Az 1861-ben Mexikóban véget erő négy éves polgárháború tönkretette a gazdaságot, valamint kimerítette az állam kasszát. A polgárháborúban győztes Benito Juarez liberális elnök befagyasztatta a külföldi államok által adott kölcsönök kamatainak törlesztését. III. Napóleon francia császár, szövetségben Spanyolországgal és Britanniával, annak érdekében hogy megvédje ezen országok hitelezőinek befektetéseit, háborút indított Mexikó ellen.

A háború igazi célja, az ország elfoglalása, erőforrásainak birtokbavétele volt, egy Napóleon által hatalomra juttatott bábcsászár ( I. Ferenc József öccse Miksa főherceg, 1864 – 67 között I.Miksa mexikói császár ) közvetítésével. 1862-ben a britek és a spanyolok kivonták az erőiket, de III. Napóleon úgy érezte hogy a kb 40000 fős francia hadsereg egyedül is kivívja a győzelmet. Meglepetésre azonban a franciákat május elején Pueblánál legyőzték a mexikóiak. A francia erősítés és a készletek feltöltése az év végére történt meg. 1863 márciusában indult meg Puebla második ostroma, amelynek elfoglalása nyitja meg az utat a főváros, Mexikóváros felé. Márciusra az idegenlégió két zászlóalja is megérkezett Algériából, 1500 fő Pierre Jeanningros ezredes vezetésével.

Az 1830-as francia forradalom utáni alkotmány kimondta hogy idegen katonák nem léphetnek be a francia hadseregbe, de a királyságnak szüksége volt a napóleoni háborúk után , magukkal mit kezdeni nem tudó katonasághoz szokott tömegre. 1831. március 10-n Lajos Fülöp király rendeletben létrehozta az idegenlégiót. ( Légion Étrangére ) Ez az egység azonban egy szedett-vedett , bűnözőkből és levitézlett katonákból álló alakulat volt, amely a kiképzés helyett inkább a szökdösést, verekedést és részegeskedést részesítette előnyben. Tele volt velük a helyi börtön és nem ritkán nemzetőröket kellett kivezényelni hogy egyáltalán egy sorakozót meg lehessen tartani. Egy ízben száz lengyel légiós szökött ki a laktanyából, majd miután szétverték az egész várost, a saját tisztjeikkel folytatták. Az állam eldöntötte hogy áttelepíti őket Algériába, ahol hat zászlóaljba szervezték őket és elkezdődött a komoly kiképzés. 1835-ben Madrid kérésére Spanyolországba vezényelték őket, ahol a harcok végére csak 130-n maradtak életben. 1835.december 16-n Lajos Fülöp király  új rendeletet adott ki melyben ismét létrehozta a légiót , de már nem idegen, hanem francia érdekek mentén és bázisukat Algériában határozta meg. Ez a légió hivatalos születésnapja. A légió katonái részt vettek a krimi háborúban ( 1853 – 56 ) és olyan sok embert vesztettek, hogy az ezredet nem feltöltötték, inkább újra szervezték. Ott voltak a Szárd – Francia – Osztrák háborúban is. 1859. június 4-n a légió bevetése jelentősen befolyásolta a magentai csata sorsát. A hősiességük mellett, meg kell jegyeznünk, hogy másnap kollektíven annyira berúgtak, hogy csak egy nappal később tudtak bevonulni Milánóba. Az Osztrákok számára tragikus solferinói csatában ( július 24 ) a légió mint lekötő csoportosítás biztosította  a francia lovasság bekerítő hadműveletét.

A légió mexikóban

1863 márciusától a két légiós zászlóalj feladata a kikötőváros, Vera Cruzban partra tett utánpótlás biztosítása a királyi úton , Puebla felé.. Az ezred két zászlóalja az út mentén alegységenként szektorokat biztosított. Az első zászlóalj Vera Cruz határától Soledad- ig, Míg a második a Soledad – Chiquihuite utat ellenőrizte. Az ezred vezetése Chiquihuite-ben állomásozott. A légiósok többek között azért kapták ezt a feladatot, mert Mexikóba érkezésük után szinte azonnal kitört soraikban a sárgaláz és tífusz járvány, ami megtizedelte őket. Az út mentén rendszeresek voltak a kisebb erőkből álló mexikói támadások, amelyek elhárítására az osztag szintű légiós alegységek hatékonynak bizonyultak.

                                                                       Jean Danjou

A Francia parancsnokság, április végén két fontos utánpótlás konvojt készült indítani Vera Cruz felől a Puebla ostromában résztvevő csapataihoz. Az első konvojt Soledad-ban állították össze. Ez kb 60 db katonai járműből és 150 öszvérből állt, valamint postát, lőszert , tüzérségi eszközöket és anyagot szállított. A szállítmány olyan fontossággal bírt, hogy amennyiben célhoz ér, a franciák szinte biztosan beveszik Puebla-t és tovább támadhatnak a főváros felé. A második szállítmány 3.000000 frankot tartalmazott érmében, ami a csapatok fizetése volt. A konvojok biztosítására két idegenlégiós századot vezényeltek Soledad-ba. A konvojokról a mexikóiak is hírt szereztek és tudták mi forog kockán, ezért a támadás mellett döntöttek. Francisco de Paula Milán ezredes, a részben elfoglalt Vera Cruz állam katonai parancsnoka, kb 2000 nemzetőrt és 1200 dragonyos és pikás lovast gyűjtött össze Camerone-tól kb 5 km-re északra két helyi folyó között. A mexikói erők három nemzetőr ezredből, mindegyike 400 katonából, 500 fő reguláris és 300 gerilla lovasból állt. Ezenkívül, három gyalogos zászlóalj gyülekezése még folyamatban volt.  Ekkora erő megjelenésére a térségben nem lehetett számítani. Jeanningros ezredes indiai felderítői azonban tudomást szereztek a mexikóiak támadó szándékáról, ám annak erejéről nem. Jeanningros úgy döntött, összeszed egy század légióst és kiküldi őket, harcálláspontjától 25 km-re lévő Palo Verde nevű helyre. Palo verde egy magassági pont, ahonnan szinte Soledad-ig ellátni. Található itt víz és egy fa épület. A század feladata az volt hogy Palo Verde körül és attól 4km-re Soledad felé hajtson végre felderítést, az esetleg ott tartózkodó gerillákat űzze el és nyújtson segítséget a konvoj őrségének. A harcállásponton lévő katonák kétharmada azonban vagy meghalt, vagy az ágyat nyomta. A kiküldhető 1. zászlóalj 3.század mindössze 62 emberből állt. Parancsnokai vagy betegek, vagy vezényeltek. A század vezetésére Jean Danjou kapitány, az ezredparancsnok adjutánsa önként jelentkezett. Danjou kapitány 1853-ban Algériában vesztette el a bal kezét, mikor abban egy jelzőpisztoly felrobbant. Ezután sem kívánt távozni a légióból. Részt vett a krími háborúban, ahol megkapta a légió becsület keresztjét, majd Magentánál és Solferinonál is harcolt. Kezét egy speciális fakézzel pótolták. A századhoz még Clément Maudet hadnagy csatlakozott az ezredtörzsből, valamint az ideiglenesen fizetésvezetőként szolgáló Jean Vilain hadnagyot vezényelték vissza. Ezzel összesen a század létszáma 65 fő lett. A szám azért érdekes, mert sok évvel a camerone-i csata után építettek egy emlékművet, amin ez áll:

„Ils furent ici moins de soixante  Opposés a toute une armée  Sa masse les écrasa……….” vagyis: Kevesebb mint hatvanan voltak itt. Egy egész sereggel szemben. Melynek tömege összetörte őket

Ugyan a kutatások eredményei az idők során többször változtak, jelenleg a következő számokat véljük biztosnak. A század létszáma: 3 tiszt, 5 altiszt, 6 tizedes, 51 légiós. Ezekből ( legénység ): 20 német, 16 belga, 8 svájci, 7 francia, 1 osztrák, 1 holland, 1 dán, 1 olasz, 1 spanyol és 6 bevándorló aki menedékjogot kapott Franciaországban. Tisztek: 3 francia.

A katonák 1851 M ( 1857-ben modernizálva ) Minié szolgálati puskával és bajonettel voltak felszerelve. A puska hossza majdnem egy méter, tömege négy kilogramm. A hozzá tartozó 18mm- es peremes hüvelyű kúpos ólomgolyóból minden katona 60 db-ot kapott. A fegyver tűzgyorsasága 2-3 lövés percenként. A golyóval elért találat, amennyiben nem okozott halált, szörnyű sebesüléssel járt, de mindenképpen harcképtelenséget okozott. A század két felmálházott öszvért is vitt magával, amik ételt és vizet szállítottak.

                                                        A La Trinidad hacienda makettje

A camerone-i csata ( 1863. 04. 30. )

Április 30-n csütörtökön 01.00-kor Danjou kapitány vezetésével a 3.század elhagyta Chiquihuite-t, majd Paso del Macho katonai őrállomás érintésével 05.30 körül érkezett Camerone ( Camarón ) elhagyott településhez közel, a La Trinidad, szintén elhagyott hacienda mellé ( 21 km ).  A haciendát átfésülték, ellenséggel nem találkoztak. Innen két csoportra tagozódva felderítették a Palo Verde-ig tartó 4 km területet. Palo Verde-t elérve , 07.15 körül a század pihenőt tartott, kávét főztek és 12 embert elküldtek hogy pótolja a vízkészletet. 07.45-08.00 között az őrszemek porfelhőt fedeztek fel, amiről kiderült mexikói lovasok közelednek. Danjou kapitány harckészültséget rendelt el. A légiósok harcalakzatot vettek fel, a tizenkét ember visszatért, de víz nélkül. A légiósok a szokásos 30-50 fős gerilla lovasokra számítottak és a magas növényzet fedezete mellett, letérve az útról elindultak vissza Camerone felé hogy felderítsék az ellenség szándékát. A Milán ezredes vezette kb 300 fős lovas elővéd nem számított ezen a helyen ellenség megjelenésére, de mivel azok veszélyeztették elhatározását, hogy itt fogja a francia utánpótlás konvojt kelepcébe csalni, a támadás mellett döntött. A légiósok szervezett tűzzel válaszoltak, mire a lovasok visszavonultak. A lövöldözés azonban a két öszvért megriasztotta és azok a vízzel és élelemmel együtt elvágtattak. Danjou kapitány ezután úgy döntött hogy a kaktuszok és egyéb szubtrópusi növényzet fedezete alatt visszavonul Paso del Macho felé, a mexikói lovasok azonban útját állták. Ezután a légiósoknak nem maradt más választásuk mint behatolni az elért La Trinidad hacienda területére és ott védőkörletet kialakítani. A La Trinidad hacienda egy kb 50x50 m , három méter magas falakkal körülvett terület. Az udvar északi részét az ablakok és ajtók nélküli ház, nyugati oldalát két nyitott kapu, míg a déli oldalát két, a sarkokban elhelyezett fészer alkotta. A légiósok elfoglalták a házat, azaz elfoglalták volna, de kiderült hogy annak fele, már mexikóiakkal van tele. A két kapunál barikádot emeltek, a két kapu között tartalékot hoztak létre, valamint innen akadályozták hogy a mexikóiak a házból kitörjenek. Morzycki őrmester pár katonával a tetőn foglalt tüzelőállást. A keleti oldalon volt egy kb 1m széles nyílás a falban, a fal túloldalán egy romos pajtával, ennek fedezésére szintén kikülönítettek egy csoportot. 9.30 körül Danjou kapitány 65 felé osztotta egyetlen üveg vörös borát, ez volt az összes folyadék, ami aznap a légiósoknak jutott. A mexikóiak a 22 éves, francia származású Ramon Lainé hadnagy által szólították fel a légiósokat a megadásra. Danjou kapitány válasza természetesen nem volt. Ezután Danjou kitartásra szólította fel embereit, valamint annak fa kezére tettek esküt, hogy halálig kitartanak. A csata 09.45 körül kezdődött, eddig beérkezett a mexikói zöm is, kb 2000 ember. A legsúlyosabb helyzet a házon belül volt. A mexikóiak betörték az ajtókat, átfúrták a falakat és közvetlen veszélyt jelentettek a légiósokra. Az udvarra azonban nem tudtak kitörni. A hacienda három méteres falait sem tudták megmászni, ha valakinek sikerült is, azt a jól célzó légiósok azonnal lelőtték. Ehelyett a két kaput és a keleti rést támadták. 11.00-kor Danjou kapitányt mellbe lőtték, aki pár perc alatt életét vesztette. A parancsnokságot Vilain hadnagy vette át. Ugyanekkor el kellett hagyni a háztetőt és a házat is. A házból a mexikóiak azonban továbbra sem tudtak kitörni. Délre beérkezett a mexikói tartalék három zászlóalj, kb 1200 ember és volt egy rövid harctéri szünet. A légiósok kegyetlenül szomjaztak a harminc fokos melegben. A szájuk kicserepesedett, többen vért és vizeletet ittak. Ismét jött Lainé hadnagy a megadásra való felszólítással. Morzycki őrmester egy egyszerű „Merde” ( szart v baszd meg ) szóval válaszolt. A mexikóiak hullámokban támadtak, valamint kiszélesítették a keleti oldali nyílást kb három méteresre. Emiatt a légiós tartaléknak , ( mivel az a nyílással szemben helyezkedett el ) állást kellett váltania és az egyik fészert foglalta el. 14.30-kor Vilain hadnagyot fejbe lőtték, a parancsnokságot Maudet hadnagy vette át. 15.00 körül a mexikóiak felgyújtották a falon kívüli pajtát és a hacienda épületét. A füstöt a szél a légiósok felé sodorta. Azok szinte az őrület határán, de kitartottak. A tanya másfél óra alatt leégett. A mexikóiak ekkor már az udvaron voltak. Az egyik kaput már csak egy, a másikat pedig négy légiós védte. 17.00 körül a támadók visszavonultak. 50 légiós és két tiszt halott volt vagy sebesült. Maudet hadnagy és 12 épkézláb embere felkészült az utolsó rohamra, a harmadik megadási ajánlatra már nem is válaszoltak. A mexikóiak lendületesen támadtak, az északi kapunál utolsóként védekező Berg tizedest elfogták. A beözönlő nemzetőröket azonban a légiósok lelövik. A másik kapunál védekező négy légiós megsebesül, ezeket szintén elfogják. A következő tizenöt percben újabb három légiós hal meg, köztük Morzycki őrmester. Már csak öten maradtak, a lőszer szinte teljesen elfogyott. Maudet hadnagy feltűzeti a bajonettet és kitör. Rögtön súlyosan megsebesül, életét, egyenlőre, az elé vetődő Cateau légiós menti meg aki tizenkilenc golyót kap. A megmaradt három katonát elfogják és Milán ezredes elé viszik. Amikor az meglátja őket , a következőket kiálltja:

„ Ennyien maradtak? Ezek nem emberek, hanem ördögök!”

                                                                  A csata lefolyása

A mítosz létrejötte

A csatát , aztán a börtönt 12 , többnyire sebesült légiós élte túl. A hadifogságot egyetlen ember, Casimir Lai dobos úszta meg, ha nem is ép bőrrel. Az olasz légiós, testén két golyó ütötte , valamint hét lándzsa és szablya ütötte sebbel, a halottak között ébredt és az arra járó konvoj találta meg. Maudet hadnagy május 8-n halt bele sebeibe. A bebörtönzött légiósok többségét július közepén engedték szabadon.

Milán ezredes kb háromszáz embert, köztük több főtisztet és tisztet veszített. A konvoj megtámadását már nem kockáztatta, inkább visszavonult. A francia konvoj elérte Puebla-t, melyet két hét múlva bevettek. A franciák június 10-n Bazaine tábornok vezetésével elfoglalták a fővárost Mexico City-t. Benito Juarez elnök elmenekült.

Danjou kapitány fa kezére egy Grueber nevű osztrák tiszt talált rá egy ranch-on 1865-ben, amit megvásárolt és átadott Bazaine marsallnak. A marsall eljuttatta az idegenlégió központjába, ahol azt máig a legbecsesebb ereklyeként őrzik. A kezet, minden évben felvonultatják a Camerone napon Aubagne-ban ( Marseille ) ahol azt mindig a légió egy hőse viszi. Ez a feladat a legnagyobb megtiszteltetés egy légiós veterán számára. A Camerone nap a légió legnagyobb ünnepe és új születésnapja.

III. Napóleon utasítására a Camerone név az idegenlégió összes zászlaján szerepel. 1863-ban a légió egy egyszerű fakeresztet emelt az elesettek emlékére. 1892-ben a mexikói francia követség egy síremléket, majd 1960-ban egy nagy háborús emlékművet állítottak.

Camerone az idegenlégió történetének legfontosabb momentuma, a bátorság, elszántság és végsőkig való kitartás példája. A légiósok harci kiáltása:

„ a va faire Camerone-on!”      ( Camerone-t csinálok! )       annak kinyilatkoztatása hogy halálig fognak harcolni.

                                                          Camerone katonai emlékmű

.