Az ejtőernyősök számára az igazi harctevékenység a Szovjet ellentámadás után kezdődött. A zászlóalj az uzsoki hágótól Soroksárig folyamatos harcban szorult vissza.

A Honvédelmi Miniszter 1944. október 12-i rendelete alapján megalakult az elit Szent László hadosztály , melynek két zászlóalját ejtőernyősök alkották.

Az ejtőernyősök nem adták olcsón az életüket, sem Budapestet. „ Nem volt divat a megadás, ezért tiszteltek, féltek minket az oroszok.” A soroksári állásokból november 12-én vonták ki az ejtőernyősöket csak azért, hogy Isaszegnél újra harcba dobják őket. Itt kapták a németektől a babonás félelemmel kiejtett Mordskelte, vagyis „Fenegyerekek” becenevet.  A kéthelyi, valamint a Csepel-környéki harcokban megtizedelődött zászlóaljakat Garamon vonták össze, innen indultak útnak Pápára, ahová 1945. január 14-én érkeztek meg. Ekkor a két zászlóalj összlétszáma 400 fő volt. Pápán a Szent László hadosztály vezetése újraszervezte az ezredet úgy, hogy a 400 túlélőt egyenlő arányban osztották el a teljesen tapasztalatlan újoncok között. Kiképzésük után a zászlóaljak 1945 március 23-án, illetve március 26-án hagyták el Pápát, sokan soha nem tértek vissza. Folyamatos harcban lépték át az Osztrák határt, mire felvették a kapcsolatot az Brit hadsereggel, már csak százan maradtak.

Szent László hadosztály hadifogságához hozzátartozik, hogy a britek nem fegyverezték le őket azonnal, így elterjedtek olyan hírek, hogy amennyiben a Dunántúl esetleg nyugati megszállási övezet lenne, akkor a szövetségesek a Szent László hadosztályt is alkalmazhatják majd ezen a területen. Mivel ez nem történt meg, később Szügyi Zoltán parancsnokot és a megmaradt állományt átadták a szovjeteknek. Szügyit Budapesten háborús bűnösség címén elítélték és 1957 őszéig bebörtönözték.

A Magyar katonai ejtőernyős fegyvernem ezzel megszűnt létezni. In memoriam. Szombathelyen is!

Vészes sötét felhők felett
Ég és a föld között
Száguld rohan a gépmadár
Szállnak az ejtőernyősök
Honvéd ejtőernyős vagyok én
Rettenhetetlen bátor és merész