Tengeri népek támadása

A Nílus- deltai és a djahy-i ( Dzsáhi ) csata

 „Hadihajókon jöttek a tengerből és senki nem tudott ellenük állni”    Tanis I.sz.-e 13. sz-i falfelirat.

I.sz.-e. 13.század  körül jelentős éghajlati változás történt a Földközi-tenger medencéjében. A tenger hőmérséklete kb. négy fokkal hidegebb lett, ennek eredményeképpen alig esett csapadék és súlyos aszály tört ki. Mivel az itt élő emberek egyre kevesebb táplálékhoz jutottak, a bronz kori hierarchikus társadalom bomlásnak indult. Az alsóbb, szerencsétlenebb sorsú tömeg először saját elöljáróit tette felelőssé és rajtuk állt bosszút, de ez a problémát nem oldotta meg. A migráció folyamatosan, kihasználva az itt élő népek  hajózási ismereteit , megindult keletre, először Kréta, majd a Levantei partok felé. Létrejött egy népcsoport, amit tengeri népeknek hívnak. ( A tengeri népek azonosításának történelmi narratívája elsősorban hét ókori egyiptomi forrásból származik amely kilenc olyan ősi kultúrát nevez meg, amelyek valószínűleg felelősek a támadásokért: a Denyen, az Ekwesh, a Lukka, a Peleset, a Shekelesh, a Sherden, a Teresh, a Tjeker és a Weshesh népcsoportok. Más civilizációk feljegyzéseiben találkozunk  az etruszkok, Trójaiak, filiszteusok, micenaens, sőt minósziak neveivel. )   A rendelkezésünkre álló régészeti leletek azt mutatják, hogy a keleti partvidék folyamatosan elnéptelenedik, míg a nyugatabbra lévő városok harcban, tűzvészben vesznek el. A nyugati társadalmakat szinte letarolják és helyükön egy alacsonyabb szintű, új civilizáció jelenik meg. A bizonyítottan Anatóliában élő, több tucat városállamból álló Lüvi civilizáció, valószínűleg szövetséget kötött és felbérelte a tengeri népeket, ezzel a migrációt dél-keletre tolta. A Lüvi civilizáció jelentős termőterületet, ásványi kincseket és az akkor ismert összes tengeri kereskedelmi útvonalat birtokolta. Ez felkeltette a tengeri népek érdeklődését, Homérosz görög népei összefogtak és nem csak Troy-t pusztították el, hanem az összes Lüvi városállamot a földdel tették egyenlővé. A tróyai háború egy láncreakciót vált ki. A menekültek felduzzasztják és felerősítik a migrációt. Elpusztul a mükénéi társadalom, a hettita társadalom, Ciprus, Ugarit, Alasiya és még számos ország és város. Egyiptomot az aszály és a földrengések meggyengítik. A tengeri népek viszont ennek ellenére lepattannak róla. A görögök elődei – már akik haza tudtak térni – egy megváltozott világba érkeztek. Hosszú távollétük alatt javaikat elvették és talán Penelopé is újra férjhez ment . A társadalmi hierarchia megváltozott, emiatt polgárháború tört ki. Ezt nevezik a görög sötét kornak. Ugyanúgy, ahogyan Róma bukása után is egy sötét korszak következett és átléptünk a középkorba, jelen esetben véget ért a bronzkorszak.

A Nílus – deltai és a djahy-i csata I.sz.-e 1175 körül

A tengeri népek először még a Lüibiaiak szövetségeseként Meremptah ( Baenré fáraó I.e.1269 – 1203 ) uralkodása idejében támadták meg Egyiptomot, ám veszítettek. Másodszor III. Ramszesz  (Uszermaaratré Meriamon fáraó I.e. 1221 - 1156 ) uralkodásának kezdetén próbálkoztak. A dzsáhi csatáról szinte semmit sem tudunk, azt sem, hogy a deltai csata előtt volt vagy utána. Valószínűleg előtte. Amit tudunk, az III. Ramszesz Madinat Habu-i temetkezési templomának falain maradt ránk.

"Az egyiptomi szekér harcosok... És minden jó tiszt. A lovaik készen állnak arra, hogy idegeneket zúzzanak össze a patájuk alatt... Azok, akik elérik az én határomat, magjukból nem, szívük és lelkük örökkön-örökké halott.”

 A tengeri népek ( palesetek ( filiszteus ), tjekerek, denenek, sekelesek )  először elfoglalták és megdöntötték az egyiptomi határ menti kis amuru-i királyságot, ezzel időt adtak a fáraónak hogy összegyűjtse és felvonultassa a hadseregét. A templom falaiba vésett képeken látszik hogy ez nem egyszerű katonai támadás volt. A tengeri népek magukkal hozták asszonyaikat, gyerekeiket, állataikat, szekereiket és kifejezetten a letelepedés szándékával hatoltak be Egyiptomba. III. Ramszesz ennek és harci szekerekből álló seregének köszönhette győzelmét.

 A fáraó a nílusi határnál erődrendszert építtetett, amellyel korai információt kaphatott a tengeri népek újabb támadási irányáról és erejéről.

 "Felszereltem a határomat , hogy felkészüljek ellenük"

 De nem csak a határt erősítette meg, hanem flottát is építtetett, méghozzá a kor legmodernebb hajóiból.

AZ egyiptomi hajókon huszonkét evezős sor volt, íjászokkal és gyalogos katonákkal, ami meghaladta az ellenség létszámát. Az egyiptomi hajókat magas szögletes farokkal, bástyával, valamint döfő orral építették. A tengeri népek hajói kisebbek és szögletesek voltak, úgy tervezték őket hogy kibírják a hosszú tengeri utat, de fürgeségben alulmaradtak. A  tengeri törzsek harcosait általában tollas fejékkel ábrázolják. Fegyverzetük a hosszú kard, lándzsa, íjak, parittyák. Az egyiptomiak kardja a khepes, eleinte bronzból , majd vasból készítették, külső oldalát élezték. Használtak még hajítófát, íjakat és harci fejszét. Jelenlegi tudásunk szerint a Nílus-deltai csata volt a világ első hajókkal vívott ütközete. Eddig a hajókat a szárazföldi csapatok gyors szállítására használták, most ez az újfajta hajók építésével megváltozott. Mivel az ellenség a Nílus bármelyik ágán megjelenhetett, III. Ramszesznek biztosnak kellett abban lennie, hogy a csata ott zajlik majd le ahol ő tervezte. A szárazföldi csapatokat előre a kiszemelt hely közelébe szállíttatta, majd elrejtette. Ennek közelében rejtette el a hadihajókat is. A partot a kijelölt helyen hegyes karókkal tűzette ki. Ezután kisszámú hajóval a deltába csalta az ellenséges hajóhadat ( A templom falán öt ellenséges hajót ábrázolnak ) Amikor az ellenség a hadihajók közelébe ért , azok  támadást indítottak és döfő orrukkal felnyársalták hajóikat. A többi a part felé menekült. Amikor a tengeri harcosok megpróbáltak partra szállni, a hadihajók és a karósor közé ékelődtek. Ekkor támadott az egyiptomi gyalogság, nyílfelhővel árasztva el az ellenséget. A tengeri törzsek megsemmisítő vereséget szenvedtek. Akkorát, hogy Egyiptom vonatkozásában többet nem is hallunk róluk. Aki életben maradt, azt elfogták és rabszolgasorra jutott.

„Nagy rettegés van szívükben Egyiptomtól. Előrenyomulásuk véget ért. A lábuk nem áll meg, hanem fut. „

  Az egyiptomi újbirodalom utolsó nagy győzelme volt a tengeri népek felett aratott kettős győzelem.   A XX. dinasztia további uralkodói nemhogy védekezni nem voltak többé képesek, de hatalmukat sem tudták érvényesíteni a thébai Ámon papsággal szemben. A tengeri népek viszont ettől kezdve Szicíliától Etruriáig, az égei szigetektől Anatólia partvidékéig, valamint a föníciai és palesztinai tengerparti sávot benépesítették és letelepedtek.