Történelmi nyomozások by Zs. csatacserkesz.blog.hu
1.rész: Tengeri köztársaságok. 2.rész: Tengernagyok 3.rész: Tengeri csaták.
A tengeri köztársaságok kifejezést alapvetően a négy nagy kereskedővárosra értik( Amalfi, Pisa, Genova, Velence ) melyek mint köztársaság , autonómiát élveztek és flottájuk révén jelentősen meggazdagodtak. A flottát mint kereskedelmi, mint hadicélokra is használták. A négy nagy mellett, bizonyos történelmi korban ( 10-12sz. ) Gaeta, Noli, Ancona és Ragusa voltak azok a városok akik a köztársaság jellemzőivel bírtak és hozzátettek történelmünkhöz.
Jelentőségük az, hogy a Nyugat-Római-birodalom bukása után, helyreállították a kapcsolatot nyugat és kelet között. Olyan kereskedelmi és pénzügyi rendszert alakítottak ki amely a modern kapitalizmus alapja. Lefektették a tengeri hajózás jogrendszerét, feltalálták a modern navigációt, a térképészetet. Ők bonyolították le a kereskedelem nagy részét, amely az akkori Itáliából szóródott szét. Általuk közvetített és nélkülözhetetlenné vált termékek : Aloe, balzsam, gyömbér, kámfor, dió, laudánum ( fűszeres ópium: altató ), kardámom, rebarber ( tumor ellen ), astragalus ( baktövis vagy kínai csüdfű, öregedés ellen ), bors, szegfűszeg, szerecsendió, fahéj ,cukor, pézsma, masztikus ( fa gyanta, a száj és máj gyógyítására ), szantálfa, tömjén, borostyán, indigó, alum, karmin, lakk, selyem, kender, brokát, bársony, damaszt, szőnyegek, drágakő, korall, gyöngy, porcelán, arany és ezüst szál. Láthatjuk ,csupa olyan dologról van szó, melyek nélkül ma sem tudnánk meglenni. Amellett hogy hozzásegítettek bennünket az első multi-kulti kialakulásához, jelentős profitjuk egy részét művészetre fordították. A művészet amiatt is virágzott, hogy keveredett. Kelet és nyugat kölcsönösen jó irányban is hatott egymásra
A Földközi-tenger az Atlanti-óceánhoz a Gibraltári-szorossal kapcsolódó melléktenger, melyet három kontinens vesz körbe: északról Európa, keletről Ázsia, délről pedig Afrika. Területe mintegy 2 520 000 km² ( a Fekete- és az Azovi-tengerrel együtt 2 966 000 km²). Átlagos mélysége 1500 m, legmélyebb pontja 5267 méter, a jón-tengeri Calypso-árokban. Partvonalának hossza kb. 46 000 kilométer. Kelet-nyugati irányú kiterjedése az ázsiai partoktól Gibraltárig csaknem 4000 kilométer.( Wikipédia )
Az ószövetségben Nagy-tenger ( Filiszteus-tenger ), görögül Földközi-tenger ( Középső-tenger ), a latinok Mediterrán-tengernek, a törökök Akdeniz ( Fehér tengernek) nevezik. Az irányokat a keleti népek ( a honfoglaló magyarok is ) színekkel jelölték: észak színe a fekete, a délé a vörös, a keleté a sárga, nyugaté a fehér volt.
A Földközi-tengeren belül a következő vízterületeknek van önálló hivatalos neve: Gibraltári-szoros, Alborán-tenger Spanyolország és Marokkó között, Baleár-tenger a Baleár-szigetek és Spanyolország között, Ligur-tenger Korzika és Olaszország között, Tirrén-tenger Appeninni-félsziget-Szicília-Szardínia, Jón-tenger Olaszország-Albánia-Görögország, Adriai-tenger Olaszország-Horvátország-Montenegró, Égei-tenger Görögország-Törökország között. Az ott élők azonban ősidők óta egyéb megnevezéseket is használnak: Katalán-tenger az Ibériai-félsziget és a Baleár-szigetek között, Szardíniai-tenger Szardínia és a Baleár-szigetek között, Szicíliai-tenger ( Berber-tenger ) Szicília és Tunézia között, Líbiai-tenger Líbia és Kréta között, Levantei-tenger Törökország és Egyiptom között, valamint az Égei-tengeren belül Krétai-tenger és Trák-tenger. A Márvány-tengert ( Dardanellák és a Boszporusz között ) többen, hibásan, nem sorolják a Földközi-tenger részeként, pedig definíciója szerint az a Boszporuszig terjed és földtörténetileg csak a Fekete-tenger lett később és vált beltengerré a kontinens átszakadása miatt.
Ezt a hatalmas, kontinensnyi vízfelületet ősidők óta használták, kihasználták és próbálták kisajátítani. Akkor még nem magáért a belőle kinyert táplálékért, az elég volt mindenkinek. A tenger birtoklása a kereskedelmen keresztül a hatalmat, a szárazföld birtoklását jelentette.
A tengereket természetesen minden ott élő nép hajózta, mégis egyes népek nagyobb hatalomra tettek szert. Első egyeduralkodó a Minószi-civilizáció ( i.e. 27-16.század. ), amely telepeket hozott létre a partokon. pl: Spanyolország déli részén. I.e. 1500 körül, történelmünk legnagyobb vulkán robbanása Szantorinin, a Minószaikat örökre eltüntette. A görög „sötét korban” a tengeri népek ( Akhájok, Dórok, Etruszkok, Szárdok ) vívtak vad csatákat az egyiptomiakkal a partmenti területekért i.e. 13-12.században. I.e. 8-4. században a poliszok görög hajósai telepeket hoztak létre a Fekete, a Jón, az Adriai, a Tirrén tenger partvidékén. A föníciaiak gyarmatokat hoztak létre. Megalapították a Mai Cadiz-t, Tangert, Karthágót. Kijutottak az Atlanti-óceánra is. Elérték a Brit-szigeteket, körülhajózták Afrikát. Ezek a népek azonban nem tekintették a tengert a sajátjuknak, a saját birodalmuknak, nem is volt az. Ezt először a Punokat legyőző római birodalom tette és tehette ( i.e.3.szd ). A Mare Nostrum ( mi tengerünk ) kifejezést először csak a Tirrén-tengerre, majd az egész Mediterrán tengerre alkalmazták.
Róma bukása utáni ( i.sz. 476. ) káoszból először a tengeri köztársaságok emelkedtek ki. ( Velence, Genova, Pisa, Amalfi, Ancona, Gaeta, Noli, Ragusa) Ahhoz hogy egy államot tengeri köztársaságnak nevezzünk, a következő feltételeknek kellett teljesülni. Függetlenség, köztársasági kormányzás, saját flotta, a gazdaság és politika alapja a kereskedelem. A köztársaságon természetesen nem a mai fogalmat kell érteni, de a nép nincs kitéve a királyok önkényének, a népgyűlésen pedig mindenki egyenlő. Ez persze később változott ahogy szokott, de a jobbágy sornál mindenképpen fejlettebb és jobb életet biztosított. A döntés a leggazdagabbak kezében összpontosult, viszont, mivel az állam léte a kereskedelmen múlott, azt mindenki a magáénak érezte. A városok ugyan formálisan Bizánc alattvalói voltak, de Bizánc gyengülésével kinyílott a csipájuk és önállóvá váltak. A 10-13. sz. keresztes háborúi fellendítették a kereskedelmet és nagyfokú gazdagságot hoztak. A kereszteseknek hajók kellettek, a városállamoknak gyarmatok és koncessziók. Mindenki megkapta amit akart. Pl a velenceiek elvitték a kereszteseket ingyen a szentföldre, de azoknak előtte el kellett foglalni a magyar királytól Zadart. De a telhetetlenség nem tűrte meg a dudásokat egy csárdában, emiatt ugyan néha szövetségesek, legtöbbször ellenségek voltak. Foglalkozzunk pár mondatban a kicsikkel is, legalább lehet majd találni valamit róluk.
Gaetai köztársaság
Gaetát a Tirrén-tengeri Velencének nevezték. Fénykorát a 10. sz-ban élte. Gaeta i.sz 839-ben adminisztratív autonómiát kap a Bizánci birodalomtól, majd 875-ben egy Docibile nevű fickó átveszi a hatalmat és dinasztiát alapít. Követségeket hoznak létre észak-Afrika arab országaiban, saját pénzt vernek, a follaro-t. 846-ban Nápoly és Amalfi segítségével legyőzik a Szaracénokat. 1032-ben a Capuai hercegség lenyomja a Docibiléket. A várost 1100-ban a normannok szabadítják fel, akik a város függetlenségét 1135-ig tartják fenn. A hercegek hatalmát az arisztokrácia és a nép korlátozta. Keresztes háborúban részt vettek, szállítókként, de gyarmatot nem hoztak létre. Egyedüli városon kívüli területük, a Tirrén-tengeri Ponziane-szigetcsoport volt. A város kiváló kapcsolatokat ápol Amalfival. 849-ben együtt védik meg Ostia kikötőjét a szaracénoktól. 915-ben együtt csatlakoznak a keresztény ligához, amely a Carliglianoi csatában véget vet az arabok itáliai hódításának. 1187-ben részt vesznek El-Mahdijja elleni támadásban. A város annyira jelentős kereskedelmi erőt nem képvisel hogy kivívja a nagyok haragját, így a velük való háborúkat elkerüli.
Noli köztársaság
A Riviera ligure parton fekvő Noli túlságosan közel fekszik az erős Genovához hogy nagyhatalommá váljon. A város függetlensége 1192-ben kezdődik, de már 1202-ben úgy döntenek szövetséget kötnek Genovával. Ez tulajdonképpen azt jelenti, Noli protektorátussá válik , belső önállóságát megtartja, de a külpolitikát Genova és bankjai diktálják. A város a keresztes hadjáratokon meggazdagodik. Virágkorát a 13.-14. sz-ban éli. Amellett, hogy a szomszédos Savonával és Finale ligure-val folyamatosan civakodnak, a várost fallal veszik körbe, megszerzik a szomszédos Orco, Mallare, Segno és Vadocittà falvakat valamint a Ligur-tengeri Bergeggi-szigetet. A város nagy legendája egy Antonio de Noli nevű hajós aki feltérképezte Afrika partjait és úgy mellesleg elfoglalta a Zöld-foki-szigeteket, aminek kormányzója volt. A helyzet az hogy Noli, noli-i származására semmilyen bizonyíték nincsen. A város hajói a Genovai flotta részét képezték és részt vettek annak Pisa és Velence elleni háborújában. A keresztes háborúk végével azonban leállt a nagy pénzözön. A 15.sz-ban már nem futotta arra hogy versenyképes hajókat gyártsanak, így Noli szép lassan mintegy négy évszázad alatt, de függetlenségét megőrizve, halász település lett.
Anconai köztársaság
A várost 839-ben feldúlták a szaracénok, lassan újjáéledt, kb 1000-re lett a Szent Római birodalom részévé, majd lassan önállósodott, de fő kereskedelmi partnere maradt. Politikáját az önállóság megtartása és a vetélytársakkal való békére törekvés jellemezte. Jó kapcsolatokat ápolt Ragusával és a Magyar királysággal is. Pisa-val együtt harcolt a san Saba háborúban ( 1293-97 Velence és Genova között ),de 1195-ben és 1257-ben egymással szemben is háborúztak. Kereskedelmi csomópontokat hozott létre Konstantinápolyban, a Közel-Kelet és Bizánc főbb városaiban és a Fekete-tengernél is. Saját pénzt veretett, melyet agontano-nak hívtak. Saját tengerészeti szabályrendszert dolgoztak ki, ezenkívül megírták a tengerészeti jogról szóló Benvenuto stracca c művet. Ancona a reneszánsz egyik bölcsője is, a várost lV. Pál pápa 1447-ben nevezte hivatalosan köztársaságnak. A Köztársaság határai Esino, Musone és Aspio-ig értek amit védelmül húsz kastély vett körül. 1173-ban a várost megvédték a Német birodalmi csapatok és Velence ellen,1277-ben Velence megtámadta az anconai kikötőt de vereséget szenvedett, 1348-ban Malatesta elfoglalta és pestis is sújtotta. 1383-ban a nép elzavarta a hódítókat. A válság Konstantinápoly eleste után kezdődött, a kereskedelem pangott. 1532-ben Vll. Károly pápa egyházi irányítás alá helyezi és a szabadságra irányuló törekvéseket elfojtja.
Ragusai köztársaság ( Dubrovnik ma )
Elhelyezkedése miatt már a 7. sz-ban fontos kereskedővárossá vált. A köztársaság bár katonailag nem volt egy súlycsoportban Velencével, de egy ideig megvédte magát. 1204-1358 között azonban velencei uralom alá került. Velence szigorú felügyelet alatt, de protektorátusként működtette. Aztán önként 168 évre a Magyar királysághoz kötötte magát. Szerencsés helyzete miatt ez a pávatánc 1808-ig kiválóan működött. A városnak a magyar uralom egyébként jelentős prosperitást hozott.
Némi terjeszkedésre is képes volt. A Peljesac félszigetet a szerb cártól vásárolták még meg 1333-ban, Mljet szigetét 1345-ben szerezték meg, 1399-ben a város és a Peljesac félsziget közötti Primorjét, 1419-1426 között pedig a várostól délkeletre levő Konavle régiót. 1458-ban a köztársaság szerződést kötött a szultánnal, amelyben a birodalom vazallusává váltak, éves adót fizettek a portának, de ezért kereskedelmi jogokhoz jutottak: Elsődlegesen Raguza az Oszmán Birodalom nevében kereskedhetett az Adrián (ahol nekik volt jelentős flottájuk, de az oszmánoknak még nem), emellett birodalom szerte adókedvezményt élveztek, és kereskedelmi telepeket alapíthattak, ahol a saját jogrendszerük szerint élhettek. Ezek a kedvezmények nagyon hasonlatosak ahhoz, amelyeket Velence élvezett a Bizánci Birodalomban a középkorban. Sőt, beléphettek a Fekete tengerre, amely mindenki más számára zárt volt Konstantinápoly elfoglalása (1453) után. 1481-től megemelt adó fejében a köztársaság a szultán védelme alá került, vagyis katonai támadás esetén számíthattak az oszmánok segítségére, nekik viszont ilyen segítségül adási kötelezettségük nem volt. Az itáliai államok közül Firenzével építettek ki szoros kereskedelmi kapcsolatot, lényegében Ragusa volt a közvetítő Firenze és a birodalom között. A francia király 1497-ben adott nekik kereskedelmi jogokat, ettől kezdve rendszeres ragusai követ volt Franciaországban is. A lepantói csata után velük és a törökökkel is ellenséges Spanyolországgal is sikerült dűlőre jutniuk e tekintetben: a spanyolok vállalták, hogy nem háborúznak tovább a ragusaiakkal. Miközben az oszmán flotta megszűnt komoly veszély lenni a spanyol piac meg szépen megnyílt előttük ezzel. A törökök ezt a független kereskedelmi politikát azért tolerálták, mert így Ragusán keresztül lehetségessé vált a kereskedelem olyan országokkal, amelyekkel a birodalom harcban állt. A köztársaság fénykorában csaknem 80 államban volt követük, vagy kereskedelmi lerakatuk. Aztán a 17.sz. végére nem csak a török birodalom kezdett hanyatlani, hanem a mediterrán tengerről a kereskedelem súlypontja az óceánokra tevődött. 1667 április 6-án egy földrengés döntötte romba a város nagy részét. A várost bár újjáépítették, de a század végén már a törököt a Balkánra visszaszorító osztrák-lengyel-velencei szövetség nagyon közel került a köztársasághoz. Velence megpróbálta elfoglalni, ez ugyan nem sikerült, de a karlócai békével szárazföldön is határos lett a két ősellenség. Ragusa ekkor adta el a törököknek azt a területsávot, amely ma Bosznia tengeri kijárata, és ami miatt útlevél kell ahhoz, ha Horvátország többi részéből Dubrovnikba akarunk menni, illetőleg egy másikat, amely ma Montenegróhoz tartozik, és a Velence által megszerzett Kotort (olaszul: Cattaro) választotta el a köztársaság területétől. Egy évvel élte túl vetélytársát ( mekkora buli lehetett ) a velencei köztársaságot. 1798 aug. 24-n az osztrákok elfoglalták. A Presburgi ( 1805 ) béke Franciaországba ruházta. A köztársaság megszűnt.
Amalfi köztársaság
A hercegség parányi területe magába foglalta az összes tengerparti várost Cetarától Positanóig valamint a Monti Lattari néhány települését is, egészen a Sorrentoi hercegségig. 839-ben Benevento Sicardo hercege elfoglalja a Bizánciaktól. A lakossággal azonban nem bánik túl kedvesen ezért elzavarják és kikiáltják a köztársaságot. Egy komiták nevű testület élén a prefektus irányított, majd 945-től II. Mastalo ezt már mint dózse tette. A kis köztársaság igazán kitett magáért, bár szerencsés nem volt . A Földközi-tenger fontosabb fővárosaiban, mint Córdoba, Antiochia, Kairó, Konstantinápoly vagy Durazzo az amalfi kereskedők mindenhol támaszpontokat tartottak fenn. De elérték Bagdadot, Alexandriát, sőt Indiát is. Kivívták maguknak a külön jogot, hogy pénzváltókat, szövet- és posztóraktárakat létesítsenek Konstantinápolyban és saját negyedük is volt az Aranyszarv-öböl központjában .Nagy hajózási tapasztalatuknak köszönhetően az amalfiaiak megalkották a Tabula Amalphitana-t, amely a világ első hajózási törvénykönyve és amellyel a rivális tengeri hatalmak elismerését is kivívták. Itt is találkozunk városi legendával, miszerint az iránytűt ők találták volna fel. Nem így történt, azt Kínából hozták, viszont először Európában valóban ők használták. Saját aranypénzt veretett, a tarit, amit mindenhol elfogadtak. 1080 körül Amalfi kereskedők, Mauro Pantaleone vezetésével alapították meg Jeruzsálemben azt az ispotályt, amelyik a Johannita lovagrend alapját és bázisát képezte. Az Amalfi flotta hozzájárult ahhoz, hogy a Tirrén-tengert a Szaracén kalózoktól megtisztítsák, legyőzve őket Licosa-ban (846), Ostiaban (849) és a Garigliano-ban (915). A város az ezredfordulóra rendesen meggazdagodott. 1013-ban azonban egy szökőár elpusztította a város és a flotta egy részét, amit nem tudtak kiheverni. A keresztes háborúk nagy vetélkedéseiből kimaradtak. 1039-ben V.Guaromario Salernoi herceg elfoglalja a várost, de 1052-ben felszabadulnak. 1073-ban elfoglalják a Normannok, akik adminisztratív autonómiát hagynak a városnak, amit II.Roger sziciliai király 1131-ben von meg. A város kereskedelmét Nápoly és Salerno próbálja folyamatosan átvenni. Ezt viszont az akkor még erős Pisa nem hagyja. Pisa 1135-ben megtámadja Amalfit. El nem foglalja, de a kikötő és a belváros elpusztul. Elég szomorú vég és elég korán.
Pisai köztársaság.
Pisa már a nagy halak közé tartozott. Meg is tett mindent azért hogy magára haragítsa a többieket. El is verték rendesen, olyan katasztrofális véget ért mint Amalfi. A köztársaság születése 1005-re tehető, mikor flottájuk legyőzi a szaracénokat Reggio Calabriában. Aztán sziciliai szövetségben szintén győzelmet arat Bona ( 1034 ), Palermo ( 1064 ), Mahdija (1087 ). A várost kezdetekben a vének tanácsa mellett egy Viscount ( később dózse ) irányította, mellyel a püspök sokáig rivalizált, míg sikerült az autonómiát kivívni. Pénzük, az aquilino vagy grosso pisano, melyet a mindenkori bizánci császár képe díszített, mindenhol értéket képviselt a mediterraniumban. 1116-ban meghódítják Korzikát és Szardíniát, megszerzik az ellenőrzést a Tirrén-tenger fölött. A szigetek feletti uralmukat a pápa 1092-ben szentesíti. 1085-ben megkapják a pápától a Baleár-szigeteket is. Mivel Szardíniáról a Genovaiakat szorítják ki, a konfliktus innen eredeztethető. A 12-14.sz-ban folyó Guelf (pápapárt ) és ghibellin ( császárpárt ) közötti konfliktusban Pisa a császár míg Genova a pápa oldalára állt, ami viszonyukat tovább mérgezte. A város politikai és gazdasági hatalma az első keresztes hadjárattal nőtt meg, innen számítható Pisa fénykora. 120 hajóval vesznek részt a háborúban. A hajóhadat Dagobert érsek vezeti, aki megkapja a jeruzsálemi latin pátriárka címet. De nem csak embert és utánpótlást szállítanak. Kifosztják a bizánci szigeteket, kereskedelmi állomásokat hoznak létre Akko, Tripoli, Türosz, Kairó, Alexandria. Konstantinápolyban kereskedelmi jogokat és önálló városnegyedet is kapnak. Pisa a bizánci császárság legjelentősebb kereskedelmi partnerévé válik. Genovával három háborút vívtak. Az elsőben 1060-1133 között megvédik Korzikát és legyőzik a genovai hajóhadat. A másodikat 1160-1172-ben vívták. Pisa jelentős kereskedelmi jogokat kap mert Barbarossa német császárral köt szövetséget. Genova Luccával egyesül. A harcok váltakozó szerencsével folynak, míg a császár rendet nem tesz közöttük és mindkét felet elcipeli egy kis szicíliai csetepatéra. A Genovával való konfliktus a 13.sz-ban ért a csúcsra. A pisai flotta a Meloriai csatában ( 1284-ben ) szörnyű vereséget szenvedett. A hajóhad maradéka kénytelen volt visszavonulni Porto Pisano kikötőjébe. ( Porto Pisano-t mára elöntötte az Arno. Livorno északi részén található ) 1324-ben megindult az Aragon invázió Szardínia ellen, akik a Lutocisternai csatában legyőzik a Pisaiakat. Ugyanekkor a velük szövetséges genovai flotta szintén megveri a pisai hajóhadat az Angels-öbölben. Közben a köztársaságnak jelentős erőt kellett kivonni a flottából és a hadseregből, azokat a hátországban állomásoztatni, hogy féken tartsa a rivális Luccát és Firenzét. A többfrontos háború a várost legyengítette. Hajógyára már nem tudta sem számban sem minőségben előállítani a kor színvonalán lévő hajókat. 1406-ban Firenze ,genovai segítséggel megostromolja és elfoglalja a várost. Vajon eszükbe jutott-e ekkor Amalfi elpusztítása? Velence, noha Pisa szövetségese volt, segítséget nem nyújtott. A pisai köztársaság kiszenvedett. Nekünk azonban megmaradt a híres „csodák tere” a duomo-val, a ferde campanile-el ( Torre pendente= dőlt torony), a battistero-al és a camposanto-al. És megmaradt Leonardo Fibonacci is a híres számsorával, nem mellesleg a tízes számrendszer és a nulla használatának meghonosításával, amiket a Pisaiak mind keletről hoztak.
Genovai köztársaság
Genova, már igazi nagyvad, mondhatnánk Velence után a második tengeri hatalom. Ez azonban nem teljesen igaz. Valójában a két hatalom állandóan versengett az elsőségért, de bizonyos időszakokban Genova egyértelműen az első volt. Igazából több tengeri csatát nyert meg Velencével szemben mint fordítva. Birodalma a Mediterrán-tenger mellett azonban kisebb és súlya is jelentéktelenebb volt. Genovánál nem érezzük azt a hintapolitikát mint Velencénél, hogy ha előnyomul az iszlám, vagy éppen győz, azonnal kiegyezünk vele. Genova konzekvensen küzd az iszlám befolyás ellen, ami részben a spanyol politikai függőségnek köszönhető. A város vezetése mindig egy szűk elitből került ki, azok magánmegállapodásai a város kormányzását sokszor instabillá tették. Gyakoriak voltak a frakciók közötti küzdelmek is. Bármilyen Genovával kapcsolatos tengeri történésben, különösen csatában, minden korban ott egy Doria. Most is, csak éppen Samp. A Doriák remek tengerészek voltak, a városnak hat dogét adtak. De a Fregoso, a Montaldo, vagy Adomo nevekkel is sűrűn találkozhatunk.
Genova I.sz.958-ban lesz „ de facto” és 1096-ban „ de jure” független respublika, mint „ Compagna communis” melyet kereskedők hoztak létre. Pisával való szövetségben megtisztítják a Tirrén-tengert a szaracénoktól. Az első keresztes háború alatt kezdenek izmosodni, területeket szerezni, hajóhadat fejleszteni és túlnőni Pisán. A 13.sz. már az övék. Legyőzik Pisát a Meloriai csatában ( 1284 ), Velencét a Korculai csatában ( 1298 ). Ezekről a csatákról a harmadik részben még beszélünk. Genováé ekkor egyértelműen a Földközi-tenger, sőt uralmát a Fekete-tengerre is kiterjeszti. 1379-ben „Nagy” Lajos királyunkkal együtt kísérletet tesz Velence teljes legyőzésére, ami nem sikerül. Ezután Genova nem merészkedik már az Adriára, igaz Velence sosem merészkedett a Tirrén és Ligur-tengerre. Ekkorra már a kis 4000 fős halásztelepülésből birodalom lett. Övék volt Korzika és Szardinia északi része. Gyarmatokat szereztek a Jón, Égei és Fekete-tenger partján. A velencei hegemóniát Konstantinápolyban és a Szentföldön 1261-ben törik meg. A VIII. Mihály bizánci császárral kötött nymphaeumi ( kemalpasai ) szerződésben örök gyarmatuk lesz Khiosz, Lesbos, megszerzik Caffát, Balaklavát, Szuszakot, Kercset. Kijutnak az Azovi-tengerhez: Tamany, Azov, Anapa, Odessza. Befolyásuk alatt vannak a tengerszorosok, Konstantinápolyban önálló kerületük van ( Pera ) és jelentős építkezéseik is ( pl a Galata torony amit ma is láthatunk ). 1933-ban Isztambulban és Izmirben 33000 ember vallja magát genovai leszármazottnak. 1453-ban a török által ostromlott Bizáncot a keresztény világból szinte csak Genova segíti. A város védelmét a genovai Giovanni Giustiniani Longo vezeti, kinek sebesülése nagyban hozzájárul Bizánc elestéhez. Az ostromról a törökök készítettek egy nagyszerű Fetih című filmet, de bármennyire szeretnék, Giustinianit nem ölték meg az ostromban, sikerült elmenekülnie és pár nappal később Khioszon halt meg. Khiosz 1566-ig ellenállt a török terjeszkedésnek. Bizánc eleste után Genova elvesztette gyarmatait és válságba került. Míg Velence igen, Genova nem képes folyamatos kapcsolatot tartani gyarmataival, a 15.sz.végére már csak Khiosz és Tunézia partvidékén fekvő Tabarka szigete marad. Aztán jönnek a Franciák és Milánóiak akik Velence támogatásával egy pestisjárvány után elfoglalják Genovát 1499-ben. Aztán 1522-ben a spanyolok jönnek, akik tendenciózusan kifosztják a várost. Genova ugyan szegény, de előkelői és bankjai korántsem azok. A spanyol birodalom a látszat ellenére válságban van, melynek leküzdéséhez pénzre van szüksége. A Genovaiak adnak. Hatalmas összegeket. Cserébe hatalmasat nyernek. Kijutnak a spanyol óceáni gyarmatokra és koncessziókat szereznek. Globális nagyhatalommá válnak, pénzük a genovino az egyik legkeresettebb valuta lesz a világon. A város a híres Andrea Doria vezetésével ( a dózse címet nem fogadja el ) ismét virágzásnak indul. Korszerű hajóhad és tengeri hadviselés alakul ki Doria vezetésével. Spanyol politikai függőségben de önálló államként és független gazdaságként működnek tovább. Részt vesznek a spanyol flottával együtt Preveza, Lepantó és számos más tengeri csatában a törökök ellen. Ezekről a harmadik részben még szó lesz, mint ahogy a másodikban a Doriákról. Málta sikeres megvédése után ők hajtják el a szigetről a törököket. A spanyol birodalom hanyatlásával azonban elvesztik minden előnyüket. Már nincs bank és nagyhatalom amely kihúzná Genovát a csávából. Napóleon elfoglalja, majd 1797-ben a Ligur-köztársaság részévé teszi. Végezetül, azt hogy Kolombusz genovai lett volna, egy önérzetes katalánnak sose mondjuk, mert szerinte tuti katalán volt és ennek ellenkezőjét még senki sem bizonyította.
Velencei köztársaság
A köztársaság több művészt és kurtizánt termelt ki mint az összes többi együtt. Nem csak Tiepolo, Bellini, Tiziano, Giorgione de legalább annyira Veronica Franco is hozzátartozik a velencei aranykorhoz. Casanováról ne is beszéljünk. A város mérhetetlen gazdagságát és vezető szerepét kiváló földrajzi adottságainak köszönhette. A nyugat-római birodalmat megbuktató népek, longobárdok, hunok, gótok, a környék lakóit a lagúnák szigeteire űzik. Az 5. sz-ban telepednek le Murano, Burano, Torcello, Rivo Alto, Malomocco, Lido, Chioggia területén. A névlegesen Bizánci birodalomhoz tartozó településláncolat nemsokára politikai központként funkcionált, majd a század végére az egyházi hatalmat is megszerzik. Először sókereskedelemből élnek és gazdagodnak. Aztán egyre több és jobb hajót csinálnak. A város alapozásához kiirtják a vörösfenyőt, amiből több millióra volt szükség. A hajók építéséhez szükséges magyal tölgyet eltüntetik az Isztriáról és a Kvarner szigeteiről. A Rivo Alto ( magas part) ellen több támadást is kivédtek, Szaracénok, Frankok, Normannok. 810-től nevezik először Venesianak és hallunk dózséról, aki átköltözik Gradoból. 828-ban megszerzik Alexandriából Szt. Márk holttestét ( ellopják, disznóhúst pakolnak rá, hogy muzulmánok ne fedezhessék fel) és elkezdik építeni a bazilikát. 991-ben II. Pietro Orseolo elfoglalja a mai Zadart, Splitet, Trogirt, Krk-et, Rab-ot és felveszi a Dalmácia hercege címet is. A főbb kérdéseket eleinte a népgyűlés, az Arengo döntötte el, de az urak már kezdettől fogva szilárdan a patrícius családok voltak. A 10. században az irányítást a Nagytanács vette át, ez azt jelentette, hogy a dózse mellé egy kormányzó testületet állítottak, a Signoriát. 1412-ig a kormánynak tíz tagja volt: maga a dózse, a hat városrész (San Marco, San Polo, Santa Croce, Cannaregio, Castello és Dorsoduro) felső tanácsosai és a Quarantia három elnöke. Az igazgatási teendőket a procuratorok, az igazságszolgáltatást egy 40 tagú testület látta el. A város önállósodását Bizánc is támogatta, Szüksége volt Velencére a Horvátok, Szerbek és Uszkók kalózok miatt. A császár és pápa harcában a pápát támogatták és jól tették. 1177-ben III. Sándor mintegy apostoli adományként Velencének ajándékozza a tengert amit azóta is minden évben egy gyűrűvel jegyeznek el. " Desponsamus te, mare, in signum veri perpetuique domini” Eljegyzünk téged, tenger, igaz és örök hatalmunk jeléül. Vagyis a Rómaiak után Velence az első ami ismét „ Mare nostrumnak” tekinti , először az Adriát , később a Jón és Égei-tengert is. Valójában csak az Adriát uralta teljes egészében. Az első keresztes háborúk kimaradtak a város életéből. Ekkor még Amalfival veszekedtek és próbáltak elszakadni Bizánctól. Aztán felismerték hogy ha nem vesznek részt a buliban nagyon lemaradnak, hiszen Genova és Pisa sorra építi ki gyarmatait Európa és Ázsia között. Az sem számít hogy a jó helyek elfogytak, 1099-ben 200 hajóval indulnak kiverik a genovaiakat több szigetről, koncessziókat szereznek Jeruzsálemben, Haifában, Akkonban. 1122-ben 100 hajóval legyőzik az egyiptomi flottát és kiszabadítják II. Balduin jeruzsálemi királyt. Ezért vámmentességet kapnak egész Szentföldre. A Magyar királysággal való viszony 1102-től válik feszülté. Kálmán király kihasználja a velencei flotta távollétét és elfoglalja a dalmát városokat. Aztán néha visszafoglalják, a szerencse változik. A negyedik keresztes háború időszakában (1202-1204) Velencét egy agg és vak dózse Enrico Dandalo teszi naggyá. ( Sírja, teste nem, az Aya Sophia-ban van ). A szállítás díjának elengedése fejében a keresztesek elfoglalják Zadart, majd Konstantinápolyt és létrejön a bizánci latin császárság. Szinte minden üzleti haszon Velencéé lesz. 1207-ben gyarmatosítják Corfút, 1209-ben Krétát, kereskednek Szíriában és Egyiptomban is. A 13. századra Velence lesz a leggazdagabb városállam és a velencei arany zecchino a legkeresettebb valuta. 1261-ben Genova segített a Palailogosz családnak visszafoglalni a bizánci trónt és megszüntetni a velencei kereskedelmi hegemóniát az Égei-tengeren. A 13. – 15. században létrejön a Terra Ferma, ami Velence szárazföldi birtokait jelenti Bergámotól, Treviso-n át Triesztig. Ezek miatt folyamatos volt a csatározás más városállamokkal. A legnagyobb ellenség Genova maradt ellene három háborút is vívtak. A másodikban a Korculai csatában a genovaiak győztek, itt esett genovai fogságba Marco Polo és diktálta le útiélményeit börtöntársának. Korculán megmutatják Marco Polo szülőházát és lehet hogy komolyan is gondolják, de a Polo ház Velencében van a Calle Scaleta hídtól harminc méterre. Ekkor 1298-ra a velencei kereskedelem már elérte Mongóliát és Kínát is. 1378-ban több városállam Carrara vezetésével szövetségben a mi „Nagy” Lajos királyunkkal és Genovával elhatározták végleg lenyomják Velencét. Sikerült is megszorítani a Serenissimát ahogy előtte sohasem. A Chioggia-i háborúról lesz szó a harmadik részben. 1453-ban az oszmánok elfoglalják Konstantinápolyt és Isztambult csinálnak belőle. Velencét a bevétel kiesés érzékenyen érinti, de megtarthat a városban egy kereskedelmi kolóniát. Sőt, 1489-ben ügyes manőverrel lemondatják a ciprusi királynőt, a szigetet gyarmatosítják. A török birodalom erősödésével Velence egyre hátrányosabb helyzetbe kerül, de még mindig egy virágzó 180000 lelkes város, nagyságban Párizs után a második. Az 1538-as prevezai csata után ( 3.rész ) az oszmánok átveszik a kezdeményezést a Földközi-tengeren. Berber kalóztámadások történnek Itáliában, a Görög szigeteken, a Spanyol partoknál stb Olyan híres kalózok uralják a tengereket mint Barbarossa, Thorgut, Uluch Ali. ( 2.rész) 1565-ben Máltán sikerül megállítani őket. 1570-ben azonban elfoglalják Ciprust. A Famagustát védő Marcntonio Bragadin a Szent Liga tökölődése miatt minden reményét elveszítve békés elvonulás ígéretével megadja magát. Aztán máig tisztázatlan körülmények között, Lala Musztafa pasa brutálisan megkínoztatja, a végén megnyúzatja. Bőrét Isztambulba küldi, ajándékul Szelim szultánnak. De Bragadin egy hős, egy velencei mártír, ezért bőrét ellopják Isztambulból, mint Márkot Alexandriából. Majd méltón eltemetik Velencében. A síremlék, benne Bragadin bőrével a Santi Giovanni e Paolo bazilikában található. 1571-ben a liga győz Lepantónál, de csak Tuniszt sikerül rövid időre bevenni. Velence inkább békét köt a törökkel. Annál is inkább ,mert Korfut van amikor évente kétszer égetik fel a kalózok. 1669-ben a 25 éves candiai háború végén Velence elveszíti Krétát és visszaszorul az Adriára. Az utolsó nagy tengeri vállalkozás 1784-85-be történik, mikor is több tengeri csatában diadalmaskodnak Tunéziai kalózok ellen. A velencei színházban a függönyt végül Napóleon húzza le. A köztársaság utolsó fél évszázadában a Velenceiek tudták, hogy a történelem folyama elkezdett velük szemben áramlani és hogy a folytatáshoz "meg kell szakítani a mintát, amelybe belekristályosodtak." Mégis "szerették a mintát", és "soha nem találták az akaratot, hogy megtörjék."
