Az európai egyeduralomra törő Poroszország törekvései az iparilag és gazdaságilag fejlett Szilézia megszerzésére irányultak, elképzelései azonban az első Sziléziai háborút lezáró berlini-békében (1742. július 28. ) nem váltak valóra. A terület felosztásával elégedetlen Poroszország 1744. augusztusában ismét megtámadta, majd 1745. december 25- drezdai békével teljesen megszerezte Sziléziát. A szerződést Mária Terézia uralkodónő, hogy az Osztrák örökösödési harcokat lezárja 1748. október 18-án az aacheni-békében ratifikálta. Hatalma megszilárdulását azonban arra használta fel,hogy visszavágásra készüljön II. Frigyes porosz király ellen és megállítsa a Porosz terjeszkedést amíg lehet. Ehhez szövetséget hozott létre, melybe Ausztria- Magyarországon kívül Franciaország, Oroszország, Svédország később Spanyolország és sok kisebb állam tartozott. II. Frigyes látta hogy a háború elkerülhetetlen, ezért 1756-ban megelőző csapást mért Szászországra, azt felvonulási területnek használva megindult Csehország felé. A harmadik Sziléziai háború amit a történelem Hétéves háborúként ismer megkezdődött. A Hétéves háború Anglia hadba lépésével világméretet öltött. Ausztrália kivételével, a föld minden kontinensén háború folyt. Európában váltakozó eredménnyel, de rendkívül véres csatákban. II. Frigyes minden nehézsége ellenére sikeresen küzdött a franciákkal és Osztrákokkal. A háborút igazából Oroszország döntötte el. Az Orosz erők 1760 –ra megszállták Poroszország egy részét, rövid időre Berlint is. 1762.Január 5-én azonban elhunyt I. Erzsébet cárnő. Utóda, III. Péter pedig Frigyes egyik csodálója volt, aki azonnal kiléptette országát a háborúból. Péter cárt, felesége rövid úton meggyilkoltatta,hogy majd” Nagy „Katalin legyen, de újabb támadást Poroszország ellen nem intézett. A háború 1763-ban a hubertusburgi békeszerződéssel zárult, területi változás nélkül, viszont Poroszország Európa vezető hatalmává vált.

Anglia pénzzel és nyersanyaggal segítette Poroszország törekvéseit, de a kontinensen folyó harcokba nem avatkozott be. A királyság és annak tehetséges miniszterelnöke William Pitt kiválóan felismerte a lehetőséget, hogy Angliának az európai vezető szerepre nincsen szüksége, amikor a világot is vezetheti és itt a pillanat egy birodalom létrehozására. A kontinensen való csatákban meggyengült Franciaország jelentősen leépítette reguláris erejét Amerikában, Poroszországra koncentrált. A szövetség győzelme esetén Európa vezető ereje kívánt lenni és ezzel együtt újabb gyarmatokra szert tenni. Anglia azonban tengeri fölényével élve 1759-ben a földközi-tengeri francia flottát a lagosi csatában, az atlanti-óceáni flottát pedig a Quiberon-öbölben verte szét. A Franciák nem tudtak jelentős erőket küldeni Új-Franciaország védelmére,de 1756-ban kinevezték az európai háborúkban már tapasztalatot szerzett Louis-Joseph de Montcalm márkit a csapatok élére. ( belőle James Fenimore Cooper csinál legendát) Montcalm 1758-ban megállítja az Angol előrenyomulást, stabilizálja a frontot. Elfoglalja a William Henry erődöt és megvédi Ticonderogát. Montcalm munkáját olyan kiváló katonák segítik, mint például Louis Antoine de Bougainville gróf, később admirális, az első francia, aki körbehajózta a Földet. Gyarmatot alapított a Falkland szigeten, Tahitin, felfedezte a Bougainville szigetet és elnevezték róla a Bougainvillea növénynemzetséget. 1758 július végére azonban fordult a kocka, az Angolok jelentős erőket csoportosítottak át és elhatározták birtokba veszik a gyarmatot. Június 2-n 157 hajóból és 11000 katonából álló sereg érkezett Louisburg alá, hogy elfoglalja a Cape Breton-szigeti erődöt amely a Szent Lőrinc folyó bejáratánál Francia-Kanada kapuját képezte. Az erődöt július 28-n bevették. A gránátosok erőszakos vízi átkelését és a túlpart biztosítását egy James Wolfe nevű brit dandártábornok vezette, aki annak ellenére hogy a tervet ellenezte, a gyakorlatban az esős,ködös időben, a hullámzó folyón keresztül, azt sikeresen kivitelezte. William Pitt miniszterelnök Wolfe-ot nevezte ki a szárazföldi erők parancsnokává, feladatul szabva Québec erődjének birtokbavételét. Wolfe olyan feladatot kapott,amit elvileg nem lehetett végrehajtani.

Ahhoz hogy az angolok eljussanak Montrealig, birtokba vegyék a területet,uralják a közigazgatást és az indiánok hozzájuk vigyék a prémeket Québec-et és Ticonderogát kellett elfoglalni. A gyarmati erők főparancsnoka Amherst tábornok kereste az utat Ticonderoga felé,míg Wolfe önállóan Québecet támadta. A két sereg a másik feladatának megoldásához nem tudott segítséget adni.

Québec "fellegvára" valójában egy csillagerőd, amely hátával (kelet) a Szent Lőrinc-folyóra támaszkodik, míg az óváros (nyugat, északnyugat), illetve az Abraham-fennsík (dél, délnyugat) felé bástyákkal és kő-föld falakkal védett. A terep hegyes ,völgyes,sebes folyókkal átszegdelt. A területen két gyorsfolyású, széles, sziklás medrű folyó is található. A Szent Károly a város és Montmorency, valamint északon a Montmorency folyó, amely vízeséssel ömlik a Szent Lőrinc folyóba ahol mély kanyont vág. A Gyémánt-fok, maga a várhegy melyre a citadella épült egy nyolcvanméteres megmászhatatlan szikla. Alatta terül el a viszonylag kopár Ábrahám-fennsík a várossal.

A francia védelem mélyen tagolt, maximálisan kihasználja a terep adottságait. Bal szárny Beauportnál a Montmorency-folyóra, jobb szárny a Szent Károlyra támaszkodik, arccal lefelé a Szent Lőrinc-folyóra néz . A Szent Károly folyón egyetlen híd van melyet aláaknáztak és egy esetleges Angol áttörés esetén második védelmi vonalat jelenthet a város felé. Az Ábrahám-fennsíkon két tüzér üteg, helyi milícia és a Franciákkal szövetséges 33 indián törzs 1500 harcosának zöme táborozik. A Franciák majd kétszer annyian vannak mint az Angolok. A védelem azonban több mérföldnyire van széthúzva. Montcalm úgy tervezte hogy a városból bármelyik pontra időben odaér és segíteni tud. Azt nem vette számításba hogy ő is segítségre szorulhat. A másik lényeges különbség a kiképzettség és fegyverzet, ami végső soron az Angolok javára billentette a csata mérlegét. A Brit gyalogezredek (15,22,28,35,40,43,47,48,58,60) kiválóan felkészített katonákból álltak, ráadásul Wolfe még ezekből is a legjobbakat vitte és alakított belőlük három dandárt. Minden gyalogos puskával, oldaltáskánként 24 lőszerrel és feltűzhető bajonettel rendelkezett. Ezzel szemben a Francia milícia képzetlen, az indián harcosok az európai csata szisztémát nem ismerték. A Francia puskák kisebb űrméretűek, pontatlanabbak voltak, Többségükre bajonettet nem lehetett feltűzni.

A Brit flotta 1759 június végén érkezett meg. A kb 8000 főből álló erő tábort vert a várossal szemben lévő Orleans-szigeten, elfoglalta a Szent Lőrinc-folyó déli partját, majd megkezdte a Francia védelem ágyúzását. Válaszul a franciák gyújtóhajókat úsztattak a Brit flottára, de a sötétben eltévesztették a távolságot és magukat gyújtották fel. Wolfe július elején átkelt a folyón és birtokba vette az északi parton lévő Levi-magaslatot, ahonnan már magát a várost lövethette. Mivel a várat közvetlenül nem támadhatta,az volt a célja,hogy Montcalmot a stabil védelemből kimozdítsa és nyílt csatában a jobb képzettségű reguláris csapataival vereséget mérjen rá. Montcalm azonban nem mozdult.

Wolfe ekkor minden lehetséges hajóval ágyúztatta a magaslatokon elhelyezkedő francia erőket, majd egy 6000 fős főerővel áthelyezte a tábort a Montmorency-vízesés túloldalára. Montcalm azonban hagyta hogy porrá lőjék Québec-et és annak ellenére hogy látta a szétforgácsolt ellenséges erőket,azokat nem támadta meg. Az idő neki dolgozott. Wolfe ekkor megfenyegette a kanadai lakosságot, akiket átállásra szólított fel. Azoknak persze eszük ágában sem volt ezt megtenni. Közben James Cook mastermann ( vitorlamester)- későbbi kapitány, Új-Zéland és Ausztrália feltérképezője, az Antarktisz első körülhajózója, Hawaii és Új-Kaledónia valamint több sziget felfedezője, az Északnyugati-átjáró megtalálója- végigtapogatta az addig hajózhatatlan Szent Lőrinc folyót és biztonságos hajóutat jelölt ki. A Britek felhajóztak a folyón és megtámadtak minden kanadai települést. Az embereket és állatokat elszállították. A házak egy részét felgyújtották,vagy az indiánok kifosztották. Montcalm azonban továbbra is biztos védelme mögött maradt. A folyamatos ágyúzás,az Angol pszichikai ráhatás,az ellátási nehézségek azonban nagyon megviselték a francia csapatokat.

Július 31-n Wolfe egy kombinált támadással próbálkozott. Tüzérségi előkészítés után,egy dandár csónakokkal, egy dandár a Levi magaslat felől, míg a másik a Montmorency-vízesést megkerülve akkor támadott amikor az apály visszahúzta a folyót a Francia állások felé. A terv szerint a dandároknak egyszerre kellett volna rohamra indulni. Montcalm azonban visszavonta a mélységbe a peremvonalban elhelyezkedő erőket oda ahová saját főerőivel segítséget tudott nyújtani. Az elsőként támadó pozícióba érkező Towsend dandár a peremvonal meggyengülését látva azonnal rohamra indult és beleszaladt a Franciák összpontosított tüzébe. A mészárlásnak a hirtelen leszakadó viharos eső vetett véget, így is több mint 500 brit halottat temethettek. A Brit lehetőségek elfogytak,augusztusban nem történik említésre méltó és a flottának el kell vonulni a folyóról az időjárás miatt.

Ekkor indián felderítők,- egyes források szerint maga Wolfe- ösvényt találnak az 53 m magas Anse du Foulon-on, amely őrzött ugyan de az Ábrahám-fennsíkra vezet.

Wolfe biztosan olvasott a bibliában Józsuéról, Alexandrosz csatái sem voltak ismeretlenek előtte,tehát a hadtörténelemben nem példa nélkül álló amit csinált,mégis legenda lett. A csapatokat a Levi magaslat köré összpontosította, a Montmorency tábort visszaköltöztette az Orleans szigetre. Minden használható vízi járműbe katonákat rakatott és elkezdte őket felutaztatni a dagállyal a folyón. Mivel Montcalm sejtette hogy partraszállás készül, Bougainville egy ezreddel parancsot kapott hogy az Angolokat a parton kövesse és azt akadályozza meg. Az Angolok azonban nem szálltak partra, hanem felhajóztak odáig ahol már semmi értelme nem volt a hadműveletnek, majd visszaeveztek az apállyal. És ez így ment minden nap. Egészen addig míg Bougainville csapata belefáradt a sétafikálásba és olyan pozíciót vett fel, ahonnan számítása szerint,baj esetén mindenhová odaér. Szeptember 12-n este a Franciák csónakokon élelmiszer ellátmányra számítottak, amit a Brit fel-le hajózgatás miatt töröltek. Wolfe kockáztatott. Egy szakasz Skót gyalogossal, az utánpótlás szállítóinak álcázva magát hirtelen és csendben elfoglalta az Anse du Foulon partját. A skótok elindultak felfelé az ösvényen, míg a hadsereg hajói visszatértükben nem ereszkedtek le tovább a folyón, hanem csatlakoztak az előőrshöz. A skótok megmászták a hegyet majd hirtelen rohammal elfoglalták a feljáratot őrző Vergor parancsnok táborát és biztosították a hadsereg menetét az ösvényen. Az Angolok csigasorokat építettek ki és reggelre 4500 főt, felszerelést és ágyúkat cipeltek fel a fennsíkra. Természetesen Montcalm az éjszaka folyamán hírt kapott az eseményről, de biztos információi nem voltak. Egy hajnali indián harcfelderítés tisztázta a helyzetet, amit az Angolok visszavertek. Ugyancsak elhallgattatták a fennsíkon lévő két tüzér üteget. Montcalm tudta,hogy a várost nem tarthatja és Beauport felől egy másik támadást sejtett. Ezért ottani erőit védelemben hagyta,viszont jobb szárnyát gyors menetben a fennsíkra irányította, akik a futástól teljesen kimerülten érkeztek a csatatérre.. Bízva abban hogy Bougainville időben odaér megtámadta a Brit csatarendet. A kanadai milícia a jobb oldalon, Francia reguláris és gyarmati erők középen vegyesen, bal szárnyon az indiánok sortüzeket leadva közelítenek a Brit gyalogosok felé. A lövések többsége nem talál, a Franciák egy része lőtávolon kívülről tüzel. A Britek sziklaszilárdan néznek szembe a golyókkal,nem inognak meg. Közel engedik az ellenséget, majd az egész frontvonal- egyszerre tüzel. A sortűz szétzilálja a Franciákat, a második pedig eldönti a csatát. Fél óra alatt vége van és mindenki fut. Ki elől, ki utána. Az éhség, az ágyúzás,a pszichológiai hadviselés megtette a hatását. Lélekben már feladták. Bougainville így nem ér oda idejében. Rövid harcérintkezés után visszavonul.

Wolfe még látja győzni a csapatait. Három golyó is eltalálja. A csuklóján és az ágyékán. A harmadik, a mellkasát érő nagyobb űrméretű golyó a végzetes. Halálát, ahogy utolsó erejével még parancsokat ad megfesti, megénekli az utókor. A Franciáknál a legtöbb magas rangú parancsnok elesik. Montcalmot még vissza tudják cipelni a városba, úgy hal meg hogy tudja Francia-Kanadának befellegzett. Maga a csata és a két fővezér halála mély nyomot hagyott a történelemben.

Franciaország négy éven belül az összes jelentős amerikai birtokát elveszíti. Azokat a Párizsi szerződéssel Nagy Britannia szerzi meg, hogy aztán egy másik háborúban visszaadja az amerikaiaknak.