1944 őszén Szombathely lett – Budapest mellett – az ország második fővárosa. Ide tette át székhelyét az akkori belügyminiszter. A város így stratégiailag erősen felértékelődött, ezért is támadták többet az amerikai repülőgépek.

A légitámadások 1944. október 7-én indultak meg, hónapokon át bombázták Szombathely vasútállomását, repterét és annak környéket.

1945. március 4-én vasárnap volt, szép napsütéses, kissé szeles, csípős idő. Fél 12 felé megszólaltak a szirénák. 118 darab B-24-es bombázó 259,6 tonna bombát dobott a városra öt hullámban.
A bombázók hosszú ideig keringtek a város fölött, de maga a bombázás 20 percig tartott. Az első hullám 12 óra 40 perckor oldotta ki bombáit a vasútállomás fölött, elkezdve a város bombázását, 13 órakor mind az öt hullám végzett. Ez a 20 perc – azoknak, akik átélték – óráknak tűnt.
Ennek bizonysága, hogy Szombathely a háborús károk listáján az ország ötödik városaként szerepelt a 2. világháborút követően.
A légitámadások következtében 4471 lakóházból 3575 sérült meg, ebből 1028 épület súlyosan megrongálódott, 312 ház teljesen elpusztult. Találat érte a nagytemplomot, a Püspöki Palotát, a megye- és városházát. De ami mindennél fájóbb: az egykor „Nyugat Királynőjének” nevezett, és romokban heverő város 423 lakója halt meg a bombázásokban. Közülük 303-an március 4-én.

Az első sorozat teljesen tönkretette a személypályaudvar és a fűtőház teljes vágányzatát. Találat érte a Járműjavítót és az ott lévő vasúti síneket. Ismét eltalálták a Szent Márton utcai elemi iskolát. Bombák zavarták meg a halottak nyugalmát a temetőben.

A következő sorozat a Nádasdy és Vörösmarty utcák között lévő, s attól délre eső csíkot érte. A sorozat vége a Szőlős utcánál volt. Leégett a Tóth Károly-féle malom, súlyosan megrongálódott a Szőlős utcában a rendőrőrs és rendőriskola.

A harmadik sorozat a Wesselényi és Hunyadi út vonalában húzódott dél felé, de Szőlőst nem érte el. Ekkor kapott találatot a Kultúrmúzeum (a kis- és nagyterem üvegmennyezete beomlott), az ipari mintaműhely, sok ház a Hunyadi úton, telitalálatot kapott az új víztorony.

A negyedik sorozat a IV. Károly király (ma Király) utca és a Fő tér nyugati oldala által meghatározott sávot és az attól délre eső részt érte, pontosan a Rákóczi Ferenc utca nyomvonalán, egészen Szőlősig. Telitalálatot kapott a Palace szálló északi szárnya (a földig leomlott), ugyancsak megsérült a vele szemben álló Mezőgazdasági Kamara épülete, mindkettő ki is gyulladt.

Az ötödik sorozat a Szili János utca 3. számú háznál kezdődött, s borzalmas károkat okozott. Áldozatul esett a Nagytemplom, a Városháza, a Püspökvár és a Megyeháza. Házak omlottak össze a Belsikátorban, egy ház sem maradt épen a Kossuth Lajos utcában, találat érte a Thököly út elejét, a Mátyás király utcát.

Egyértelműen terror bombázás volt,amely a civil lakosság ellen irányult. Repülőteret,katonai célpontot nem ért találat.

dr. Vásárhelyi Tiborné korabeli naplójából: „ Fogadkozom erősen, ha csakugyan túléljük a háborút a mai napon, én minden évben az évfordulón felidézem e szörnyűséget, hogy jobban tudjak örülni az életnek.”