„A szökés lehetetlen, a megadás pedig számomra elképzelhetetlen. Harcoljunk bátorsággal és becsülettel!” (Hunyadi János a várnai csata előtti haditanácson)
1444-re az ottomán birodalom Kis-Ázsiából kiindulva körülölelte Bizáncot, részlegesen annektálta, vagy adófizetővé tette a balkáni országokat, betöréseivel zaklatta Erdélyt és Havasalföldet.
Míg 1366-ban Nagy Lajos király Nikápolynál vereséget mért a törökökre, ugyanitt 1396-ban a magyar- francia-havasalföldi sereg már súlyos vereséget szenved és ezután a döntő csatákat sorozatosan elveszíti. Zsigmond király négyszer vezetett hadjáratot Szerbiába és három ízben Havasalföldre a török ellen, de a területeket és befolyását nem tudta megtartani. A magyar birodalom 1402-ben jut lélegzethez, mikor Bajazid szultán az ankarai csatában döntő vereséget szenved Timur Lenk seregeitől. A szultán fogságba esik, ahol rövidesen meghal és birodalmában súlyos utódlási harcok dúlnak.
A törökök nagyobb haderővel 1413-tól jelennek meg újra határainknál, a támadások 1437-re folyamatossá válnak. A törökök 1438-ban kifosztják Erdélyt, 1439-ben megszállják Szerbia egy részét és elfoglalják Szendrőt. 1440-ben Murád szultán személyesen jön Nándorfehérvár alá minden használható emberével és 100 hajóval.
Erről az ostromról kevesen tudnak, pedig a Thallóczy János várnai perjel vezette magyar és rác védők hatalmas hőstettet vittek véghez miközben májustól-október végéig állták a sokszoros túlerő rohamait. Nem volt déli harangszó, de felmentő sereg sem. Győzelem viszont óriási, nagyobb az Egrinél, a Kőszegiről nem is beszélve.
Erről az ostromról kevesen tudnak, pedig a Thallóczy János várnai perjel vezette magyar és rác védők hatalmas hőstettet vittek véghez miközben májustól-október végéig állták a sokszoros túlerő rohamait. Nem volt déli harangszó, de felmentő sereg sem. Győzelem viszont óriási, nagyobb az Egrinél, a Kőszegiről nem is beszélve.
Európa határait ekkorra már egyértelműen Magyarország és a hadai élén álló Hunyadi János védi. A csaták azonban a királyság területén – Erdélyt kivéve – még ritkák, a királyságnak van ereje és befolyása, külföldi segítséggel akár hadjáratot is folytatni. Az eszközök és erők 1526-ra fogynak el.
Hunyadi János a várnai csatáig a következő hadjáratokat vívja meg. A törökök 1441-ben visszatérnek Nándorfehérvár alá, ekkor Hunyadi felmentő serege elhárítja a támadást. 1442. március 18-án a szentimrei csatában visszavonulásra kényszerül, de március 25-én a szebeni csatában szétveri a Mezid bég vezette erőket. 1442. júliusában hatalmas győzelmet arat a Vaskapunál vívott csatában, ahol tönkreveri a Sehabeddin beglerbég által vezetett ruméliai hadsereget és a hozzá csatlakozott 6 anatoliai kerület válogatott csapatait. 1443-ban Ulászló királlyal együtt vezetik a hosszú-nak nevezett hadjáratot Bulgáriába.
Az 1443. július 22. és 1444. január 25. között folyó cselekmények főbb mozzanati az alábbiak. A magyar-lengyel-cseh-német-havasalföldi „keresztes had” novemberre beveszi Nis-t. Krusevac környékén Hunyadi az ellene vonuló három török hadoszlopot egyenként megveri. A keresztesek felgyújtják Szófiát. Közben a pápai és velencei hajóhad nem zárja le a Boszporuszt és a török főerőt átszállítják Európába, a Balkán hegység hágóit elrekesztik. A keresztény sereg kifárad, visszavonul. Súlyos utóvédharcokban hunyadi két török sereget ver szét. A sereg a csatáit megnyerte, de különösebb eredmény nélkül, stratégiai győzelem hiányában érkezik haza.
Hunyadi János a várnai csatáig a következő hadjáratokat vívja meg. A törökök 1441-ben visszatérnek Nándorfehérvár alá, ekkor Hunyadi felmentő serege elhárítja a támadást. 1442. március 18-án a szentimrei csatában visszavonulásra kényszerül, de március 25-én a szebeni csatában szétveri a Mezid bég vezette erőket. 1442. júliusában hatalmas győzelmet arat a Vaskapunál vívott csatában, ahol tönkreveri a Sehabeddin beglerbég által vezetett ruméliai hadsereget és a hozzá csatlakozott 6 anatoliai kerület válogatott csapatait. 1443-ban Ulászló királlyal együtt vezetik a hosszú-nak nevezett hadjáratot Bulgáriába.
Az 1443. július 22. és 1444. január 25. között folyó cselekmények főbb mozzanati az alábbiak. A magyar-lengyel-cseh-német-havasalföldi „keresztes had” novemberre beveszi Nis-t. Krusevac környékén Hunyadi az ellene vonuló három török hadoszlopot egyenként megveri. A keresztesek felgyújtják Szófiát. Közben a pápai és velencei hajóhad nem zárja le a Boszporuszt és a török főerőt átszállítják Európába, a Balkán hegység hágóit elrekesztik. A keresztény sereg kifárad, visszavonul. Súlyos utóvédharcokban hunyadi két török sereget ver szét. A sereg a csatáit megnyerte, de különösebb eredmény nélkül, stratégiai győzelem hiányában érkezik haza.
A csata előzményei:
1444 nyarára váratlan fordulat állt be. A szultán egy kisázsiai lázadás miatt békekötésre kényszerült, ezért Szegeden aláírtak egy egyezményt és Ulászló királlyal együtt kölcsönösen megesküdtek annak betartására. Az egyezményben a szultán visszaadta Rácország, Hercegovina, Szerbia, Oláhország, Albánia részeit,15 fontos várat, köztük Galambócot, Szendrőt, Szrebriket. Valamint fogolycserét irányoztak elő. A pápai követ Cesarini bíbornok azonban a királyt kiátkozással fenyegette, a rendeket feloldotta esküjük alól és keresztes hadjáratot hirdetett.
A hadjárathoz aztán kb. 1000 keresztes zsoldost prezentált (pápai,német, litván), a főleg magyar-lengyel-havasalföldi koalíció kiegészítéseként. A török források magyar,frank, német, szász, cseh, oláh és bosnyák erőkről írnak. A hadjárat célja, Orsova irányában előrenyomulva a Duna mentén betörni Ruméliába, az elfoglalt területek lakosságával kiegészülve felszabadítani Bizáncot (Görögországot). A sereg Orsovánál átkelt a Dunán és szeptember 24-én török területre lépett. A szultán a felkelést viszonylag rövid időn belül leverte és teljes haderejével a keresztesek ellen indult. A keresztesek szeptember 26-án beveszik Vidin városát, a várral azonban nem próbálkoznak. Ugyanígy tesznek Nikápolynál is, a külvárosokat felgyújtják,kifosztják, az ostromot nem vállalják. Közben Brankovics szerb fejedelem nem csatlakozik, sőt az albánokat is megakadályozza ebben. A sereg Ruscsuk és Sumla felé folytatta útját, útközben elkövetve minden háborús bűncselekményt, amit csak lehetett. Mint Bouillon Gottfried keresztesei hajdanán, nem volt kegyelem sem embernek sem településnek, de még templomnak sem. Október 26-án elfoglalják Sumla csekély erőkkel védett várát és nov 1-ig pihenőt tartanak. November 6-án beveszik a szintén csekély őrséggel védett Petrac erődöt, ahol mindenkit lemészárolnak. Ekkor már tudják hogy a szultán 40 000 emberrel- a keresztény flotta asszisztálása mellett- átkelt Gallipollinál Európába. November 9-én érik el Várnát. A város megadja magát, a sereg a Devinai tó mellett táborba száll.
A hadjárathoz aztán kb. 1000 keresztes zsoldost prezentált (pápai,német, litván), a főleg magyar-lengyel-havasalföldi koalíció kiegészítéseként. A török források magyar,frank, német, szász, cseh, oláh és bosnyák erőkről írnak. A hadjárat célja, Orsova irányában előrenyomulva a Duna mentén betörni Ruméliába, az elfoglalt területek lakosságával kiegészülve felszabadítani Bizáncot (Görögországot). A sereg Orsovánál átkelt a Dunán és szeptember 24-én török területre lépett. A szultán a felkelést viszonylag rövid időn belül leverte és teljes haderejével a keresztesek ellen indult. A keresztesek szeptember 26-án beveszik Vidin városát, a várral azonban nem próbálkoznak. Ugyanígy tesznek Nikápolynál is, a külvárosokat felgyújtják,kifosztják, az ostromot nem vállalják. Közben Brankovics szerb fejedelem nem csatlakozik, sőt az albánokat is megakadályozza ebben. A sereg Ruscsuk és Sumla felé folytatta útját, útközben elkövetve minden háborús bűncselekményt, amit csak lehetett. Mint Bouillon Gottfried keresztesei hajdanán, nem volt kegyelem sem embernek sem településnek, de még templomnak sem. Október 26-án elfoglalják Sumla csekély erőkkel védett várát és nov 1-ig pihenőt tartanak. November 6-án beveszik a szintén csekély őrséggel védett Petrac erődöt, ahol mindenkit lemészárolnak. Ekkor már tudják hogy a szultán 40 000 emberrel- a keresztény flotta asszisztálása mellett- átkelt Gallipollinál Európába. November 9-én érik el Várnát. A város megadja magát, a sereg a Devinai tó mellett táborba száll.
A csata:
Várna alatt a török sereg kb 50000 harcosa állt szemben a keresztesek kb 20000 katonájával. A vezérek tisztában voltak a túlerővel,ezért Cesarini bíboros szekérvár taktikát javasolt és azt, hogy várják be a flottát, egyesüljenek vele.
A tanácsban Hunyadi javaslata győzött. „A szökés lehetetlen, a megadás pedig számomra elképzelhetetlen. Harcoljunk bátorsággal és becsülettel!” (Hunyadi János a várnai csata előtti haditanácson)
Hunyadi a pápához 1445. évi május 11-én intézett levelében bevallja, hogy tévedett, amidőn a haditanácson a visszavonulás lehetetlenségét hangoztatta. A török főerőket a szultán vezetése alatt európai erő még nem győzte le nyílt csatában.
A törökök úgy álltak fel ahogy Nikápolynál, ahogy majd Rigómezőnél és az ágyúkkal kiegészülve Mohácsnál. Jobb szárnyon az európai lovasság, középen ázsiai lovasság és mögötte a cölöpsáncokkal biztosított janicsár négyszög, bal szárnyon akindzsik,mögöttük szpáhik. A török sereg így tudott csatázni,előre láthatólag ezt alkalmazta, a magyarok meg ott voltak Nikápolynál, tehát tudták. A csata elvesztése minden hírforrás szerint a király meggondolatlan támadása miatt következett be. Ezt vezéreink, ahelyett hogy tanulmányozták volna a török taktikát,mintegy magukat felmentve, el is hitték. Ha nem legendákat gyártanak és abban siratják csatavesztéseinket, talán máshogyan alakul Rigómező,Mohács.
Mert a magyar többségű keresztes hadsereg is csak úgy tudott csatázni, ahogy Hunyadi eddig tanította nekik, ahogyan csatákat nyertek a Vaskapunál, a hosszú-hadjáratban. Kihasználva a csekély létszámú, de ütőképes és jól manőverező nehézlovasság erejét, együttműködve a könnyűlovassággal, az ellenséget részenként fölmorzsolni. A középre, a janicsárnégyszögre azonban nincsen elég erő. Láthatóan nincsen. Hunyadi szerint esetleg, vagy lát rá esélyt.
A keresztény sereg ezekkel a kilátásokkal, a törökök által megválasztott terepen kezdte a csatát november 10-én a reggeli órákban. Délig a török sereg birtokba vette a magaslatokat és a magyarok – mint Mohácsnál- kifáradtak a várakozásban. Először a török balszárny akindzsii támadtak, majd megfutottak, maguk után csalva a magyar jobbszárnyat, kiket kellő távolságban az oszmán irreguláris erők túlereje fogadott. A magyar lovasság menekülni kényszerül a mögötte lévő mocsár és szekérvár felé, bele a tartalék oláh hadtestbe. A törökök megtámadják a szekérvárat is, gyújtogatnak,fosztogatnak,de elfoglalni nem tudják. Ekkor a király és Hunyadi a közép nagy részével ellentámadást indít,a török bal szárnyat megveri,szétszórja,a janicsárokon túlra löki,részeivel üldözi. A támadás magával ragadja az Oláh seregrészt, akik most a török táborban fosztogatnak. Közben a magyar balszárny az európai-török lovasság támadását megállítja és eredeti helyéig tolja vissza. Ekkor a szultán beveti a harmadik vonalban várakozó szpáhi lovasságot és a túlerő kezd felül kerekedni. Hunyadi több csatában bevált szokásához híven átvezeti egyben maradt lovasságát a magyar jobbszárnyra. Irdatlan csata bontakozik ki, melyben a magyar ellentámadás ismét sikerrel jár és a török jobbszárnyat is szétverik, üldözik.
Ebben a pillanatban nehéz követni azt, hogy ki, ki elől fut, vagy ki, kit üldöz. A magyar jobbszárny szétesett, egy része menekül, egy része üldöz. Ezek elől a megvert török balszárny fut. A magyar balszárny üldözi a török jobbszárnyat Hunyadival az élen, közben széttagolódik, egyben vezetett jelentékeny ereje nem marad. A magyar közép maradványa és az érintetlen török janicsár hadtest áll egymással szemben. A janicsárok, az akkori világ legfegyelmezettebb és kiképzettebb harcosai, föld és cölöpsáncok mögött, védve az itt tartózkodó szultánt. Az mindegy, hogy Ulászló király magától, vagy valakinek az unszolására rendelte el a rohamot. mert a rohamot el kellett rendelni, hiszen a munka nem volt elvégezve.
A csatát nem nyerte meg még senki. És mikor akarta volna megnyerni? A király támadott, de ezt nem lehetett kivitelezni, ezt már előzőleg a haditanácsban is sejtették. Ugyanis a lovak a cölöpsáncon nem hajlandók átmenni, azokról le kell szállni. Ez a rohamot lelassítja, szétzilálja. A gyalogharchoz kevésbé szokott lengyelek és magyarok, keresztülevickélnek a cölöpökön, a nyílzáporon és belevesznek a legjobb gyalogharcosok tömegébe. A királyt megölik, fejét veszik, aki még futni tud, az menekül és terjeszti a hírt. Egyéb támadásra képes csoportosítás nincsen. Egyik oldalon sem.
A keresztes sereg minden része előbb- utóbb értesül a közép vereségéről, egységes vezetés nincsen, menekülés van. Hunyadi kezében sincsen hadra fogható erő. Elhagyja a csatateret. Az hogy ennyire magára tud maradni, rejtély. A krónikák pár kísérőről beszélnek. Ebben a pillanatban nincsen aki üldözze, ki elől menekül? Ezt a kérdést nem tisztünk megválaszolni. A keresztény gyalogság és lovasság egy része a szekérvárba menekül, aminek védelme vezetetlen és szekérvárat már a tatárokkal szemben sem lehetett megvédeni. A szultán és a janicsárok a csatatér urai. A hírek nem egyértelműek, várnak másnapig. Ekkor már biztos a siker és ki is aknázzák. A janicsárok lerohanják a szekérvárat, innen nincsen menekvés. A csatában különböző források szerint 12000-80000 ember veszett oda. A török sereg elfáradt és szétzilálódott, szervezett üldözést nem vezetett be.
A tanácsban Hunyadi javaslata győzött. „A szökés lehetetlen, a megadás pedig számomra elképzelhetetlen. Harcoljunk bátorsággal és becsülettel!” (Hunyadi János a várnai csata előtti haditanácson)
Hunyadi a pápához 1445. évi május 11-én intézett levelében bevallja, hogy tévedett, amidőn a haditanácson a visszavonulás lehetetlenségét hangoztatta. A török főerőket a szultán vezetése alatt európai erő még nem győzte le nyílt csatában.
A törökök úgy álltak fel ahogy Nikápolynál, ahogy majd Rigómezőnél és az ágyúkkal kiegészülve Mohácsnál. Jobb szárnyon az európai lovasság, középen ázsiai lovasság és mögötte a cölöpsáncokkal biztosított janicsár négyszög, bal szárnyon akindzsik,mögöttük szpáhik. A török sereg így tudott csatázni,előre láthatólag ezt alkalmazta, a magyarok meg ott voltak Nikápolynál, tehát tudták. A csata elvesztése minden hírforrás szerint a király meggondolatlan támadása miatt következett be. Ezt vezéreink, ahelyett hogy tanulmányozták volna a török taktikát,mintegy magukat felmentve, el is hitték. Ha nem legendákat gyártanak és abban siratják csatavesztéseinket, talán máshogyan alakul Rigómező,Mohács.
Mert a magyar többségű keresztes hadsereg is csak úgy tudott csatázni, ahogy Hunyadi eddig tanította nekik, ahogyan csatákat nyertek a Vaskapunál, a hosszú-hadjáratban. Kihasználva a csekély létszámú, de ütőképes és jól manőverező nehézlovasság erejét, együttműködve a könnyűlovassággal, az ellenséget részenként fölmorzsolni. A középre, a janicsárnégyszögre azonban nincsen elég erő. Láthatóan nincsen. Hunyadi szerint esetleg, vagy lát rá esélyt.
A keresztény sereg ezekkel a kilátásokkal, a törökök által megválasztott terepen kezdte a csatát november 10-én a reggeli órákban. Délig a török sereg birtokba vette a magaslatokat és a magyarok – mint Mohácsnál- kifáradtak a várakozásban. Először a török balszárny akindzsii támadtak, majd megfutottak, maguk után csalva a magyar jobbszárnyat, kiket kellő távolságban az oszmán irreguláris erők túlereje fogadott. A magyar lovasság menekülni kényszerül a mögötte lévő mocsár és szekérvár felé, bele a tartalék oláh hadtestbe. A törökök megtámadják a szekérvárat is, gyújtogatnak,fosztogatnak,de elfoglalni nem tudják. Ekkor a király és Hunyadi a közép nagy részével ellentámadást indít,a török bal szárnyat megveri,szétszórja,a janicsárokon túlra löki,részeivel üldözi. A támadás magával ragadja az Oláh seregrészt, akik most a török táborban fosztogatnak. Közben a magyar balszárny az európai-török lovasság támadását megállítja és eredeti helyéig tolja vissza. Ekkor a szultán beveti a harmadik vonalban várakozó szpáhi lovasságot és a túlerő kezd felül kerekedni. Hunyadi több csatában bevált szokásához híven átvezeti egyben maradt lovasságát a magyar jobbszárnyra. Irdatlan csata bontakozik ki, melyben a magyar ellentámadás ismét sikerrel jár és a török jobbszárnyat is szétverik, üldözik.
Ebben a pillanatban nehéz követni azt, hogy ki, ki elől fut, vagy ki, kit üldöz. A magyar jobbszárny szétesett, egy része menekül, egy része üldöz. Ezek elől a megvert török balszárny fut. A magyar balszárny üldözi a török jobbszárnyat Hunyadival az élen, közben széttagolódik, egyben vezetett jelentékeny ereje nem marad. A magyar közép maradványa és az érintetlen török janicsár hadtest áll egymással szemben. A janicsárok, az akkori világ legfegyelmezettebb és kiképzettebb harcosai, föld és cölöpsáncok mögött, védve az itt tartózkodó szultánt. Az mindegy, hogy Ulászló király magától, vagy valakinek az unszolására rendelte el a rohamot. mert a rohamot el kellett rendelni, hiszen a munka nem volt elvégezve.
A csatát nem nyerte meg még senki. És mikor akarta volna megnyerni? A király támadott, de ezt nem lehetett kivitelezni, ezt már előzőleg a haditanácsban is sejtették. Ugyanis a lovak a cölöpsáncon nem hajlandók átmenni, azokról le kell szállni. Ez a rohamot lelassítja, szétzilálja. A gyalogharchoz kevésbé szokott lengyelek és magyarok, keresztülevickélnek a cölöpökön, a nyílzáporon és belevesznek a legjobb gyalogharcosok tömegébe. A királyt megölik, fejét veszik, aki még futni tud, az menekül és terjeszti a hírt. Egyéb támadásra képes csoportosítás nincsen. Egyik oldalon sem.
A keresztes sereg minden része előbb- utóbb értesül a közép vereségéről, egységes vezetés nincsen, menekülés van. Hunyadi kezében sincsen hadra fogható erő. Elhagyja a csatateret. Az hogy ennyire magára tud maradni, rejtély. A krónikák pár kísérőről beszélnek. Ebben a pillanatban nincsen aki üldözze, ki elől menekül? Ezt a kérdést nem tisztünk megválaszolni. A keresztény gyalogság és lovasság egy része a szekérvárba menekül, aminek védelme vezetetlen és szekérvárat már a tatárokkal szemben sem lehetett megvédeni. A szultán és a janicsárok a csatatér urai. A hírek nem egyértelműek, várnak másnapig. Ekkor már biztos a siker és ki is aknázzák. A janicsárok lerohanják a szekérvárat, innen nincsen menekvés. A csatában különböző források szerint 12000-80000 ember veszett oda. A török sereg elfáradt és szétzilálódott, szervezett üldözést nem vezetett be.
A várnai csatával Európa komoly lehetőséget szalasztott el. De a lehetőség nem a csatában veszett el, a vereség prognosztizálva volt a hadjárat eldöntésében, előkészítésében. A visszavágásra Hunyadi 1448-ban szánta el magát. Ezt a hadjáratot már Európa és a keresztes hadjáratok égisze nélkül viseltük. Aztán Rigómezőnél kiderült, nem tanultunk Várnából, a török hadsereget egy döntő szárazföldi csatában megállítani nem tudjuk. A vereség olyan súlyú volt, hogy már nem tudtuk megsegíteni a körülfogott Konstantinápolyt, mely 1453-ban elesett. Magyarország és a török birodalom között nem maradt ütközőzóna. Mi következtünk.
Még 1456-ban megkondul értünk a harang, Nándorfehérvárnál Hunyadi fényes diadalt arat. A keresztes háborúknak azonban vége, a félhold 1521-ben felkúszik Nándorfehérvárra. 1541-ben Buda német és cseh csapatok általi ostroma ellen már a szultán segítségét kérjük. A törökök segítenek és 150 évig maradnak.
