A két hajó között voltak kisebb eltérések, A jobb páncélzatú, kicsivel gyorsabb és torpedóvetőkkel is felszerelt Tirpitz javára. Mindkét hajó 250 m hosszú, 36m széles és 15 m magasnak épült. A 15 gőzkazán és 3 gőzturbina által hajtott csatahajók több mint 30 csomós sebességre voltak képesek, 19 csomós átlagsebesség esetén a hatótávolságuk 15 km volt. ( 1 csomó = 1,852km/h ) Fegyverzetük 66 – 120 különböző űrméretű ágyú és gépágyú. ( A Tirpitzet később jelentősen megerősítették )

Az 1940-ben hadrendbe állított Bismarck 1941 májusában kitört az Atlanti-óceánra, majd a Dánia-szorosban legyőzte a legerősebb Brit csatahajót, a Hood-ot és megfutamította a Prince of Wales csatacirkálót. Franciaország felé haladva azonban a brit flotta bekerítette és harcképtelenné tette. Ezután a legénység elsüllyesztette.

Az 1941-ben hadrendbe állított Tirpitz először a Balti-tengeren jelenik meg, ahol a Kronstadtban állomásozó Szovjet flottát blokkírozza. Ezután áthelyezik Norvégiába. Innen két alkalommal hajózik ki hogy az Amerikából a Szovjetunióba haladó konvojokat akadályozza. A Churchill által „tengeri szörnyetegként” aposztrofált hajó megsemmisítése lett 1942-től a Royal Navy fő feladata. Több repülő és tengeralattjáró támadás történt ellene, de mindig megjavították. A jól védett fjordból kicsalogatni sem sikerült.

De mi van akkor ha saját elhatározásból indul meg? Mi történik ha áthelyezik az Északi-tengerről az Atlanti-óceánra? Ahhoz hogy ez megtörténjen a hajónak Német és Skandináv területen kívüli szárazdokkra volt szüksége. Ilyen hely azonban csak egy volt. Egy haditengerészeti bázis a megszállt Franciaországban. A város neve Saint Nazaire.

A Briteknek kiválóan kiképzett kommandósaik és történelmi tapasztalatuk is volt. I. Erzsébet királynő házi kalóza, Francis Drake már a XVI. században, idegen zászló alatt hajózott be Cádiz és La Coruna kikötőjébe, ott 37 hajót semmisített meg, ezzel késleltetve a Spanyol armada támadását Anglia ellen. St Nazaire városában kb 50 000 polgár élt, emiatt egy légitámadást nem kockáztattak meg. Lord Louis Mountbatten, a hadművelet kidolgozója, inkább visszanyúlt Drake- ig és 1942. február 6-n benyújtotta tervét a kabinetnek. A hadművelet a chairot azaz szekér nevet kapta.

Az elképzelés az volt, hogy egy régi hajót átalakítanak németessé, tele pakolják robbanóanyaggal, majd azt nekivezetik a szárazdokk gátjának. A hajóról, valamint a vele tartó flottilláról partra szálló kommandósok partra szállnak majd felrobbantják a kikötő főbb berendezéseit, valamint késleltetett indítással magát a hajót is. Ezután a kommandósok kicsi, de gyors naszádjaikkal visszavonulnak. Találtak egy öreg amerikai hajót, az USS Buchanan-t, amit átalakítottak , hogy úgy nézzen ki, mint egy Német Möwe osztályú fregatt és átkeresztelték HMS Campbeltown névre. A kommandó felkészült és 1942. március 13-n Falmouth-ban gyülekezett. A rajtaütést vezető Augustus Newman alezredes tudta, hogy partra szálló katonáinak kevés esélye van a visszatérésre. Közben a felderítés jelezte, hogy a kikötőben, a már ott lévő tengeralattjárókon kívül, négy Möwe osztályú fregatt is tartózkodik. Abban sem lehetett biztos, hogy a tervezett elterelő légitámadás valóban eléri-e a célját. Ha rájönnek hogy csak elterelés, a Campbeltown sosem éri el a dokk gátját. Aggályai miatt, b tervvel is készültek, miszerint ha a támadás nem sikerül, megpróbálnak torpedókat lőni a gátra.

A Campbeltownt megkönnyítették hogy a sekély vízben is manőverezhető legyen, de páncélzatát megerősítették hogy ellenálljon a Német tüzérség csapásának. A fedélközt megpakolták robbanóanyaggal, míg a fedélzetem Newman alezredes parancsnoksága alatt a 3.számú kommandó kapott helyet. Feladatuk a dokk gátjába futó hajó biztosítása majd felrobbantása. A kommandó többi részét két csoportra osztották, ezeket 16 db motoros hajó szállította. Az első csoport Hodgeson kapitány parancsnoksága alatt elfoglalja a déli rakpart légvédelmi állásait, majd felrobbantja az erőművet és hidat , utána biztosítja a mólót amire a kommandó evakuálásához szükség van. A második csoport Burnt kapitány vezetésével a St Nazaire régi kikötőnél száll partra , ahol megsemmisíti a légvédelmi alegységet, majd a Német parancsnokságot és felkészül a tengeralattjáró bázis felől érkező esetleges ellentámadás elhárítására. A második lépcsőben partra szálló alegység William Copland őrnagy egységparancsnok helyettes vezetésével felrobbantja a dokk kapunyitó, víz szabályzó gépeit és a föld alatti üzemanyagtartályokat.

Motoros ágyúnaszád

A flottillát egy HMS Sturgeon tengeralattjáró vezeti fel és irányítja célra. A támadó csoportosítást három Hunt osztályú romboló biztosítja, amik a rajtaütés alatt a tenger felől nyújtanak fedezetet. A tengeri erők feladatát Robert Ryder ezredes koordinálja. Két torpedó naszád is tartozik a flottillához Michael Wynn alhadnagy parancsnoksága alatt. A Német 333. gyaloghadosztály, a 22. tengerészeti dandár és a 280. tüzér ezred kb 5000 katonája tartózkodott a városban és annak környékén.

A kötelék 1942. március 26-n 14.00-kor hagyta el Falmouth-ot, három oszlopban, középen a rombolókkal. Hamarosan két Francia halászhajóval találkoztak. Mivel a műveletre veszélyt jelentett volna, a legénységet leszállították és a hajókat elsüllyesztették. 17 órakor értesítést kaptak a főparancsnokságtól hogy öt Német torpedóhajó tartózkodik a körzetben, emiatt további két rombolót küldenek a megerősítésükre. A konvoj 120 km-re a céltól irányt és alakzatot váltott. Ekkor kiesett egy motoros hajó motor hiba miatt. 22.00-kor a tengeralattjáró megkezdte a navigációs irányítást és a hajók felhúzták a Német zászlót. 27-n 23.30 körül öt RAF század megkezdte a figyelem elterelést 1800 m magasságból. Mivel a felhőzet alacsony volt és csak pontosan beazonosított célok bombázására kaptak parancsot, St Nazaire-ben csak négy, a városon kívül hat célpontra sikerült bombát dobni. Ez a német erőkben veszteséget nem okozott. Hajnal 2-kor egy német tengeralattjáró felfedezte a konvojt, de azt haladási irányukkal sikerült megtéveszteni.

28-n 00.-00 – 01.00 között az összezavarodott, de gyanút fogó Német parancsnok Karl Mecke kapitány teljes harckészültséget rendelt el, befejezték a tüzelést és kioltották a légvédelmi reflektorokat, hogy egy esetleges ejtőernyős leszállás nehezebbé váljon.

A konvoj 00.30-kor átlépte a Loire torkolatát és útban volt a kikötő bejárata felé. A köteléket a Németek 01.22-kor fedezték fel és először valóban saját erőknek tűntek, de a kikötő parancsnokság megerősítette hogy nem várnak aznap Német hajókat. Ekkor a németek rákérdeztek, de a Britek a Vágsoy-i kommandós rajtaütéskor megszerzett kódokkal válaszoltak és ezzel értékes perceket nyertek. ( Vágsoy 1941. december 27. Archery hadművelet. Norvégia. ) A Németek figyelmeztető lövéseket adtak le, majd 01.27-kor a konvoj hajói felhúzták a Brit harci lobogót és megkezdték a tüzelést a légvédelmi reflektorokra. Elszabadult a pokol, minden fegyver tüzelt mindkét oldalon. A Britek mozgásképtelenné tettek egy Német őrhajót, a Campbeltown 35 km/h-ra növelte sebességét, átvágott a torpedóhálón és 01.34-kor a dokk kapuba csapódott, majd az ütés erejétől 10 méterrel arrébb a dokk falra.

A kommandósok partra szálltak és megkezdték a kikötő berendezéseinek felrobbantását , de jelentős veszteségeik voltak. A motoros hajókat három kivételével a Németek kilőtték, így 02.30-ra világossá vált hogy ebből kimenekítés nem lesz. Newman alezredes a régi mólónál összegyűjtötte az embereit és parancsot adott hogy törjenek ki a városon keresztül, majd szétválva próbálják elérni Spanyolországot. A Britek minden sebesült bajtársukat magukkal vitték és egymást támogatva próbáltak átkelni egy hídon a tengeralattjáró bázis felé. A Németek azonban körülfogták őket. A csapat több kisebb csoportra oszlott, aztán elfogyott a lőszerük.

A 611 ( más adatok szerint 630 ) katonából 228 tért vissza Angliába. A partra szálló erőkből csupán öt .Spanyolországon keresztül. 169-en életüket vesztették , 215-en fogságba estek, köztük Newman alezredes is. 10.35-kor a már fogságba esettek megkönnyebbülésére a késleltetett robbanásra állított Campbeltown magasba repítette a dokkot, amibe betört a tengervíz és elpusztított 150 közelben tartózkodó Német katonát, testeiket egy kilóméterre hajigálva.

Másnap a Németek megkezdték a romeltakarítást. Ekkor meg a kilőtt és késleltetésre állított torpedók robbantak fel. Nagy zűrzavar keletkezett, a Német katonák támadást gyanítva egy darabig egymást lőtték. A rajtaütésben összesen 360 Német katona halt meg.

A hadműveletet követően Hitler kiadta a hírhedt titkos „kommandós parancsot”. Eszerint a genfi egyezmény előírásait a kommandósokra nem terjesztik ki, azokat elfogásuk után le kell lőni.

A Saint Nazaire-i kikötő használhatatlanná vált. A Tirpitz sosem jutott ki az Atlanti-óceánra. 1944.szeptember 15-n a Paravane hadműveletben 21 db Szovjet reptérről felszálló Brit bombázó támadta meg a Kaafjordban veszteglő csatahajót nehézbombákkal és légiaknákkal. A hajót egy bomba mozgásképtelenné tette. 1944. november 12-n a RAF elitje,29 nehézbombázó végleg elkapta a Tirpitzet. A hajó felborult és elsüllyedt, a legénység 940-1204 tagja életét vesztette.