A hadtörténelemben talán egyedülálló,hogy egy hadsereg saját magával harcolva,magát megsemmisíti. Büszkék lehetünk,hogy ehhez a kiemelkedő teljesítményhez,honfitársaink nagy mértékben hozzájárultak.
Idézzük a Mester halhatatlan sorait a Három testőr Afrikában c művéből:
„Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta. A gyalogos, az őrvezető és a géppuskás a padon foglaltak helyet, a hússaláta az asztalon, egy tálban.”
Frappáns bevezető. Két mondatból tudjuk a helyszínt és a szereplőket. A történet ezután már szinte zavaró. A miénkben a hely és a szereplők mások lesznek,azonban a cselekmény lebilincselően P.Howard
Helyszín:
1788 szept.20-21. Karánsebes.
Karánsebes Erdélyben a Temesvár,Vajdahunyad,Herkulesfürdő háromszög közepén a Temes folyó partján fekszik.
Szereplők:
Magyar huszár,Osztrák gyalogos, Oláh cigány,PÁLINKA.
Publikum:
Publikum:
Török sereg
Előzmények:
Ebben a történelmi időben II.József viselte a császári és királyi koronát,aki meg volt győződve arról hogy ingatag egészsége és gyatra katonai felkészültsége ellenére minimum II. Frigyes de leginkább Nagy Sándor.
Hogy ez az utókor számára teljesen világos legyen,bekapcsolódott a Török-Orosz háborúba és saját irányítása alatt,támadó hadjáratot indított.
Februárban kb.200000 fővel indult meg és április 24-n könnyen megkaparintotta Szabácsot. Közben minden ésszerű tanácsot figyelmen kívül hagyva, a sereg zömét, egyben, Belgrád mellett egy mocsaras,maláriás területen táboroztatta. Emiatt, hat hónap alatt 172000 ember lett beteg, amiből idő előtt 33000-n haltak meg. Ezek után a nagy király szétbontakoztatta seregét és minden irányból várta a Török támadást.
A Porta már nem a Szulejmán által diktált tempóban működött,de azért összekapta magát és megindult Erdélybe. Ekkor József úgy érezte, ez Isten akarata és a győzelem már elrendeltetett. Józsi király összegereblyézte a még épkézláb 40000 embert és Karánsebes felé indult. A Főként gyalogos menetet, magyar huszárok biztosították.
Hogy ez az utókor számára teljesen világos legyen,bekapcsolódott a Török-Orosz háborúba és saját irányítása alatt,támadó hadjáratot indított.
Februárban kb.200000 fővel indult meg és április 24-n könnyen megkaparintotta Szabácsot. Közben minden ésszerű tanácsot figyelmen kívül hagyva, a sereg zömét, egyben, Belgrád mellett egy mocsaras,maláriás területen táboroztatta. Emiatt, hat hónap alatt 172000 ember lett beteg, amiből idő előtt 33000-n haltak meg. Ezek után a nagy király szétbontakoztatta seregét és minden irányból várta a Török támadást.
A Porta már nem a Szulejmán által diktált tempóban működött,de azért összekapta magát és megindult Erdélybe. Ekkor József úgy érezte, ez Isten akarata és a győzelem már elrendeltetett. Józsi király összegereblyézte a még épkézláb 40000 embert és Karánsebes felé indult. A Főként gyalogos menetet, magyar huszárok biztosították.
A produkció:
Huszáraink egy nem nagy létszámú, ám a történet szempontjából annál fontosabb csapata szept.20-n az alkonyi órákban Oláh cigány karavánt fedezett fel. Az Oláhok a legfontosabb dologgal rendelkeztek egy háborúban. Pálinkával. Arról nem szól a fáma, hogy a huszárok vették,vagy rekvirálták,de hogy itták az nem kérdés.
A hordókból és szekerekből rögtönzött kocsmát alakítottak,majd elkezdték magukat otthon Szabolcsban érezni.
A Temes hídján keresztül ekkor érkeztek meg futóműveiken az Osztrák gyalogosok. A gyalogosoknak rögtön szemet szúrt a kicsapongás és korabeli egyszerű kommunikációval értésre adták, hogy pálinka nekik is köll. Huszáraink valószínűleg nem voltak irigy emberek – ha hajdinakásáról volt szó- de pálinka ügyben nem ismertek tréfát. Tehát röviden és velősen az anyjukba küldték a gyalogosokat. Emiatt a hevenyészett kocsmában kitört a bunyó,ami mint köztudott, mindig az első pofonnal kezdődik. Pofon után kard,majd szurony, végül lövések.
A lövöldözés nem szerepelt a napi eligazításban,ezért a hátrébb lévő gyalogosok elkezdtek visszafelé iszkolni. Persze nem voltak mentesek az emberi gyarlóságtól és gyávaságukat hangos „Törökök!” kiabálással próbálták leplezni. Tisztjeik meg egységesen „Halt!” vezényszót adtak ki,amit a soknyelvű népség, szintén egységesen „Allah!”kiáltásnak akart hallani.
A kiabáló tömeg kavarogva és kiabálva özönlik vissza a hídon, a sötétben fene tudja ki kicsoda. A hátul menetelők megrettennek,lőnek. Emezek visszalőnek.
A tüzérség parancsnoka,hogy megállítsa a támadást,teljesen demokratikus módon,egyenruhára,nemre,rangra tekintet nélkül lekartácsolja akit bír. Miután kellő kárt okozott, bekerítéstől való félelmében megfut. 30 ágyúját a „csatatéren” zsákmányul hagyja.
Az emberáradat magát a hadtápot,sőt a császárt is eléri. Szekerét felborítják,ő a folyóba esik. A testőrség vágja a népet mint a szecskát. Órabért kapnak. Fut mindenki amerre lát,ha találkozik valakivel rálő,beleszúr,biztos ami hót ziher.
A hordókból és szekerekből rögtönzött kocsmát alakítottak,majd elkezdték magukat otthon Szabolcsban érezni.
A Temes hídján keresztül ekkor érkeztek meg futóműveiken az Osztrák gyalogosok. A gyalogosoknak rögtön szemet szúrt a kicsapongás és korabeli egyszerű kommunikációval értésre adták, hogy pálinka nekik is köll. Huszáraink valószínűleg nem voltak irigy emberek – ha hajdinakásáról volt szó- de pálinka ügyben nem ismertek tréfát. Tehát röviden és velősen az anyjukba küldték a gyalogosokat. Emiatt a hevenyészett kocsmában kitört a bunyó,ami mint köztudott, mindig az első pofonnal kezdődik. Pofon után kard,majd szurony, végül lövések.
A lövöldözés nem szerepelt a napi eligazításban,ezért a hátrébb lévő gyalogosok elkezdtek visszafelé iszkolni. Persze nem voltak mentesek az emberi gyarlóságtól és gyávaságukat hangos „Törökök!” kiabálással próbálták leplezni. Tisztjeik meg egységesen „Halt!” vezényszót adtak ki,amit a soknyelvű népség, szintén egységesen „Allah!”kiáltásnak akart hallani.
A kiabáló tömeg kavarogva és kiabálva özönlik vissza a hídon, a sötétben fene tudja ki kicsoda. A hátul menetelők megrettennek,lőnek. Emezek visszalőnek.
A tüzérség parancsnoka,hogy megállítsa a támadást,teljesen demokratikus módon,egyenruhára,nemre,rangra tekintet nélkül lekartácsolja akit bír. Miután kellő kárt okozott, bekerítéstől való félelmében megfut. 30 ágyúját a „csatatéren” zsákmányul hagyja.
Az emberáradat magát a hadtápot,sőt a császárt is eléri. Szekerét felborítják,ő a folyóba esik. A testőrség vágja a népet mint a szecskát. Órabért kapnak. Fut mindenki amerre lát,ha találkozik valakivel rálő,beleszúr,biztos ami hót ziher.
A Török elővéd másnap hajnalban érkezik a helyszínre és döbbenten konstatálja hogy kimaradt a buliból. Közel 10000 halottat szednek össze. A hadjárat befejezettnek tekintendő.
A hadtörténelemben talán egyedülálló,hogy egy hadsereg saját magával harcolva,magát megsemmisíti. Büszkék lehetünk,hogy ehhez a kiemelkedő teljesítményhez,honfitársaink nagy mértékben hozzájárultak.
