Ciciri ( olaszul ceci ) a szicíliai nyelvjárásban csicseriborsót jelent. A szót a helyiek lágy „ch” hanggal ejtik, ám a megszálló, de a szicíliai nyelvet már elsajátító franciák csak „k” hanggal tudták kimondani és ez 1282 húsvétkor, Palermóban, sokuk életébe került.1265.október 1-n , a beneventói csatában Anjou Károly ( IX. szent Lajos francia király öccse ) serege megsemmisítő csapást mért a Hohenstauf-házból származó szicíliai Manfréd hadára. A csatában Manfréd király is elesett. Szicília sorsát majd húsz évre befolyásoló csata kimenetelét, a német nehéz lovasság elsöprő támadása ellenére, a képzett francia gyalogság kitartása döntötte el. A pápai trón birtokosa, IV. Kelemen mindenben támogatta Anjou Károlyt. Ennek oka az, hogy Róma, egy Európán átívelő, pápai uralomban gondolkodott, aminek végrehajtását, mint akadályozó tényezőt, a Hohenstaufokban látta. A pápa tehát szentesítette Károly uralkodását a szicíliai trónon, de volt még egy Hohenstauf. Ő Konrád volt, Manfréd unokaöccse, aki hosszas unszolás után pártja élére állt és megkísérelte elfoglalni Dél-Itáliát, vele együtt Szicíliát is. A Scurcola és Tagliazzo között 1268. augusztus 23- n lefolyt csatában először ismét a németek álltak jobban, de a váratlanul ellentámadó francia tartalék nyomását már nem bírták ki. Konrádot elfogták és 12 társával együtt, 1268. október 29-n Nápoly piacán lefejezték.Károlynak a két nagy győzelem biztosította a nyugodt szicíliai uralkodást. Azonban mindig akad bökkenő és itt sem alakult minden simán. Károly ambíciói egészen a bizánci császári trónig terjedtek. A trónt egy újabb keresztes háború ürügyén képzelte elérni. Ennek elérését először bátyja, Lajos francia király akadályozta meg, aki hadjáratot indított Tunisz visszafoglalására 1269-ben. Ehhez Károlynak , seregével együtt csatlakoznia kellett. A támadás azonban egy járvány miatt sikertelen maradt, ráadásul Lajos király is életét vesztette 1270-ben.A másik akadályt, VIII. Palailogosz Mihály ( Mikhaél ) bizánci császárnak hívták, aki keményebb ellenfélnek bizonyult mint ahogy azt Károly elképzelte. Mihály ( 192 évig uralkodó dinasztiát alapított ) szívós, kemény munkával 1261-ben foglalta vissza Konstantinápolyt, majd a társcsászár kiiktatása után szilárdította meg hatalmát. Az Anjou veszély elhárításaként ajánlatot tett a bizánci és római egyház újraegyesítésére. A szövetség azonban nem jött létre és az akkor uralmon lévő X. Gergely pápa által visszafogott Károly király ismét nekiláthatott a bizánci kaland tervezésébe, melynek indítását 1282-re tűzte ki. Mihály azonban kitartónak bizonyult. Rávette aragóniai III. Péter királyt, ( Manfréd lányának férje ) hogy támadjon Szicíliára. A diplomáciát , mint oly sokszor, rengeteg bizánci arannyal tette olajozottá. 1282 első hónapjaiban ügynökök hada indult el aranyak százaival, Aragóniába Péter királyhoz, a szicíliai ellenálláshoz és a szicíliai „családokhoz”.A harmadik és egyben a legnagyobb akadályt a szicíliai nép jelentette.Károly, a trón elfoglalása után, egyfajta harmóniára törekedett. Amnesztiát hirdetett, kevés birtokot kobozott el, ígérte hogy újabb adókat nem vezet be. Azonban amit beszedtek, azok is magasak voltak. Ráadásul Károly bevezette a „droit du seigneur”, ( úri jog ) más néven „jus primae noctis” ( első éjszaka joga” ) európai szokásjogot, ami hatalmas ellenkezést váltott ki. A törvény azt jelentette, hogy nemesi házasság esetén, francia tiszttel, közember esetében pedig francia katonával kellet a helyi nőnek töltenie az esküvő utáni első éjszakát. Szicíliában egyre erősödött a gyűlölet és mint az Etna, bármelyik percben kitörhetett.Az hogy az esemény húsvétkor történt, vagy március 30-n vagy 31-n, csak Bartolomeo di Neocastro Historia Sicula című beszámolója után feltételezhetjük. A palermói családok szokásos húsvéti körmenetre gyűltek össze, amely a Sant Agata székesegyháztól indul és a Sant Orsola temetőnél lévő Santo spirito templomnál ér véget. Az ünnepen mikor a tömeg együtt imádkozik és énekel, zsolozsmázik, az adott helyen vecsernyének nevezik. A tömegrendezvényre kivezényelték a hadsereget is és nyilván fegyverek után kutattak és mint kiderül, az embereknél voltak fegyverek. Eltérő feljegyzések vannak a felkelés kirobbanásának okában, de abban egyetértenek hogy francia részről mindenképpen provokáció történt, mégpedig egy helyi asszony ellen. Vagy megérintettek egy nőt részegen, vagy megerőszakoltak, vagy durva ajánlatot tettek neki. A krónikák még egy Drohet nevű katonát is említenek, mint elkövetőt. A lényeg mint sokszor, „ cherchez la femme” ( keresd a nőt ) vagyis becsület sértés történt, ami miatt egy helyi leszúrta a katonát. A többi katona erre el akarta fogni az elkövetőt, mire kitört a népharag. Oly annyira, hogy reggelre lemészárolták a város 2000 fős francia helyőrségét és kormányzat képviselőit is. A tömeg itt sem állt meg. Sok francia katona szicíliai nőt vett el feleségül. A tömeg ezeket a nőket sem kímélte. A gyerekekről nem tesznek említést a feljegyzések. A nyelvet beszélő katonák álruhában próbáltak kijutni a városból, de szerencsétlenségükre, a „ciciri” szót nem voltak képesek helyesen kiejteni. A város francia kormányzója Jean de Saint Rémy, Vicari várába menekült, de a népharagtól ott sem tudott elrejtőzni. A felkelés élére reggelre, egy helyi nemest, Ruggiero Mastrangelot választották. ( A sziciliai hagyomány szerint Ruggiero lenne annak a nőnek a férje, aki miatt a felkelés kitört ) Ettől kezdve a spontán felkelés szervezetté vált. A történelmi forrásokból kitűnik, hogy Mastrangelo illusztris polgár volt, aki a múltban közhivatalokat töltött be és a franciák kiűzése után Nicoloso d'Ortolevával, Arrigo Baverióval és Nicolò d'Ebdemoniával együtt kormányozta a szabad palermói önkormányzatot. Ő volt az, aki a Bonifacio di Cameranával, Corleone önkormányzatának kapitányával való találkozó után, úgy döntött, hogy egyesíti a „családokat” és kiterjeszti a lázadást egész Szicíliára. Áprilisig elesik a szigetet védő 42 vár. Április 28-n az aragonokkal megerősített felkelők beveszik a több ezer francia által védett királyi hatalom székhelyét Messinát és felgyújtják a kikötőben állomásozó francia hajóhadat.Anjou Károly tervei összeomlottak. A szicíliaiak behívták uralkodójuknak Manfréd lányát Konstanciát és férjét, Péter aragon királyt. Koronázásra azonban az érsek halála miatt nem került sor. Az aragon flotta Ruggerio di Laura tengernagy vezetésével ellenőrzés alatt tartotta a tengert egészen Nápolyig. A szárazföldön azonban nem tudták megvetni a lábukat. Az Anjou sereg Messinától nyugatra még augusztusban is ellenáll és csak szeptember végén vonul vissza Calabriába. A sziciliai városok városállamoknak, vagy kommunáknak nyilvánítják magukat. Szövetséget kötnek, hogy jobban ellent tudjanak állni az esetleges Anjou támadásnak. A pápai védelmet azonban nem kapják meg. Szicilia sorsa egészen 1373-ig ( aversai szerződés ) sajátosan alakult. Nagyhatalmak, királyok és pártok próbálták birtokolni, vagy névleg birtokolták és befolyásolták helyi vazallusaikkal.Itáliában már a 17.században megjelenik a kifejezés, amely a vecsernyéhez kapcsolja a forradalmat. Igazán híressé azonban Giuseppe Verdi öt felvonásos operája tette, amely a „ Szicíliai vecsernye „ ( Les vêpres siciliennes ) címet kapta.Annak érdekében, hogy a nép védelmezőjeként jelenjen meg a hatóságokkal szemben, a Cosa Nostra a vecsernyét használja alapító mítoszként a maffia szó eredeténél. Az ő értelmezésük szerint, a megerőszakolt lány anyja, sírva rohant végig a városon „ ma fia” ( lányom ) kiáltással, ami kiváltotta a „forradalmat”.
