A hadi esemény, a katonák tevékenysége sokszor kiszolgáltatott, kiválóan alkalmas arra, hogy ünnepelni lehessen, hogy félre lehessen magyarázni. Kiszolgáltatott a politika érdekeinek, szereplőinek, propagandának. Igazolni lehet velük korszakokat, példájukkal elítélhetnek embereket. Mert a csatatér nem alkalmas a magyarázkodásra, dönteni, alkalmazkodni kell, a legjobb teljesítményt leadni az adott fizikai és pszichikai állapot függvényében. A veszély elmúltával, a politikának évei, évtizedei vannak, attól függően éppen milyen érdek mentén cselekszik. A schwechati csata és akörüli eseményekben résztvevők tevékenysége kiválóan bemutatja, hogy ez mennyire így van. Nézzük meg a szereplőket.

Josip Jelacic táborszernagy, horvát bán. Horvát széljárástól függően hol kevésbé, hol nagyon, a horvát nacionalizmus és nemzeti törekvések megtestesítője. Hősként tisztelik, utcákat, tereket neveznek el róla, szobrai sok helyen megtalálhatók.

Kossuth Lajos a Honvédelmi Bizottmány vagyis a végrehajtó hatalom vezetője, később kormányzó. A szabadságharc szellemi vezére, legnagyobb reformkori politikusunk. Alig van település ahol nem áll szobra, utca vagy tér nem viseli nevét.

Móga János altábornagy, a nádor által kinevezett magyar hadseregparancsnok. Győzelmet arat Pákozdnál, de nevét alig említik annak ellenére, hogy a szocializmusban a pákozdi csata napja – szept 29.- egyben a honvédség napja is volt. A schwechati csatavesztéssel kapcsolatban már többször említik negatívan. Alig ismert személy.

Görgey Artúr hadoszlop parancsnok, később fővezér, hadügyminiszter. Kossuth által diktátor, majd áruló. A magyar történelem egyik legsikeresebb hadjáratának vezetője, egyik legnagyobb hadvezér. A világosi fegyverletétel után a vereséget rákenték, megbélyegezték, ugyan a rendszerváltozás utáni történészek mindent megtesznek tisztázására,de a dezinformáció makacsul tartja magát több mint 160 éve.

Guyon Richárd francia származású nemes, hadoszlopparancsnok, később tábornok. Branyiszkó hőse, a szabadságharc után Kursid pasa néven török tábornok. Bátor, tehetséges vezető, aki rossz viszonyt ápol tábornoktársaival, különösen Görgeyvel. Konfrontatív személyisége miatt többször leváltják. A történelem pozitív hősként tiszteli, a hétköznapok tudomást sem vesznek róla.

Már csak egy elképzelés, egy polémia, vagy legenda van hátra, amely szintén makacsul bennünk maradt, annyira hogy még a kőszívű ember fiai című regény és filmnek is egyik fő motívuma. Miszerint, ha a magyar sereg vezetői Kossuth akarata ellenére nem piszmogják el az időt és egyesülnek a bécsi forradalommal, a Habsburg birodalom megdől.

Jelacic Schwechatig jelentős eseményeken, érzelmi viharokon és pálfordulásokon van túl. A Franciaországból kiinduló forradalmi láng Horvátországot is eléri, de nem ölt olyan széles méreteket, mint Magyarországon. A hangos kisebbség az úr melynek vezetője Jelacic, aki önálló Horvátországban gondolkodik mely független a magyar királyságtól. 1848 közepére azonban rájön, hogy a magyar király és az osztrák császár ugyanaz. Ettől a pillanattól kezdve császárhűsége megingathatatlan, de a magyar szabadságharc ellen folytatott tevékenysége miatt ezt a tényt az utókor nem veszi figyelembe.
A határ átlépése után nem foglya sietősre, állítása szerint addig nem vonulhat tovább, amíg csapatait az udvar nem fizeti ki. Azokat a csapatokat, amelyek Jelacictól talán sosem kaptak fizetést, még testőrsége sem. Pákozdnál váratlanul éri a magyar haderő szervezettsége, saját csapatai csekély harcértékével tisztában lévén hamar feladja, majd háromnapos tűzszünet leple alatt Bécs felé vonul. Pákozdnál a szemben álló felek esetenként ugyanazon ezredek katonái voltak, akik nem szívesen vettek volna részt egy baráti mészárlásban. A Horvát nemzetőröknek meg különösen nem volt miért. Jelacic nem mutat különösebb határozottságot abban, hogy alvezérei Roth és Filippovics hadtestével egyesüljön, minden bokorban felkelőket sejtve, ezeket magukra hagyja. Roth is magára hagyja Filippovicsot és a háta mögött a megadásról tárgyal. Ennek eredményeként Ozoránál Perczel előtt leteszik a fegyvert.
Egyébként ha nem is minden bokorban, de a vidéken erős a népfelkelés. Székesfehérváron a polgárok kapával, kaszával megtámadják a horvát helyőrséget, elzavarják, elfogják őket, zsákmányul marad a sereg élelme, tartalékfegyverzete. Jelacic eléri Bécset, ahol csatlakozik Windisch-Grätz csapataihoz. A felvonuló császári haderő olyan erős hogy a gyenge horvát csapatrészeket egyszerűen hazaküldik, látván milyen elánnal harcoltak a magyarok ellen.

Ausztriában a forradalom vidéken nem bontakozik ki, központja Bécs. A császári udvar elmenekül, de a nép és a világ előtt is hatalma megingathatatlan. A császári csapatok folyamatosan érkeznek be Itália és Csehország felől, létszámuk egyre nő. Bécs látván hogy körülzárták, megadja magát. Aztán hírül veszik, hogy a magyar sereg megindult Jelacic után a megadást visszavonják. Móga akkor indítja el csapatait, amikor erre parancsot kap. Nem csak a katonák tudják, de a Honvédelmi bizottmány is hogy válaszút előtt állnak, eddig még legális honvédelem, a Lajtától pártütés. Ennek megfelelően hezitálnak. Nem adnak engedélyt a folyó átlépésére, majd mégis, aztán vissza. Ezt Mógával kétszer játsszák el, ő végrehajtja a parancsot. Kossuth a támadás ellen van, aztán meggondolja magát. A táborba utazik, hogy személyesen befolyásolja az eseményeket. A haditanácsban, pusztán katonai szempontból értetik meg vele hogy a Bécs felé való megindulásnak semmi értelme. Windisch-Grätz háromszoros túlerőben van, tartalékai emberben és anyagban meghaladják a magyarokét. Magyarország és Bécs között nincsen kiépített támogatási útvonal, a hátország könnyen elvágható. A csatlakozás Bécs elestét késleltetné, a magyar hadsereget elpusztítaná. Közben Windisch-Grätz felhívja a magyar tisztek figyelmét arra, hol a helyük. Vagy harmincan át is mennek az osztrákokhoz . A többiek, köztük Móga János nem árulja el a magyar ügyet, marad és ezért a szabadságharc után öt év várfogságot kap. Kossuth viszont érdekes levelet küld Windisch-Grätznek.

„Ha a magyar sereg a futó ellenséget szünet és késedelem nélkül túl a Lajthán követi, 24 óra alatt elérte volna őt isten bosszuló igazsága.”

„Mi azonban, habár irántunk a példátlan erőszakosságok egész láncolatában az emberi és isteni jog minden tekintetét megsértették, tisztelettel viseltettünk egy szomszéd barátságos nemzet birtoka iránt, és hős seregünk boszuló karjait megállítottuk, azon biztos várakozásban, mikép az ausztriai császárnak, ki egyszersmind Magyarország alkotmányos királya is, osztrák hadi ereje a benyomuló zendülőknek seregét lefegyverzendi, s úgy az általunk semmi által elő nem idézett polgárháború újabb visszatértét elhárítandja.”

„Elmondottuk ezzel, mit a becsület és kötelesség mondani késztetett; hátra van még felhivni önt arra is, hogy a béke s birodalom és a trón iránti kötelesség érdekében, melynek fenállását szentségtelen kézzel az udvari kamarilla annyira megingatta, szüntesse meg Bécs ostromlását; s ezen nemeskeblü városnak magyarországgali szabad közlekedését, melynek erőszakos felfüggesztése annyira ártalmas a viszonylagos kereskedési érdekre, állíttassa vissza, hogy így ne legyen kényszerítve a birodalomnak fővárosa az önvédelem végső eszközeire, melyek a trón fentartására, mi saját feladatunkhoz is tartozik, szükségkép előreláthatatlan veszélyezést, és a birodalomra végtelen szerencsétlenséget idéznének elő.”

„Mi ezen parlamentair által, kit hercegségedhez küldve, ezzel a népjog védelme alá helyezünk, határozott választ kérünk, melytől fog függeni, hogy kénytelen-e Magyarország kegyelemességedet ellenségének tekinteni.”

Ez egy politikus levele és ebből egyértelművé válik, hogy Kossuthnak nem volt szándékában a határt átlépni, amikor meg volt, gyorsan váltott. Kossuth később is többször tanújelét adta annak, hogy a politika és a korrektség nem biztos, hogy egymással összeférő fogalmak. Gondoljunk arra mikor Buda osztrákok általi visszafoglalása előtt annak falai alá akart temetkezni, majd sietve elhagyta az országot. Külföldről megbélyegezte Görgeyt, propagandát és személyes hírnevét arra használta,hogy a szabadságharc olyanná váljon ami képet ő fest róla. Ekkor már sokan nem éltek, akik máshogyan látták az eseményeket.

Hogy Kossuth tudta-e azt hogy követét Jávorkát, Windisch-Grätz letartóztatja,ezt nem lehet bizonyítani. Az viszont megtette és ez előre látható volt. Ezután már nem voltak szakmai érvek, a magyar sereg Kossuth akarata, de nem parancsai szerint megindult.

Ezzel Móga János kiírta magát a nagy hadvezéri babérokra várók listájáról. A parancsot ismét végrehajtva, a legjobb terv szerint felvonultatta seregét. Mondhatni esélytelenül. Az osztrákok számbeli fölénye, kiképzettsége, nagyobb tüzérsége érvényesült. Az ágyútűzhöz nem szokott népfelkelők megfutottak,a csapatok összekeveredtek. A magyar tábornokok és a huszárság minden tudására szükség volt hogy az üldözést és a katasztrofális vereséget elhárítsák. A császáriaknak még arra is volt erejük, hogy közben Bécs ostromzárát fenntartsák.

A csatát követően a birodalmi fővárost elfoglalták. A rend helyreállt, az erőket immár Magyarország ellen összpontosíthatták. A csatában kisebb eredményt csak Guyon seregrésze ért el,elfoglalva egy falut.

A magyar sereg azonban Schwechat után harcképes állapotban maradt. Ebből lett a szabadságharc hadserege. A Világosi fegyverletétellel életben maradtakból pedig egy erős nemzet, amely el tudott jutni a kiegyezéshez, perszonálunióban tartva Horvátországot.

Mint látjuk a történetben, senki nem azt kapta amit valójában megérdemelt. Nem a sors igazságtalan, azt emberek alakítják.