Az afrikai kontinens déli részére először a Hollandok érkeztek és alapították meg 1652-ben Fokvárost. A Hollandok a velük együtt élő Németek és Francia hugenották Afrikanernek vagy Búroknak nevezték magukat. A Búrok lényegében egy szűz területet vettek birtokba ahol őshonos népek, kisszámú Hottentotta és Busman népességtől eltekintve nem éltek. Az összeütközések később kezdődtek. 1814-ben az Angolok megvásárolják a Fokot, kezdetét veszi az Angol agresszív gyarmatosítás, amely elől a Búrok a kontinens belseje felé menekülnek,hogy ott önálló államokat alapítsanak. Ugyanerre az időre esik a Zulu állam megalakulása is, amely 1830-ra a kontinens legnagyobb kiterjedésű királysága lett. A Zulu királyságot egy Shaka nevű – egyesek szerint Afrika Napóleonja, mások szerint pszichopata gyilkos- harcos alapítja. Nem csak a területen lévő törzseket vonja ellenőrzése alá,de kialakítja az új államrendet, létrehozza az egységes törvénykezést. Felállítja a Zulu hadsereget, amely országlása alatt már 50000 főt számlál. A harcosokat Impikbe ( ezred, harcképes férfiak csoportja, ) szervezi. Új harceljárást dolgoz ki melyet mindenki begyakorol.

Csatarend : bika 2. szarv 1. szügy 2.szarv

                                     3.lágyék

Miközben a szügy helyben tartja az ellenséget, a szarvak bekerítik. A lágyékot tartalékként vetik be.

A csatarend mellett a harcosok a hosszú dárda helyett un. iklwa-t ( kard hosszúságú fegyver, a végén vágásra és szúrásra is alkalmas lándzsapengével) és erős marhabőrpajzsot kapnak. A harcosokat korcsoportokba szervezik, 6 éves kortól már feladatot kapnak. A kiképzés folyamatossá válik, mind a közelharc, mind a menetelések gyakorlása. Szandál nélkül futnak, ettől megkeményedik a talpuk, nem csúsznak. A legjobb Impik a napi 80 km-es menetre is képesek. A módszer rendkívül egyszerű. Aki vét a szabályok ellen, gyengének bizonyul, megfut a csatában, azt megölik. Shaka 10 évig uralkodik ugyan de erős állama 60 éven keresztül fennáll. A zulu terjeszkedés a bantu népeket dél felé nyomta. Shaka halála után utódai polgárháborúja megtizedeli, de egyben benépesíti Dél-Afrikát.

A Zuluk és a Búrok között 1838 után kialakultak a földrajzi és erővonalak. A Zulu Királyság (nagyjából a mai KwaZulu-Natal tartomány helyén) a Búrok Dél-Afrika középső és keleti részén két államban (Oranje és Transvaal). Lényegében passzív egymás mellett éléséről beszélhetünk. Az új szereplők, a natali Brit kolónia 1878-ra látta elérkezettnek az időt hogy a Zulukkal leszámoljon, akik terjeszkedése útjában álltak. Így hát az éppen uralkodóként regnáló Cetswayo megkapta az ultimátumot a világ legerősebb hatalmától, amit természetesen elutasított. A Britek 1879 január elején elindulnak hogy rövid úton lerendezzék a Zulu királyságot aztán elszenvedik addigi legnagyobb katonai vereségüket a gyarmatokon.

Nagyon kevés csatát kísért annyi legenda mint az Isandlwana-it. Ez nem is csoda,hiszen 1300, zömében kiképzett Brit katona veszett ott. A Brit birodalom eddig már kapott pár pofont, túl van pl az amerikai függetlenségi háborún. Vesztett csatákat, halt meg csatában 5-600 Brit, esett foglyul 1000. De ez mégis csak –ugyan lesajnált civil- de puskával tüzelő „fehér” ember ellen történt. Tollas, botokat rázó, civilizálatlan „vademberek” ellen soha. És a Britek ezeket az embereket , inkább másnak mint embernek képzelték. A kor társadalma, a fehér felsőbbrendűség , a mély rasszizmus és tudatlanság világát szenvedte. Emiatt a vereséget megmagyarázni nem volt egyszerű, de muszáj. A legendák mindig félelemből és személyes érdekből születnek, erre az alapra épül minden. Ez annyira jól sikerült, hogy manapság is kitart. A hozzáértők a csatát úgy képzelik, állt 1800 Grál lovag, akit rohamozott 20000 vadember. A puska lőtávolsága 1400m, ezt a bantu 5-10 perc alatt teszi meg. A puskával percenként 14-17-t lehetett lőni, tehát érthetetlen miért nem sikerült őket szarrá szecskázni. Itt valami nagy titok lehet! A csata azonban nem így történt. Ráadásul az életben maradtak elkezdtek hazudozni, magukat tisztára mosni. A hadvezetés szintén. A beszámolókban szereplő helyszínek és időpontok, külön-külön és néha együtt is, nem csak pontatlanok, egyszerűen úgy vagy akkor nem történhettek.. Utólag ezeket az eltéréseket helyre tehették volna, mert tudtak számolni és az adatok rendelkezésre álltak. Mégsem tették.

Hadvezetés.

Ezt nem tudhatta meg senki. Sem a nép, sem a királynő. Mert a Brit tiszt a Brit kiképezettség és szaktudás, az eszme megtestesítője. Ez így is van. De Lord Chelmsfordnak volt egy elképzelése a hadjáratról, ami utólag láthatóan rögeszme. A lord fejében megszületett hadművelet támadásról szólt,a védekezés nem szerepelt benne és gondolkodása nem változott a cselekmények tükrében. Ami a magasabbrendűségre, a másik fél lebecsülésére épült. Az Isandlwana-i hegyhez megérkezvén nem építtetett védműveket , a tábort támadás hatására sem erődítették,ez lényeges szempont. A Brit tiszteknek úgy tűnik a hadtáp mozgatását nem tanították kellő fontossággal. Legalábbis a parancsnok ezzel a kérdéssel nem tudott megbirkózni. Oszlopa hosszú, lassú és több intézkedést igényelt mint a harcoló csapatok mozgatása. Vagyis, felcserélődtek a szerepek,ki kihez alkalmazkodik.

Chelmsford haditerve rossz volt. A lordot itt meg kell védenünk. A haditerv jó volt. Decemberben akart támadni, amikor a Zuluk a betakarítással foglalkoznak. Főerői jan.11-n keltek át a Buffallo river-n ./ Tugela folyó/. A Zulu felderítés távolságát és a mozgósítás idejét figyelembe véve a zulu seregre jan 23-tól lehetett számítani. A Briteknek 12 nap állt rendelkezésükre hogy a csatát Ulundi előtt vívják meg és ez kivitelezhetőnek tűnt. De csak 20-n érkeztek Isandlwana-hoz, az út a mai viszonyok között kb 80 km, Ulundi, a Zulu főváros innen kb 100 km. Vagyis az eredeti tervhez képest 3 nappal,de 100 km-el voltak elmaradva. Hogy a támadást januárra halasztották, ezért főleg a politika volt a felelős.

Chelmsford öt oszlopban akart támadni, bekeríteni a Zulukat, legyőzni a seregüket. Mintegy sugallja a mondat –mivel csak három oszlopban támadhatott- itt valami már előre el volt szúrva. De ezzel nem volt. Az íróasztalnál valóban öt előrevonási úton gondolták a sereget felvonultatni. Ehhez 15000 katonára és ennek megfelelő logisztikai háttérre lett volna szükség. Az utóbbi nem állt rendelkezésre. Ráadásul a natali sztrájkok, nem csak késleltették a támadást de erőket is lekötöttek. Emiatt kb 10000 fő indult el az említett három menetvonalon. Az viszont tévedés,hogy a három oszlop a Zulu sereg bekerítésére törekedett volna. A Brit támadás fő célja Ulundi volt, mely ellen a főerők nyomultak. Az 2..oszlop jan 9-n elérte a Rorke a Drift missziós állomást ahol Brit állampolgárok tartózkodtak. A helyet megerősítették, hátrahagytak 145 gyalogost és a többiek csatlakoztak a főerőkhöz. Az 1. oszlop feladata elfoglalni Eshowe-t, ott logisztikai bázist kialakítani és támogatni a főerőket. Eshowe valamikor Cetshwayo hercegi kraal-ja ( fővárosa) volt, ez lett Zuluföld legelső „európai” városa,miután engedély nélkül telepet létesítettek. Itt is éltek Brit állampolgárok akiket meg kellett védeni.

Fegyverzet: Új Martini-Henry karabély. A kor legmodernebb fegyvere. Hátultöltős, a már említettek mellett csak 3,87 kg és csatlakoztatható bajonettel van ellátva. A tanúk és a hadvezetés állítása szerint a fegyver elakadt. A csöve felforrósodott, a katonák a lőporfüsttől nem láttak. A lövések aztán pontatlanná váltak. Valóban. A sárgaréz patronok a lövések gyakorisága miatt elakadtak, a zár beragadt, a felmelegedés miatt a puska egyre magasabbra hordott. De a puska hatásos lőtávolsága 370m volt és igazán pontos lövést kb 30m-re lehetett leadni egy jó lövő által. Ráadásul a natali erők ezzel a fegyverrel nem, csak elöltöltős puskával voltak felszerelve. Vagyis a kb 6-700 fős helyi erőnél csak a Brit tisztek és altisztek rendelkeztek modern fegyverrel. Ennek oka nem csak az anyagiakban keresendő. A Nataliak ugyanolyan feketék, mint a Zuluk, csak beöltöztették őket egyenruhába,lényegében megbízhatatlanok. Ráadásul a lőszer utánpótlásuk teljesen szervezetlen. többek között ezért is kezdik elsőként elhagyni a csatateret és menekülnek meg a Briteknél többen. Összességében,a lőszerhiány a lerohant jobb szárnynál jelentkezett. A többiek nem a lőszerhiány miatt kényszerültek közelharcra,hanem mert a terep miatt a fegyver előnyeit nem tudták kihasználni, később meg tölteni már nem volt idejük.

A gyarmati erőknél a vételezésnek szigorú rendje van. Papír,aláírás. Ez helyes is,különösen a helyiekkel kapcsolatban. Az viszont kétséges,hogy az eltérő kaliberű lőszereket tudták hol vannak, ha tudták is volt kapacitás pótolni. A legenda, a bürokráciát kárhoztatja. Azt is, hogy a lőszeresládákat nem tudták felnyitni,emiatt a tűzgyorsaság jelentősen csökkent. Mindegyik dolog igaz. A tábortól eltávolodott alegységeknek szüksége volt lőszerutánpótlásra. A lőszer papírdobozokban csomagolva, azok fém dobozba zárva és mindez fa ládában került tárolásra. A muníciót a papírdobozos variációban pótolták,de egy idő után ezt nem lehetett. Ekkor a távolság függvényében vagy gyalog vagy lovon kellett ládástól kiszállítani. Nyitó eszköz a hadtápnál volt,ezért a frontvonalban kellett a ládákat puskával szétverni és a lőszert elosztani. Bizonyított hogy a Brit alegységek tüze a fennálló probléma ellenére sem szűnt meg. A tűzgyorsaság csökkent, de a csata sorsát nem befolyásolta. A szövetséges erők azonban nem kaptak utánpótlást.

Tüzérség.

Egyes források szerint a tüzérség nem készült fel a csatára, vagyis nem használták. Használták. Kettő tábori ágyú biztosan tüzelt. Ennek a centrumban eredményét is vélték látni,mert a Zulu támadás dél körül lelassult. Az ok azonban nem ez,hiszen a Zuluknál a megfutamodás tabu volt. A centrumot szándékosan lassították,lekötő erőnek használták,hogy a nagyobb távolságot befutó szarvak befejezzék a bekerítést.

Napfogyatkozás.

14.29-kor részleges napfogyatkozás volt. Rövid időre- kb 7 perc- minden elsötétült. A tanúk akartak a dologba vinni egy kis misztikumot, de már a történés korában sem jött be. pl. Minden sötét lett, még látszott a tábor,aztán hatalmas villanás ,a tüzelés leállt,mire kisütött a nap eltűnt a tábor. Biztos hogy a dolog egy pillanatra sokakat összezavart. Azért nem mindenkit,mert közvetlen harcérintkezésben ezt az agy nem fogja fel. A csata vége kb 14.30-15.00 vagyis a tábort ekkor özönlik el a Zuluk, ami eltűnik. Lőszeres szekér is robbant fel,de hány és ki által, nem tudjuk. Annyi hatása azonban volt a pillanatnyi lemerevedésnek,hogy többen emiatt tudtak megszökni. Ráadásul a babonás természeti népekre egy ilyen esemény mindig nagyobb hatást gyakorol, mint a fejlettebb tudással rendelkezőkre. A Zuluk éjszaka sosem támadtak,így a természeti jelenség őket érinthette volna hátrányosabban.

Umkhosi Wokweshwama – Első gyümölcsök ünnepe. A legfontosabb Zulu ünnep, a termékenység ünnepe,mikor hálát adnak a termésért ami a nép túlélésének záloga. Egyben az Impik szemléje is. Ekkor méri fel a király a harcosok számát és harckészültségét. Az ünnepet a termés betakarításának függvényében december végén , január elején tartják. A legenda ellenére, Cetswayo király nem előzött meg senkit és nem mozgósított. Erre semmilyen adat nincsen. Az ez évi ünnep véletlenszerűen egybeesett a felderítők híreivel. Ezért a király a jan.17-i ünnepséget követően egyszerre harcba küldte az Impiket.

Számok.

Az expediciós erő létszáma az összes forrásban helytelenül van megadva, lássuk a megközelítő valóságot (ennyien biztosan voltak). 1.oszlop: 5000 vagy 6670 Brit reguláris és natali önkéntes katona. Charles Pearson ezredes. 2. oszlop: kb 260 natali lovas. 240 fő natali gyalogos katona. 1db lóval vontatott congreve rakétavető. 145 fő Brit reguláris katona. ( Rorke a Drift) Anthony Durnford ezredes. 3.oszlop: 2500 fő Brit reguláris és natali önkéntes, 2db 3hüvelykes tábori ágyú, egy vontatott congreve rakétavető. Lord Chelmsford altábornagy . 70 fő tüzér és 2db 3 hüvelykes tábori ágyú, 24.gyalogezred 610 fő,natali önkéntes 620 fő, egyéb 160 fő. A táborban, Henry Pulleine alezredes. Az egyéb kezelőszemélyzeteket beleszámítva,de a hadtáp nélkül az összlétszám : 9700-11400 fő volt. A csatában kb 2000 katona vett részt, ebből több mint 1300-an haltak meg. A hadtáp és a két ágyú,valamint egy rakétavető a Zuluk zsákmányává vált.

A Brit főerők jan 20-n táboroztak le az Isandlwana hegy lábánál. Erődített tábort,bízva tűzerejükben nem alakítottak ki és ez ekkor még nem bizonyult hibának. Lord Chelmsford szinte azonnal hírt kapott a Zuluk felvonulásáról. Ezeket főerőnek hitte és létszámukat a valóságnak megfelelően 4000 főre taksálta. Ezért az erőket és eszközöket nagyjából megfelezve,a Zuluk üldözésére indult északnyugati irányban és jan 22-ig kb 11-15 km-re távolodott el a tábortól. A Zuluk 24000 fős hadereje két nap alatt kb 100 km-es előrevonást hajtott végre és a főerők ekkor a Ngwebeni völgyben tartózkodtak. A Zulu sereg vezére Ntshingwayo kaMahole Khoza 4000 főt választott le és küldött Eshowe felé,hogy a Briteket elcsalja és megossza. Ezt Lord Chelmsford simán be is nyalta, ez volt az első nagy hiba.. A Zulu főerők 20000 fővel,a király parancsának megfelelően, 23-n hajnalban készültek megtámadni a tábort. A tábor védelmével megbízott Pulleine alezredes berendezkedett, megteremtette az összeköttetést Lord Chelmsford-al és kiterjesztette a felderítést kb 11 km távolságra. Jan 22-n a reggeli órákban kapott hírt a szemben lévő Zulu mozgásról,de pontos információi nem voltak , a főparancsnokot értesítette, aki az üzenetet 9.00-10.00 között kapta meg, de mivel az ellenséget továbbra is maga előtt látta, a többiről pontos képe nem volt, nem indult vissza. . 10.30 körül érkezett meg Durnford ezredes a Nataliakkal Rorke a Drift felől. A parancsnokság ekkor Durnfordot mint rangidőst illette volna, de Pulleine – mivel a tábor védelmére határozott parancsot kapott – azt nem adta át. Durnford úgy vélte,hogy a Zuluk el akarják őket vágni Chelmsford-tól ezért támadni kell, de legalábbis harcfelderítést végrehajtani. Mivel Pulleine a tábort nem hagyhatta el, a gordiuszi csomót úgy vágták el, hogy Durnford a saját erőivel megindul és kideríti a tutit. Durnford azonban nem észak-északnyugatra Chelmsford hátát biztosítani indult, hanem délkeletre, az egyetlen járható irányban Ulundi felé. Vagyis Durnford csatát akart magának, győzelmet és hírnevet. Ez volt a második nagy hiba. Durnford erői 11.30-kor kb két km-re voltak a tábortól. 11.00-kor a Brit csapatfelderítők egy csoport Zulura lettek figyelmesek,akiket üldözni kezdtek,ám legnagyobb rémületükre szembe találták magukat a völgyben csendben várakozó 20000 fős Zulu főerővel. A Zuluk felfedésüket látván azonnal támadásba mentek át.

11.30. Durnford lovassága előrevágtat,tűzszakaszon lóról száll és biztosítja a gyalogság visszavonulását. Aztán lóra ül visszavonul,megint leszáll és így tovább. A Zulu előrenyomulás viszont túlságosan gyors. A tábort riadóztatják.

12.00. Pulleine kiküldi a 24. ezred századait és tűzvonalba rendezi őket a tábortól kb 1.5 km távolságra úgy hogy jobb szárnya Durnfordhoz csatlakozzon. Szemben már látja a Zulu szügyet, melyre az ágyúk tüzet vezetnek. A felderítéstől már tudja hogy ez a Zulu főerő,de szekértábort nem állít fel,pedig még lenne rá idő. Ez a harmadik,végzetes hiba. A Zulu szügy lassít, veszteségei minimálisak. A terep átszegdelt, dombos,völgyes,magas szavanna növényzettel, amiben – ekkor derül ki – hemzsegnek a fekete harcosok. A szarvak viszont gyorsítanak és megkezdik az átkarolást. Durnford emberei elérnek egy Donga nevű kiszáradt vízmosást ahol védelmi vonalat alakítanak ki.

13.00. Durnfordot átkarolták, a rendezett visszavonulás szervezetlen futássá válik, Több lovas elmenekül. . A tűzgyorsaság csökken,a lőszer fogytán van. Pulleine látván a jobbszárny megrendülését hátrébb vonja a tűzvonalat. A fedezetlenül maradt rakéta vetős alegységet lerohanják.

14.00. A megsemmisült jobbszárnyon ömlik az ellenség. A bal szárny átkarolása befejeződött, már a tábort fenyegetik, a közép teljes támadásba megy át. A századok szervezetten, lépésenként, folyamatos sortüzekkel hátrálnak a táborig. A morál magas, a Brit reguláris erők nem futnak meg.

14.30. A századok közötti réseken a Zuluk elözönlik a tábort. A gyalogosok négyzetekbe tömörülnek és maradékuk – mint Custer Little Big Horn-nál- a csatatéren ma látható kőhalomnál közelharcot vív. A zászlót megpróbálják kimenekíteni,de nem sikerül. A parancsnokok elesnek, a tábor ég, több szekér lőszer felrobban. Aki még tud elfut. A Zuluk hagyják,vörös kabátost azonban mindet legyilkolják.

15.00. Vége van. A sebesülteket, natali foglyokat megölik. A zsákmány 1000 Martini-Henry karabély, 2 db ágyú, 1 rakétavető, 400000 lőszer, 130 szekér, 2000 állat, élelmiszer, ruházat. A zsákmány nagy részét nem tudják elvinni, mert kénytelenek elhagyni a csatateret. A Zulu veszteség meglepő, 1000 halott és kb 2000 sebesült.

15.30. Chelmsford 13.30-kor kétségbeesett, sürgető üzenetet kap, minek hatására elindul. A csatatérre későn érkezik. A 15.30-at ő mondhatta, hogy éppen csak lekésett és esetleg előőrsét vagy lovasságát jelentheti. A gyalogság a 11-15 km-t ennyi idő alatt csak futva tehette meg.

Pearson az 1. oszloppal jan 23-n visszavert egy Zulu egységet az Inyezane folyó mellett , majd tovább vonult Eshowe-ba. Ott az erődöt megerősítette és kb két hónapig tartotta. Nagyobb támadás – 12000 fő – jan 23-án érte, melyet nem kis részben a Gatling géppuskának köszönhetően visszavert. Április 3-n a helyzet értelmetlensége miatt visszavonult Natalba. Cetswayo király parancsa ellenére Dabulamanzi KaMpende, a király rokona, 4000 Zulu harcossal átlépte a határt és megtámadta Rorke a Drift-et. Az ott lévő 145 katona János Rouse Merriott Répa főhadnagy és Gonville Bromhead hadnagy vezetésével visszaverte a támadást. A Zuluk 14 órán át rohamoztak folyamatosan,ráadásul itt már használták az Isandlwana-nál zsákmányolt fegyvereket is. Az épület udvarára és magába az épületbe is betörtek ahol csak kétségbeesett kézitusában sikerült őket legyőzni. Hogy a támadókat a király rendelte vissza, vagy Chelmsford közeledtére adták fel nem tudjuk biztosan. A Brit érdek azonban az volt, hogy az utóbbit higgyék. Mert Európába a két csata híre egyszerre jutott el. A megalázó vereségé és a hősies kitartásé. Az utóbbi ereje,valamint a bosszú vágya feledtette a tömegekkel az imperialista szándékot és az újabb támadást már nem kellett titokban végrehajtani. A közvélemény a tények ellenére csak a Zulu határátlépést akarta hallani, a megelőző Britet nem . Chelmsford megtanulta a leckét, több nagy hibát már nem követett el. A hadsereget megerősítették és márc. 28- juli 2-ig több csatában a géppuskák felőrölték a Zulu erőket. Ulundit először szét ágyúzták majd felégették, aki nem menekült el megölték. A királyt később elfogták. Országát felosztották, a törzsfőket egymásnak ugrasztották, ami hosszú polgárháborút jelentett. Dél-Afrika gyarmatosításának útjában már csak a Búrok álltak.