„Jasna Gora-ban mindig szabadok voltunk!”
- János Pál
A Fekete Madonna
Czestochowa az országban elsőként megalapított pálos kolostoráról, a 293 méter magas dombon álló Jasna Góráról, illetve az annak egyik kápolnájában lévő Fekete Madonna-képről ismert. A kolostort Nagy Lajos király unokaöccse, Opelei Ulászló alapította 1382-ben, aztán a Magyarországról, a márianosztrai kolostorból érkezett tizenhat szerzetes gondozására bízta. A helyet Jasna Góra, vagyis Fényes-hegy névvel illették, ez volt a pálosok budaszentlőrinci központjának neve. Az erődöt védőfalak veszik körül.
A Fekete Madonna-kegykép az alapítás idején került a kolostorba. A legenda szerint Szent Lukács evangélista festette annak az asztalnak a lapjára, amelynél a Szent Család imádkozott és étkezett, azonban tudományos kutatások szerint a festmény 13. századi bizánci ikon. A kolostor kincsei a rablókat is csábították, 1430 húsvétján betörtek, a kegyképet megfosztották az értékeitől, kardjukkal több vágást ejtettek a Madonna arcán, a földre dobták, az ikon deszkája három részre tört. Történelmi források szerint a képet Jagelló Ulászló lengyel király udvarában restaurálták. A barbár tett emlékére a Szűzanya arcán a vágások helyét az új képen is megjelölték. Előbb lengyel, majd orosz festők próbálkoztak a restaurálással, de festékeik lefolytak a képről. Később megállapították: ennek oka, hogy a kép egy sajátos ókori technikával – ez az enkausztika – készült, s nem fogadta be a temperát. Felújításkor a kép darabjait összeragasztották, az egyenetlenségeket simára csiszolták, a falapot vászonnal vonták be, amelyre több réteg gipszet vittek föl. A gipszrétegre az eredeti kép másolatát festették, arannyal-ezüsttel díszítették. Ez a ma is látható kegykép – Európa legismertebb Szűz Mária-ábrázolása –, amelynek csodálatos erejét fogadalmi ékszerek, táblák – és azok elhagyott mankói is alátámasztják, akik járni kezdtek itt.
Az egyik legismertebb csoda az 1655. évi svéd invázióhoz, az „özönvízhez” ( lengyelül: potop ) fűződik.
Jazna Gora
Özönvíz
Az „ északi háborút” hivatalosan a lengyel-svéd trónutódlás miatt vívták. Ám X. Károly Gusztáv svéd király gazdasági és politikai egyeduralomra törekedett a baltikumi térségben, egyben arra, hogy megszerezze a balti kikötőket és az ottani sóbányákat. A protestáns svéd király, ugyan több kisebb csatában, de úgyszólván diadalmenetben vonult végig Lengyelországon. Rendkívül jól felszerelt és képzett serege elsöpörte a lengyel ellenállást és sorra vette be a fontosabb városokat. Varsót ellenállás nélkül foglalták el. A lengyel nemesség jelentős része átállt. Krakkó előtt legyőzték János Kázmér lengyel király seregét. János Kázmér Sziléziába menekült. Azonban a lengyel hadsereg még nem pusztult el, viszont romjaiból kellett ujjászervezni. Közben az orosz-kozák erők, kihasználva a helyzetet, kiterjesztették hatalmukat Ukrajna, Fehéroroszország és Kelet- Litvánia területére. A megszálló svéd erők erőszakoskodásai miatt felkelés tört ki Litvániában, ahol a svédeket megállították. János Kázmér királynak sikerült dűlőre jutni az orosz cárral, aki megunva a svéd térnyerést szövetséget kötött vele. Közben a svédek a magyar határig jutottak el. II. Rákóczi György erdélyi fejedelem minden erejével melléjük állt. Lengyelország megszűnt létezni és az anarchia küszöbén állt. Már csak egy „fényes csillag” ragyogott a lengyel égen, amit Jasna Gora-nak hívtak.
Az ostrom
Jasna Gora erődített és gazdag kolostorának átadását a renegát lengyel nemesek is szorgalmazták. Azonban Augustyn Kordecki perjelnek – a kolostor vezetőjének – nem hogy a szent ikont, de magát a kegyhelyet is esze ágában nem volt átadni a protestánsoknak. Kijelentette: „ Jobb méltósággal meghalni, mint hitetlenül élni”. A kolostorba menekülő közeli lakosságon kívül szerződtetett 160 katonát, kb 60 muskétát és a meglévők mellé 12 ágyút. Összesen a szerzetesekkel, a menekült nemességgel és a zsoldosokkal, Kordecki kb 300 harcosra és 25 ágyúra számíthatott. Az ágyúk azonban fejlettebb kategóriájúak voltak a svédekénél, legalábbis az ostrom kezdeti szakaszában. A svédek Burchard Müller von der Luhnen tábornok vezetésével, november 8-án érkeztek a kolostorhoz. A tárgyalások hiábavalónak bizonyultak, ezért azt körülzárták. November 18-án kb 3-4000 fős svéd erő 17 ágyúval megkezdte a kolostor ostromát. A védők azonban szétlőtték az ostromlóknak fedelet adó házakat, akik emiatt a nyílt téren , tűz mellett voltak kénytelenek melegedni. Itt azonban még jobb célpontot szolgáltattak. A svédek sáncokat húztak hogy közelebb kerüljenek a falakhoz és ostromágyúkat hozattak. Az üzengetés folyamatos volt, de a védők, bár élelmük fogytán volt, kitartottak. A kolostor zsoldosait megpróbálták megvesztegetni, erre Kordecki megemelte a zsoldjukat. A megérkezett ostromágyúk tüze komoly kárt tett a kolostorban. Erre Piotr Czarniecki lengyel nemes vezetésével a védők kitörtek. Anélkül hogy a svédek felfedezték volna, megölték a tüzérség parancsnokát és két nehéz ágyút felrobbantottak. A svédek december 10-én újabb erősítést kaptak. Az északi falakat már jelentősen megrongálták, most a délieket kezdték el ágyúzni. Ezzel egyidőben elkezdték egy ostromalagút ásását is. A lengyelek többször kitörtek. Legalább három ágyút semmisítettek meg és megölték az alagutat ásók többségét is. Az ostrom szüneteiben a pálos szerzetesek körbe hordozták a madonna képét, hogy erőt adjon a védőknek. Azok pedig úgy tűnik ebből mindig erőt merítettek. Az ostromlók megpróbálták felrobbantani az északi falat de az akna nem működött. A falakat is megpróbálták megmászni. A lengyel védők azonban hősiesen visszaverték őket. Az utolsó, legnagyobb támadást december 25-én indították. Az ágyútűz után, annak fedezete alatt támadó gyalogosok olajban és kénben áztatott kender anyagú fáklyákat hajigáltak. A felfordulást kihasználva akartak átjutni a falakon. Azonban a fáklyák zöme, valamint több ágyúgolyó is visszapattant a falakról és a svéd támadókban tett kárt. A védők a sikeres kitartásuknak hálát adván 26-n misét tartottak. A támadók ezt viszont győzelmi ünnepként értékelték és feladták további terveiket. Végül felajánlották hogy 60000 tallér hadisarc ellenében visszavonulnak. Kordecki azonban elküldte őket a búsba. 27-n, 38 napos ostrom után elmentek maguktól is.
Közben János Kázmér vezetésével a lengyel sereg megerősödött. Az egész ország Jasna Gora hírein csüngött. A kitartás egyre nagyobb erőt adott, ami majd az ellenség kiűzéséhez vezet.
Kordecki, a szenátushoz írott jelentésében kiemeli azt, hogy a kolostor megvédése nem különleges hősök érdeme. Amikor az ellenség legjobban támadott, a templomból himnusz hangzott fel, ami sokszorozta a védők erejét. A svéd katonák több esetben egy fehér ruhás női alakot láttak a bástyán, aki megbabonázta és visszavonulásra késztette őket. A szent Szűz ködöt bocsátott az ellenségre, mikor azok a köd oltalma alatt támadtak, azt eloszlatta. A védelmet számtalan csoda segítette.
"Úgy döntöttem, hogy Jasna Gora ostromának beszámolójához csatolom a csodálatos tények néhány példáját, hogy világosan megmutatjam, hogy a Szent Szűz hegyét maga Isten keze védte és mentette meg" - írja Kordecki Friar
Kordecki igazi pap volt.
János Kázmér meg igazi király.
Jasna Gora sikere után a háború menete fordulatot vett. 1656. április 1-én a király és a nemesség a Lwowi székesegyházban, a Szenátus jóváhagyásával, ünnepélyesen kikiáltották a czestochowai Szűzanyát Lengyelország királynőjének és anyjának, vagyis a lengyeleknek, litvánoknak és fehér oroszoknak, azoknak a népeknek, akik akkoriban a lengyel-litván korona részét képezték.
Utószó
Hogy a teljesítményből levon valamit vagy nem a következő, azt mindenki maga döntse el. A czestochowai Szűzanyát, vagyis a Fekete Madonnát, a szerzetesek az ostrom előtt egy nappal, november 7-én kimentették a kolostorból. Azt először a lublinieci kolostorba, utána titokban a glogóweki kolostorba vitték. Az eredetit másolatra cserélték és az előtt imádkoztak, valamint azt cipelték körmenetben a falakon.
.
