Már az ókorban is alkalmaztak a háborúkban biológiai fegyvereket. Megmérgezték a kutakat, pestises hullákat juttattak ellenséges területre. A középkorban az előbbiek mellett, ruhákat itattak át betegséggel, betegeket küldtek az ellenséghez, fojtó gázzal teli cserépbombákat hajigáltak, kén, gyanta és arzén keverékével megtöltött bombákat lődöztek. A 19.századra aztán megjelent a harci gáz ( ez vegyi fegyver ami szintén tömegpusztító fegyvernek minősül ) melynek alkalmazását először az Angolok tervezték meg a krimi háborúban 1855. aug. 7-n Szevasztopolnál. A bevetés azonban elmaradt. Az első vegyifegyver alkalmazást ( 1914. augusztus argonne i erdő ) a Francia hadsereg hajtotta végre. A célba juttatás puskagránáttal történt, amely brómecetészterrel volt töltve. A harci gáz tömeges alkalmazását a Németek fejlesztették ki és először 1915. április 22-n Ypernél alkalmazták. Összesen 5700 gázpalackba 150 tonna klórgázt töltöttek, melyet a kedvező széljárással a Francia állásokra juttattak. A kb 1 km széles gázfelhő elsöpörte a Francia védelmet. Ettől az epizódtól kezdve nem volt megállás. Mindenki fejleszteni kezdett és aki tehette alkalmazta is. Az első világháborúban 880 000 főre tehető a harci gázok áldozatainak száma.

A gázok alkalmazását, már az 1899-es hágai egyezményben megpróbálták megtiltani. (nyilatkozat (IV.1.) a fojtó vagy mérges gázokat terjesztő lövedékek eltiltásáról) Ez azonban nem vezetett eredményre. A háborús felek, ha be is tartották, a technológiai fejlődés következtében folyamatosan kicselezték az egyezményt. Az 1925. március 26-n életbe léptetett genfi jegyzőkönyvek azonban nagyjából sikerrel megoldották a problémát. Sajnos nem mindenhol. Szaddám Husszein az Irak – Irán háborúban több esetben is elrendelte vegyifegyver alkalmazását, pl mustárgáz, vagy ideggázok ( szarin, tabun ) A 2. világháborúban nem került sor harci gázok alkalmazására, ezt még Hitler is szigorúan megtiltotta. De közvetlenül előtte igen és ez mostanában derült ki. Macujo Szeija Japán történész napjainkban írásos dokumentumokat talált a Japán vegyi fegyver támadásokról. A dokumentum feltárja hogy a Japánok az 1939.júliusában lezajlott Sanhiszi ütközetben bevetettek ilyen fegyvert. „ sárga jelzésű töltettel lőtték ki a hólyagosító és piros töltettel a tüsszögést okozó gázt.” A dokumentum szerint 238 db pirosat és 48 db sárgát biztosan kilőttek. A gránátok bevetését, különösen a pirosat, hatékonynak ítélték.

Eddig azonban csak a vegyi fegyverekről beszéltünk, amit a nemzetközi jog hathatósan rendezett. Azonban a témánkat alapvetően érintő, biológiai fegyverek kérdését majd csak a Londonban, Moszkvában és Washingtonban 1972. április 22-n aláirt és 1975. március 26-n életbe léptetett egyezmény tiltotta be. Vagyis a 2. világháborúban jogilag lehetett vele kísérletezni és használni. Kísérletezett is vele mindenki. Mi Magyarok is. 1938-ban alakult meg a Magyar Királyi Honvédség Egészségügyi Ellenőrző Állomás a budapesti tüzérszertár területén. Foglalkoztak lépfene, tetanusz, paratífusz és pestis tenyésztésével, és ezeknek lövedék, bomba és diverzánsok általi célba juttatásával. Kísérleteztek ködképző berendezések bevetésével és ivóvízhálózatok mérgezésével is. Elemezték a napsugárzás hatását a baktérium-aeroszol felhők fertőzőképességére.

Készítettek fertőzött csokoládét, fogkrémet és kölnit. Azonban egy 1944-es légitámadás véget vetett a kísérletezéseknek. Biológiai fegyver – a Japánok kivételével – szintén nem került alkalmazásra, a 2. világháborúban. A háború után a Varsói Szerződés tagállamainak, Moszkva a kísérleteket is megtiltotta.

A Japán biológiai fegyver

A Japán agresszív imperializmus célja az volt hogy megszerezze az ásványi kincsekben gazdag kínai tartományt, Mandzsúriát. A feladatot a Japán birodalmi hadsereg 1931-ben végrehajtotta, létrehozva Mandzsukuó bábállamot. A területi konfliktus azonban 1937-re totális háborúvá szélesedett. A tartomány annektálása után ,szinte azonnal létrehozták Isii Siró tábornok vezetésével a 731. titkos egységet amelyik egy biológiai fegyver kutató laboratóriumot működtetett Harbinban. ( Isii Siró Japán talán legnagyobb háborús bűnöse. A háború befejeztével azonban tudásáért és a 731. egységgel kapcsolatos információkért Amerika futni hagyta és soha nem állították bíróság elé. ) Az egység hivatalos neve Kempeitai Járványmegelőzési Kutatólaboratórium Politikai Osztály volt, mivel a kempeitiai katonai rendőrség keretein belül alapították. Az egység páratlan brutalitással foglalkozott emberi kisérletekkel. A kísérleti alanyokat a katonai rendőrség fogdosta össze. Az áldozatokat egyszerűen „ fahasáb”-nak nevezték, melyek létszámát pontosan nem tudjuk, egyes becslések szerint a kísérletekbe és a létrehozott fegyverek általi pusztításba kb 580000 ember pusztult bele. Az áldozatok döntő többsége kínai volt, de volt köztük koreai, tibeti, ujgur és számtalan szövetséges hadifogoly is, összesen 230 áldozat neve maradt csak az utókorra. A 731. alakulat szervezete 1937-re a következő volt: 516-os alakulat (Csicsihar), 543-as alakulat ( Hailar ), 773-as alakulat (Songo egység), 100-as alakulat (Changchun), 1644-es alakulat ( Nanking ), 1855-ös alakulat ( Peking ), 8604-es alakulat (Kanton), 200-as alakulat ( Mandzsúr ) és 9420-as alakulat ( Szingapur ). A Japánok mindenkivel kísérleteztek: férfiak, nők, csecsemők, válogatás nélkül. Megfertőzték őket bubópestissel, himlővel, kolerával, anthrax vírussal, botulizmussal stb. Figyelték a betegségek hatását az emberi szervezetre, majd a vírust fegyverbe tették, ( pl pestises bolhák bombában ) majd élesben kipróbálták. Ezen kívül, az embertelen kísérletek közé tartozott a különleges kamrákban légnyomással és nehézségi gyorsulással („g-erővel”) való kísérletezés, a legválogatottabb boncolások, amelyeket élő embereken is elvégeztek, illetve fegyverek (például kézigránátok és lángszórók) embereken való tesztelése. A pestist a japánok először 1940 októberében vetették be a harctéren, a kelet-kínai Ningpo és az ország középső részén fekvő Csangde városait is fertőzött bolhákkal szórták be a levegőből. A kínaiak ugyan létrehoztak egy karantén övezetet, de a bombázástól rettegő emberek elmenekültek és szét hordták a járványt, amibe kb 50000 ember halt bele.

Cseresznyevirág hullás éjjel hadművelet

1944 közepére már látszott hogy ezt a háborút a Japánok elveszíthetik. Az Amerikaiak szigetről szigetre támadva közelítettek az anyaország felé. Bár a Japánok egy négyzetmétert sem adtak ingyen, de a dolog egy idő után anyagháborúvá vált. A bansai rohamok és a kamikaze támadások nem értek föl az amerikai túlerővel és utánpótlással szemben, sem a jobb fegyverekkel. Japán azonban meg kívánta fordítani a háború menetét és ehhez a biológiai fegyvereit is használni akarta. A Japánok a pestissel töltött gránátokat már 1942 márciusában a Fülöp szigeteken a bataani csatában be akarták vetni, de nem volt rá szükség mert az amerikaiak feladták. 1944 júliusában Saipan-nál azonban a birodalom léte forgott kockán és a japánoknak nem voltak ezirányú erkölcsi gátjaik. A pestises bolhákkal töltött lőszereket tengeralattjáróra szerelték, de az amerikaiak szerencséjére, egy Swordfish torpedóvető repülő a tengeralattjárót elsüllyesztette. Az Iwo Jima-i csata során a japánok két vitorlázógépet töltöttek meg pestises robbanóanyaggal és ezeket akarták bevontatni az inváziós erők fölé. Ismét csak szerencsére, a vitorlázógépek nem érték el céljukat és a bombák nem robbantak fel. 1945. május 9-n befejeződött az európai háború, de Ázsiában Japán még tartotta magát. Isii Siró tábornok kidolgozott egy tervet, melyet „Cseresznyevirág hullás éjjel” fedőkóddal illettek. A terv azt tartalmazta hogy pestissel fertőzött bombákat szerelnek Aichi M6A Seiran repülőkre és ezzel támadják meg San Diegot. A repülőgépeket öt speciális I-400 hosszútávú tengeralattjáró szállítaná , ezekre síneket szereltek, amikről a repülők fel tudtak szállni. A bombák ledobása után a pilótáknak kamikaze támadást kellett volna végrehajtaniuk. A császár és a katonai vezetés jóváhagyta a tervet. Arra számítottak hogy Kaliforniában a fertőzés miatt tízezrek halnak meg és ez majd megállítja az amerikaiakat. Azonban az amerikaiak túlságosan gyorsan haladtak előre és a japánoknak már csak 2-3 bevethető tengeralattjárójuk maradt és azokat nem merték elvonni az anyaország védelmétől. A dolog szomorú pikantériája az hogy az amerikaiak ugyan nem tudtak a japán tervről, de ők sem haboztak tömegpusztító fegyvert bevetni. 1945. augusztus 6-n Hirosimára ,majd augusztus 9-n Nagaszakira dobtak atombombát melynek következtében kb 250000 ember pusztult el és utána még számtalan az égési sérülésekbe és a sugárfertőzésbe. Japán augusztus 16-n megadta magát és ezzel a biológiai fegyverrel kapcsolatos tervek abbamaradtak. A Japán hadsereg igyekezett megsemmisíteni minden objektumot és dokumentumot ami a kisérletek létét igazolná, de nem sikerült. Okulásul az utókornak megmaradtak a tények.