Sokan azt mondják, Berezina a káosz, a szó s francia nyelvben az összeomlás szinonimája. Napóleon első nagy lépése a végzet felé vezető úton. A történelem addigi legnagyobb hadseregének széthullása,vesztett hadjárat,vesztett csata. Ezek az állítások csak részben igazak.
Sokan azt mondják, Berezina a káosz, a szó s francia nyelvben az összeomlás szinonimája. Napóleon első nagy lépése a végzet felé vezető úton. A történelem addigi legnagyobb hadseregének széthullása,vesztett hadjárat,vesztett csata. Ezek az állítások csak részben igazak.
Noha a moszkvai fejedelem egy ideig a Tatár kán vazallusa volt, de Oroszországot és különösen Moszkvát idegen haderő- sem Napóleon előtt, sem után- még nem vette be. A hadjárat elkerülhetetlen volt, Európában a francia és Angol antagonisztikus érdekellentét rendezésére csak itt kerülhetett sor. Napóleon seregének összeomlása már a berezinai átkelésig megtörtént. Az összeomlás nagy mérvű volt, de a franciák a csatát megnyerték, sőt a hadjáratban csatát csak „ tél tábornok” ellen veszítettek. A hadjárat is, a csata is véres és kegyetlen, az emberveszteség óriási. Mégis a hadtörténelem arany oldalain szerepel, mint egy briliáns hadvezér briliáns megoldása. A csata iskolapéldája, az erőszakos vízi átkeléssel kombinált kitörésnek. Napóleon anabasisa. A reménytelen helyzetből való megszabadulás, ami csak a kiváló stratégia, fegyelem, kiképzettség és a vezető iránti különleges bizalom miatt vált lehetségessé.
Noha a moszkvai fejedelem egy ideig a Tatár kán vazallusa volt, de Oroszországot és különösen Moszkvát idegen haderő- sem Napóleon előtt, sem után- még nem vette be. A hadjárat elkerülhetetlen volt, Európában a francia és Angol antagonisztikus érdekellentét rendezésére csak itt kerülhetett sor. Napóleon seregének összeomlása már a berezinai átkelésig megtörtént. Az összeomlás nagy mérvű volt, de a franciák a csatát megnyerték, sőt a hadjáratban csatát csak „ tél tábornok” ellen veszítettek. A hadjárat is, a csata is véres és kegyetlen, az emberveszteség óriási. Mégis a hadtörténelem arany oldalain szerepel, mint egy briliáns hadvezér briliáns megoldása. A csata iskolapéldája, az erőszakos vízi átkeléssel kombinált kitörésnek. Napóleon anabasisa. A reménytelen helyzetből való megszabadulás, ami csak a kiváló stratégia, fegyelem, kiképzettség és a vezető iránti különleges bizalom miatt vált lehetségessé.
Helyzet.
1811-ben Európában béke honol. A kontinentális talapzaton a Francia érdek uralkodik, melynek császára Napóleon elvette ellenfelei kedvét Austerlitznél, Jénánál, Eylaunál, Friedlandnál minden különösebb ellenkezéstől. Napóleon a 1807-es tilsti békében elrendezte Európa ügyeit és – már nem először- embargót hirdetett Anglia ellen. Mert a gondot már csak Anglia jelentette, az Angol birodalom és annak gazdasági háttere. 1805-ben Trafalgarnál kiderült hogy a szigetországot megszállni és elfoglalni nem lehet. Anglia kísérletet tett Spanyolországban és Portugáliában a kontinentális zárlat feltörésére,de a Franciák ezeket az országokat megszállták. Napóleon eredményes tárgyalásokat folytatott I. Pál cárral is, aki expedíciót indított India felé hogy a brit érdekeket onnan veszélyeztesse. Ám a cárt az angolbarát összeesküvők meggyilkolják. Utóda I. Sándor,noha csodálja Franciaországot és annak vívmányait, retteg Napóleontól, de az angolokkal való kereskedelemről és a Napóleon által patronált lengyel területekről lemondani nem tud. Napóleon gyors hadjáratban kívánta rendezni az ügyet. A terv az volt,hogy a felkészült Grand Armée gyors meneteléssel behatol Oroszországba, a cárt döntő csatára kényszeríti, annak megnyerése után kedvező békét köt, ezzel csapást mérve az Angol gazdaságra, amely ezután szintén kiegyezésre kényszerül. A terv akár működhetett volna, ha Sándor cár nem tanul Austerlitzből és ezt a háborút nem saját földön vívja meg.
Előzmények, Borogyinó, Moszkva.
A Grand Ármée, az európai koalíciós erő, a világ legnagyobb hadserege 1812. jun. 12-n lépte át a Nyeman folyót. A hadsereg csoportosítása a következő volt: A kb. 250 000 ezer fős főerő, Napóleon személyes parancsnoksága alatt Két további fronthadsereg, Eugene de Beauhrnais (80 000 katona) és Jerome Bonaparte (70 000) vezetésével Két önálló hadtest Macdonald(32 500 főleg porosz katona) és 34 000 osztrák császári katona Schwartzenberg parancsnoksága alatt. Vilnus majd Szmolenszk elfoglalása után ezeken a helyeken kb 20 000 fő marad hátra. Összességében a Nagy Hadsereg létszáma 450 000 főre tehető,de sokkal többen vannak. A tisztek,altisztek viszik asszonyaikat,szeretőiket,sokan gyerekeket is. A sereghez kurtizánok,kereskedők,kézművesek és kalandorok ezrei csatlakoznak. A menet végtelen, az utóvéd, aminek jelenleg nincsen szerepe , szinte vezethetetlen. A hadseregbe majdnem minden európai ország küld csapatokat. A 34 000fős Osztrák birodalmi erők részeként magyar katonák is harcoltak. Ez a hadtest ügyes manőverekkel, jelentősebb ütközetbe való bocsátkozás nélkül – ugyan nagy veszteséggel- vonult vissza Krakkóba.
A hadsereg Vilniust harc nélkül vette be, ahol a lengyelek kitörő örömmel fogadták. Az oroszok a cár parancsára harc nélkül vonultak vissza. A településeket kiürítették, sok esetben felégették. Az élelmet a cári sereg felélte, a jobbágyokat menekülésre, vagy az erdőkbe kényszerítette. A cár a visszavonulás miatt jelentős presztízsveszteséget szenvedett.
De volt egy kényesebb kérdés is. Noha a földesurak a muzsikot már 1803 óta felszabadíthatták, de ez gyakorlatilag csak azok 0,5%-nál valósult meg. Az orosz paraszt a földesúr teljes jogú tulajdona volt, testestül-lelkestül. Azt csinált vele amit akart,verhette,dolgoztathatta,háborúba küldhette. 30 millióan voltak és a napóleoni propaganda felszabadítást ígért. Ha ez megtörténik, Oroszország elveszett. Azonban Napóleonnak esze ágában nem volt megváltoztatni az orosz társadalmi rendszert. Az országot sem akarta elfoglalni,sem megszállni. Egy Friedlandot akart, egy döntő csapást, aztán gyors, számára kedvező békét. Az orosz parasztok azonban elejétől kezdve kitartottak „Anyácska” mellett.
Vilniusig elviselhetetlen hőség, utána szakadatlan eső tette próbára az embereket. A szekerek elakadtak, járványok törtek ki, dezertálás kezdődött. Szmolenszkig 100 000 ember morzsolódott le,10 000 ló hullott el, az élelmiszer utánpótlás elakadt, a felperzselt földön semmit sem találtak és az oroszok csak nem álltak csatát. Közben a cár Kutuzov tábornokot nevezi ki főparancsnoknak. Kutuzov orosz, az a feladata hogy lelket öntsön a hadseregbe, amelyik a visszavonulás miatt enyhén szólva kedveszegett. Kutuzovot több film is joviális , ravasz öregúrként, a katonák atyjaként mutatja be, de nem az. Kutuzov, egy félszemű,duhaj,vérbő Odin, aki ágymelegítőként kozák ruhába öltöztetett lányokat tart. De kiváló és óvatos stratéga. Rendet vág jelenleg bevethető 110 000 embere között, melyekkel továbbra is hátrafelé vonul, míg a hátországban erőteljes toborzásba és erőösszpontosításba kezd.
Szmolenszknél becsapja Napóleont. Először csatát áll, majd feladja pozícióit. A várost a franciák beveszik, jó része leég, sok a polgári áldozat, kevés az élelmiszer. Aztán szeptember elején a cár enged a nyomásnak,Kutuzov parancsot kap és megáll. Sáncokat, megerődített állásokat épít ki egy Borogyíno nevű helyen, Moszkvától 120 km-re, 3 napi járásra.
A csatát az oroszok borogyinóinak, a franciák Moszkva folyó menti csatának nevezik. Sokan bírálják Napóleon teljesítményét, hogy leegyszerűsített haditervet készített, nem karolta át a sáncokat stb. Az igazság az, hogy a császár teljesítményével, betegsége ellenére semmi baj nem volt. A csata végén ha beveti a császári gárdát, nagyobb győzelmet arathat, azonban ezt Waterloo-nál is csak az utolsó pillanatban tette. Szeptember 6-n a Franciák három oldalról támadták a Sevargyino előretolt állást és már aznap 10 000 embert veszítettek. Közben a bal szárny sikeresen bevette Borogyinót és megakadályozta a főerők bekerítését. Másnap,szeptember 7-n a résztvevők az apokalipszist látták. Mindkét fél be akarta fejezni a háborút, mindkét fél győzni akart. A katonák nem kértek és nem adtak kegyelmet. Ugyanaz a darab föld tucatszor cserélt gazdát a tíz óra alatt. Napóleonnak 140 000 bevethető katonája maradt a 110 000, de sáncokban harcoló orosz ellen. 214 gyalogsági egység a 180, 317 lovassági a 20 kozák egység ellen. Ágyúk terén az oroszok a jobbak, nekik 624 van, míg a franciáknak 587 db. Ráadásul az orosz ágyúk egy része nagyobb űrméretű, a Grand Armée nagy méretű ágyúi a döglött lovak és elakadt szekerekkel együtt az úton ragadtak. A csata során 120 000 ágyú és több mint 300 000 töltényt lőnek ki. Az adatokból látszik hogy a csatát főleg ágyúval és szuronnyal vívták, emiatt 45 000 orosz és 28 000 szövetséges katona pusztul el. A sebesülteket nem számolják, az orvosok és felcserek szinte csak amputálnak. Négy percenként egy végtagot. 10 000 sebesült marad ellátatlanul, a helyi lakosság prédájául, többségüket lemészárolják. A szövetségesek kivetik az oroszokat a sáncokból, Kutuzovnak nincs más választása, visszavonul. Serege közel felét elveszíti, ezért nem hogy támadásra, de Moszkva védelmére sem gondolhat. Napóleon győz, uralja a csatateret, célját azonban ő sem éri el. Az orosz sereget nem sikerült megsemmisíteni. Az út azonban nyitva, a franciák szeptember 14-n bevonulnak az ígéret földjére, Moszkvába. Az orosz főváros azonban nem úgy viselkedik ahogyan azt a franciák Berlinben vagy Bécsben megszokták és nem úgy viselkedik a cár sem. Senki nem hozza a város kulcsait,senki nem adja meg magát, senki nem kér fegyverszünetet sőt még csak nem is tárgyal. A város lakói pár ezer fő kivételével elmenekültek és aki maradt annak egy része Rosztopcsin kormányzó diverzánsa. A franciák alig vonulnak be a Kreml-be, már ég a város. Százak gyújtogatják a házakat, robbantják fel a raktárakat. A franciák oltják a tüzeket, kivégzik a gyújtogatókat, de az orosz katonák és a föld népe a főváros leégését a franciák számlájára írja. Ettől a pillanattól kezdve az oroszok honvédő háborúról beszélnek. Partizán csapatok alakulnak, éjjel-nappal támadják a romvároson kívül kénytelen táborozó katonákat. A lovasság hiába próbál a hadműveleti területen kívülről élelmet szerezni, a kozákok elleni csetepatékban rendre alul maradnak. Moszkva végül is egy özönvízszerű esőnek köszönheti megmenekülését, de a kár így is óriási. Napóleon nem akarja elhinni a történteket, aztán követet küld Kutuzovhoz, majd I. Sándorhoz , de azok nem hajlandók tárgyalni.
A Nagy hadsereg megroggyan. Az orosz viszont erősödik, már 900 000 ember áll fegyverben, ebből több mint 200 000 azonnal bevethető. Amikor Napóleon rájön hogy nincsen jobb választása mint visszavonulni, ő is megroggyan, érezhető hogy ez a végzet felé vezető úton az első lépés. A Nagy hadsereg maradéka,mintegy 100 000 ember október 19-n indul el Moszkvából. Előtte kirabolják a várost és minden kincsét, élelmét, italát szekerekre rakják. Az utóvédnek azonban már 24-n csatáznia kell és a szekereket valamint a nem harcolókat nem tudják megvédeni. Október 28-n érnek a temetetlen halottakkal teli borogyinói csatatérre.
Ekkor váratlanul ,ahogy az orosz pusztán szokott lenni, leesett a hó és a hőmérséklet -20 fokra süllyedt.
A hadsereg Vilniust harc nélkül vette be, ahol a lengyelek kitörő örömmel fogadták. Az oroszok a cár parancsára harc nélkül vonultak vissza. A településeket kiürítették, sok esetben felégették. Az élelmet a cári sereg felélte, a jobbágyokat menekülésre, vagy az erdőkbe kényszerítette. A cár a visszavonulás miatt jelentős presztízsveszteséget szenvedett.
De volt egy kényesebb kérdés is. Noha a földesurak a muzsikot már 1803 óta felszabadíthatták, de ez gyakorlatilag csak azok 0,5%-nál valósult meg. Az orosz paraszt a földesúr teljes jogú tulajdona volt, testestül-lelkestül. Azt csinált vele amit akart,verhette,dolgoztathatta,háborúba küldhette. 30 millióan voltak és a napóleoni propaganda felszabadítást ígért. Ha ez megtörténik, Oroszország elveszett. Azonban Napóleonnak esze ágában nem volt megváltoztatni az orosz társadalmi rendszert. Az országot sem akarta elfoglalni,sem megszállni. Egy Friedlandot akart, egy döntő csapást, aztán gyors, számára kedvező békét. Az orosz parasztok azonban elejétől kezdve kitartottak „Anyácska” mellett.
Vilniusig elviselhetetlen hőség, utána szakadatlan eső tette próbára az embereket. A szekerek elakadtak, járványok törtek ki, dezertálás kezdődött. Szmolenszkig 100 000 ember morzsolódott le,10 000 ló hullott el, az élelmiszer utánpótlás elakadt, a felperzselt földön semmit sem találtak és az oroszok csak nem álltak csatát. Közben a cár Kutuzov tábornokot nevezi ki főparancsnoknak. Kutuzov orosz, az a feladata hogy lelket öntsön a hadseregbe, amelyik a visszavonulás miatt enyhén szólva kedveszegett. Kutuzovot több film is joviális , ravasz öregúrként, a katonák atyjaként mutatja be, de nem az. Kutuzov, egy félszemű,duhaj,vérbő Odin, aki ágymelegítőként kozák ruhába öltöztetett lányokat tart. De kiváló és óvatos stratéga. Rendet vág jelenleg bevethető 110 000 embere között, melyekkel továbbra is hátrafelé vonul, míg a hátországban erőteljes toborzásba és erőösszpontosításba kezd.
Szmolenszknél becsapja Napóleont. Először csatát áll, majd feladja pozícióit. A várost a franciák beveszik, jó része leég, sok a polgári áldozat, kevés az élelmiszer. Aztán szeptember elején a cár enged a nyomásnak,Kutuzov parancsot kap és megáll. Sáncokat, megerődített állásokat épít ki egy Borogyíno nevű helyen, Moszkvától 120 km-re, 3 napi járásra.
A csatát az oroszok borogyinóinak, a franciák Moszkva folyó menti csatának nevezik. Sokan bírálják Napóleon teljesítményét, hogy leegyszerűsített haditervet készített, nem karolta át a sáncokat stb. Az igazság az, hogy a császár teljesítményével, betegsége ellenére semmi baj nem volt. A csata végén ha beveti a császári gárdát, nagyobb győzelmet arathat, azonban ezt Waterloo-nál is csak az utolsó pillanatban tette. Szeptember 6-n a Franciák három oldalról támadták a Sevargyino előretolt állást és már aznap 10 000 embert veszítettek. Közben a bal szárny sikeresen bevette Borogyinót és megakadályozta a főerők bekerítését. Másnap,szeptember 7-n a résztvevők az apokalipszist látták. Mindkét fél be akarta fejezni a háborút, mindkét fél győzni akart. A katonák nem kértek és nem adtak kegyelmet. Ugyanaz a darab föld tucatszor cserélt gazdát a tíz óra alatt. Napóleonnak 140 000 bevethető katonája maradt a 110 000, de sáncokban harcoló orosz ellen. 214 gyalogsági egység a 180, 317 lovassági a 20 kozák egység ellen. Ágyúk terén az oroszok a jobbak, nekik 624 van, míg a franciáknak 587 db. Ráadásul az orosz ágyúk egy része nagyobb űrméretű, a Grand Armée nagy méretű ágyúi a döglött lovak és elakadt szekerekkel együtt az úton ragadtak. A csata során 120 000 ágyú és több mint 300 000 töltényt lőnek ki. Az adatokból látszik hogy a csatát főleg ágyúval és szuronnyal vívták, emiatt 45 000 orosz és 28 000 szövetséges katona pusztul el. A sebesülteket nem számolják, az orvosok és felcserek szinte csak amputálnak. Négy percenként egy végtagot. 10 000 sebesült marad ellátatlanul, a helyi lakosság prédájául, többségüket lemészárolják. A szövetségesek kivetik az oroszokat a sáncokból, Kutuzovnak nincs más választása, visszavonul. Serege közel felét elveszíti, ezért nem hogy támadásra, de Moszkva védelmére sem gondolhat. Napóleon győz, uralja a csatateret, célját azonban ő sem éri el. Az orosz sereget nem sikerült megsemmisíteni. Az út azonban nyitva, a franciák szeptember 14-n bevonulnak az ígéret földjére, Moszkvába. Az orosz főváros azonban nem úgy viselkedik ahogyan azt a franciák Berlinben vagy Bécsben megszokták és nem úgy viselkedik a cár sem. Senki nem hozza a város kulcsait,senki nem adja meg magát, senki nem kér fegyverszünetet sőt még csak nem is tárgyal. A város lakói pár ezer fő kivételével elmenekültek és aki maradt annak egy része Rosztopcsin kormányzó diverzánsa. A franciák alig vonulnak be a Kreml-be, már ég a város. Százak gyújtogatják a házakat, robbantják fel a raktárakat. A franciák oltják a tüzeket, kivégzik a gyújtogatókat, de az orosz katonák és a föld népe a főváros leégését a franciák számlájára írja. Ettől a pillanattól kezdve az oroszok honvédő háborúról beszélnek. Partizán csapatok alakulnak, éjjel-nappal támadják a romvároson kívül kénytelen táborozó katonákat. A lovasság hiába próbál a hadműveleti területen kívülről élelmet szerezni, a kozákok elleni csetepatékban rendre alul maradnak. Moszkva végül is egy özönvízszerű esőnek köszönheti megmenekülését, de a kár így is óriási. Napóleon nem akarja elhinni a történteket, aztán követet küld Kutuzovhoz, majd I. Sándorhoz , de azok nem hajlandók tárgyalni.
A Nagy hadsereg megroggyan. Az orosz viszont erősödik, már 900 000 ember áll fegyverben, ebből több mint 200 000 azonnal bevethető. Amikor Napóleon rájön hogy nincsen jobb választása mint visszavonulni, ő is megroggyan, érezhető hogy ez a végzet felé vezető úton az első lépés. A Nagy hadsereg maradéka,mintegy 100 000 ember október 19-n indul el Moszkvából. Előtte kirabolják a várost és minden kincsét, élelmét, italát szekerekre rakják. Az utóvédnek azonban már 24-n csatáznia kell és a szekereket valamint a nem harcolókat nem tudják megvédeni. Október 28-n érnek a temetetlen halottakkal teli borogyinói csatatérre.
Ekkor váratlanul ,ahogy az orosz pusztán szokott lenni, leesett a hó és a hőmérséklet -20 fokra süllyedt.
A berezinai kitörés .
Napóleon abban reménykedik,hogy termékeny vidék felé tud vonulni,az oroszok azonban ebben megakadályozzák. Kutuzov 80 000 –es sereggel követi, északon Wittgenstein tábornok 40 000 fős serege, délen kozák lovasság és a helyi partizáncsapatok arra kényszerítik hogy azon az úton vonuljon vissza amelyen semmi élelmiszert nem talál. Szmolenszkben a sereg szintén alig talál élelmet, azt a helyőrség részben felélte. Közben az oroszok kiűzték a lengyeleket Minszkből, elragadva a felhalmozott készleteket. Amikor meghallják, hogy Csicsagov tábornok 30 000 emberrel és 100 ágyúval a Berezina folyó gázlója felé vonul, elhagyják Szmolenszket. Ezt a hadjáratot kettő hónapra tervezték,nem télre. A lovakon nincsen téli patkó, az embereknek nincsen téli csizmája, kesztyűje, kabátja, ennivalója. Először a zsákmány marad el, majd a szekerek, aztán az emberek és a lovak. Járvány, éhség, fagy és a legyengült szervezetre ható folyamatos stressz megteszi hatását. A Grand Ármée széthull.
Csicsagov eléri és lezárja a Berezina folyó egyetlen átkelőjét, a Boriszovnál lévő hidat. A franciákat bekerítették, a cár kiadja a parancsot a sereg megsemmisítésére és Napóleon elfogására. Ám egy katonai lángelmével van dolga, aki nem adta fel és elhatározta, hogy serege harcképes részét kimenti az egérfogóból. A francia felderítők találnak egy gázlót a sebes,jégzajlásos folyón Boriszovtól északra 10 km-re egy Sztugyenka nevű falunál ahol a folyó 90 m széles. Hogy eltereljék Csicsagov figyelmét, váratlan rohammal beveszik Boriszovot, mire az oroszok felgyújtják a hidat. Miközben ezen a helyen műszaki munkákat színlelnek, Sztugyenkánál erőszakos vízi átkelést hajtanak végre. Napóleon személyesen vezeti annak az 50 ágyúnak a tűzét amely fedezi a lovasok és a szükség eszközökön átevező gyalogosok támadását. A rohamosztagnak sikerül elzavarni a helyet őrző Kornyilov tábornok csapatait. Az előőrs biztosítása mellett nov 26-a reggel felhúznak egy hidat,amelyen megindul az átkelés és ezzel párhuzamosan, Sztugyenka lebontott épületeiből, valamint a megmaradt szekerekből elkezdenek építeni egy stabilabb, másodikat.
Óriási teljesítmény. A francia utászok halálosan kimerülve, mellig érő jeges vízben dolgoznak a sodródó jégtáblák között. Ekkor éjszaka már -30 fokot mérnek. Délután egy órára Oudinot tábornok serege átkel az első hídon és fedezi a nyugati partot.. Délután négyre a második híd is elkészül és estééig 10 000 embernek sikerül átkelni rajta. Éjszaka megpróbálják átvontatni a tüzérséget is, azonban a híd háromszor is összeomlik. Órákat késlelteti az amúgy is hajszálon múló hadműveletet. 27-n átkel Napóleon, a vezérkar és a gárda is, majd a császár kiadja a parancsot, hogy az átkelést csak rendezett katonai alakulatok folytathatják,mindenki másnak várnia kell. Csicsagov serege 28-n támadja meg a franciákat a nyugati parton . A keleti parton Wttgenstein tábornok felszámolta az elterelést végrehajtó csapatok ellenállását és 40 000 katonájával ezzel párhuzamosan megtámadja Victor 10 000 fős utóvédjét. A csata egész nap folyik és a holtfáradt, étlen-szomjan harcoló francia csapatok visszaverik az oroszokat, mindkét parton megtartják állásaikat.
Az ádáz csata alatt az átkelés felgyorsul, majd az ágyúzás miatt pánikszerű meneküléssé fajul. Az emberek egymást tapossák, a híd elemei leszakadnak, aki a vízbe esik megfullad. A pánik estére csendesül csak, ekkorra főleg már vánszorogni is alig tudók tömege marad a keleti parton, akik közül reggelig rengetegen fagynak meg. Victor tábornok utóvédje 28-án az éjszaka leple alatt sikeresen visszavonul a túlsó partra.
Van egy rövid időszak 29-n hajnalban amikor csend van, a hidak üresek. A keleti parton levők egy része megfagyott,egy része alszik, hezitál hogy mit tegyen. Ők nem vették észre hogy már nincsenek harcoló alakulatok és fedezetlenül maradtak. Közben a nyugati oldalon a hidakat Napóleon parancsára előkészítik a felgyújtáshoz. Az emberek akkor eszmélnek amikor váratlanul megjelenik a kozák lovasság. 15 000 ember rohamozza meg a két hidat amelyeket ezzel egy időben felgyújtanak, majd összeomlanak. Nincsen előre, nincsen hátra, aki meri annak a jeges víz.
Legtöbben megfulladnak, vagy a kozákok lemészárolják őket.
Csicsagov eléri és lezárja a Berezina folyó egyetlen átkelőjét, a Boriszovnál lévő hidat. A franciákat bekerítették, a cár kiadja a parancsot a sereg megsemmisítésére és Napóleon elfogására. Ám egy katonai lángelmével van dolga, aki nem adta fel és elhatározta, hogy serege harcképes részét kimenti az egérfogóból. A francia felderítők találnak egy gázlót a sebes,jégzajlásos folyón Boriszovtól északra 10 km-re egy Sztugyenka nevű falunál ahol a folyó 90 m széles. Hogy eltereljék Csicsagov figyelmét, váratlan rohammal beveszik Boriszovot, mire az oroszok felgyújtják a hidat. Miközben ezen a helyen műszaki munkákat színlelnek, Sztugyenkánál erőszakos vízi átkelést hajtanak végre. Napóleon személyesen vezeti annak az 50 ágyúnak a tűzét amely fedezi a lovasok és a szükség eszközökön átevező gyalogosok támadását. A rohamosztagnak sikerül elzavarni a helyet őrző Kornyilov tábornok csapatait. Az előőrs biztosítása mellett nov 26-a reggel felhúznak egy hidat,amelyen megindul az átkelés és ezzel párhuzamosan, Sztugyenka lebontott épületeiből, valamint a megmaradt szekerekből elkezdenek építeni egy stabilabb, másodikat.
Óriási teljesítmény. A francia utászok halálosan kimerülve, mellig érő jeges vízben dolgoznak a sodródó jégtáblák között. Ekkor éjszaka már -30 fokot mérnek. Délután egy órára Oudinot tábornok serege átkel az első hídon és fedezi a nyugati partot.. Délután négyre a második híd is elkészül és estééig 10 000 embernek sikerül átkelni rajta. Éjszaka megpróbálják átvontatni a tüzérséget is, azonban a híd háromszor is összeomlik. Órákat késlelteti az amúgy is hajszálon múló hadműveletet. 27-n átkel Napóleon, a vezérkar és a gárda is, majd a császár kiadja a parancsot, hogy az átkelést csak rendezett katonai alakulatok folytathatják,mindenki másnak várnia kell. Csicsagov serege 28-n támadja meg a franciákat a nyugati parton . A keleti parton Wttgenstein tábornok felszámolta az elterelést végrehajtó csapatok ellenállását és 40 000 katonájával ezzel párhuzamosan megtámadja Victor 10 000 fős utóvédjét. A csata egész nap folyik és a holtfáradt, étlen-szomjan harcoló francia csapatok visszaverik az oroszokat, mindkét parton megtartják állásaikat.
Az ádáz csata alatt az átkelés felgyorsul, majd az ágyúzás miatt pánikszerű meneküléssé fajul. Az emberek egymást tapossák, a híd elemei leszakadnak, aki a vízbe esik megfullad. A pánik estére csendesül csak, ekkorra főleg már vánszorogni is alig tudók tömege marad a keleti parton, akik közül reggelig rengetegen fagynak meg. Victor tábornok utóvédje 28-án az éjszaka leple alatt sikeresen visszavonul a túlsó partra.
Van egy rövid időszak 29-n hajnalban amikor csend van, a hidak üresek. A keleti parton levők egy része megfagyott,egy része alszik, hezitál hogy mit tegyen. Ők nem vették észre hogy már nincsenek harcoló alakulatok és fedezetlenül maradtak. Közben a nyugati oldalon a hidakat Napóleon parancsára előkészítik a felgyújtáshoz. Az emberek akkor eszmélnek amikor váratlanul megjelenik a kozák lovasság. 15 000 ember rohamozza meg a két hidat amelyeket ezzel egy időben felgyújtanak, majd összeomlanak. Nincsen előre, nincsen hátra, aki meri annak a jeges víz.
Legtöbben megfulladnak, vagy a kozákok lemészárolják őket.
A Berezinánál az oroszok elmulasztották azt a lehetőséget hogy elfogják Napóleont, seregét teljesen legyőzzék, valójában egy csatát sem nyertek meg. Napóleon az összes csatáját megnyerte, de Grand Armée-ja megszűnt létezni, félmillió embere veszett oda. A berezinai manőverrel megmentette ami menthető volt. Megmaradt a vezérkar, a tábornokok és főtisztek, a gárda és 30 000 fő harcképes katona akik az 1813-ban felálló új hadsereg magvát alkotják majd.
