Mindenki tudja, hogy a nők és férfiak között alapvető biológiai és fiziológiai különbségek vannak, melyek eltérő társadalmi szerepekhez, munkamegosztáshoz és számos sztereotípiához vezettek. Ezek a tulajdonságok eldöntik a férfi dominanciáját, de a dominancia nem jelenti a hatalom gyakorlását a nő fölött. A két fél közötti hatalmi szerepre való törekvés normális esetben szükségtelen.

A történetírás szerint először matriarchális társadalmak voltak. De legalábbis hetero (mindkettő). A Patriarchális társadalmak később alakultak ki, majd a kereszténységgel, az iszlámmal meg főként bebetonozódtak. Régészeti kutatások igazolják, hogy ős asszonyaink harcoltak, vesztes félként egyenlő elbánásban részesültek és nem elképzelhetetlen hogy szükség esetén feldugták a szakóca boldogabbik felét a mamut fenekébe. Míg a görögök tisztában voltak azzal, hogy az emberré válás egyik legfontosabb lépcsőfoka a két nem szexuális, aktus közbeni szembefordulása –ami az élőlények között egyedül álló és egyenlő feleket feltételez – a kereszténység már az örömszerzést is bűnnek tekintette. A vándorló népek eredetmondákkal, termékenységi istennőkkel rendelkeztek. A Magyarok ősanyja Emese, istennője a Nagyboldogasszony. Aztán a konstantini zsinat Lilith helyett Éva oldalbordából készült koncepciója mellett teszi le a voksot,amely hosszú időre eldönti hogy ki az alárendelt. Az írott „sajtó”első női harcosai az Amazonok. Ők személytelenek. Egyformán szépek, izgalmasak, veszélyesek. Nem mellékesen, a mai kor leghíresebb amazonjai a Kurd Peshmerga harcos nők, szintén ilyenek. A biblia megemlíti a harcoló zsidó nőket,akik hátba támadják az Amalekitákat. Mégis szándékosan csökkenti szerepüket. Emellett a zsidó katona nő hagyományosan egyenlően harcol a férfiakkal. Szent Pál Rómába megy prédikálni és olyan tábort szerez a függetlenedni vágyó nők körében, hogy ezért kell kivégezni. De a történet alapművéből mégis a nők alárendelt szerepe következett. A római társadalom már elhűlve nézi a „barbárok” nőkhöz való viszonyát. A probléma alapja a vagyon. A korai társadalmak nők iránti tisztelete azon alapult, hogy az utódok születésében és felnevelésében nekik kivételes szerep jut. A szülés és a gyermek azonban a nőt nem csak tiszteltté, hanem kiszolgáltatottá is teszi. Helyhez, feladathoz köti. Közben a férfiak folyamatosan balhéztak. A csaták nem úgy folytak mint manapság,ha nincs drón. Két panelból két ember hetekig lövöldözhet egymásra, aztán hazamennek vacsizni,vagy erőszakoskodni. Viszont a kézitusában vívott harcban két szőrös vadember egymásnak esett valami tárggyal és egyiküknek biztosan megszakadt a vérvonala. Emiatt az épkézláb férfira egyre több nő jutott és egyre jobban a férfi határozta meg a vagyon elosztás, az örökség módját. Azonban sok nő meg tudta őrizni függetlenségét. Nagy teljesítményeik, általában a függetlenségben, az pedig a vagyoni helyzetben keresendők. Számtalan híres nőt ismerünk. Színészeket, uralkodókat,felfedezőket, tudósokat. közülük most harcosokat mutatunk be,mert ebben talán a legnehezebb egyenlőnek lenni a másik nemmel. Olyan harcos nőket, akik nem hogy egyenlők voltak, de tisztességgel lepipálták férfi társaikat.

Artemiszia : Halikarnasszosz (Bodrum, Törökország) görög uralkodónő i. e. 480

Apja Lügdamisz, Halikarnasszosz királya, gyerek korától uralkodónak nevelte. A csaj már tizenkét évesen haditanácsban csücsült. Négy nyelven folyékonyan beszélt, kitűnően értett a taktikához, stratégiához, és közelharchoz. Ezenfelül jól bánt a hangszerekkel, kiváltképp a hárfával, és gyakran énekelt. Apja rendszeresen küldte diplomáciai utakra, ahol maga parancsolt a hajóján és a navigációt is ő végezte. Bejárta így a görög gyarmatvárosok nagy részét és a föníciai partokat. A krónikák szerint bizonyos hogy részt vett a harcokban, biztos hogy kegyetlen volt, de diplomatikus. A Perzsa sah előszeretettel kérte ki tanácsait.

Hatalomra kerülése után kereskedelmi megállapodást kötött a perzsákkal, de jó kapcsolatot ápolt a görög poliszokkal is, Felszabadított rabszolgákból, és zsoldosokból egy kiváló, kis létszámú haderőt hozott létre. Hadseregének igazi ereje azonban a tengerészet volt, melyet a hivatalos királyi hajókon kívül nagyszámú kalóz is támogat Ellenfelei boszorkánynak tartották és tisztelettel vegyes félelemmel viseltettek iránta.

A görög–perzsa háborúkban Artemiszia a perzsákhoz csatlakozott és I. Xerxesz oldalán több kisebb harcban is részt vett Az euboiai csatában az ő higgadtságának tulajdonították a perzsa hajóhad bal szárnyának megmentését a teljes megsemmisüléstől. A görögök vérdíjat tűztek ki a fejére, mivel egy lakóniai tisztet akit a tengerből mentettek ki majd őt leköpte, a hajó orrába köttetett és elvágta a torkát.

Feljegyezték hogy ő volt az egyetlen Xerxesz hadvezérei közül aki ellenezte hogy a tengeren ütközzenek meg a görögökkel. Úgy gondolta hogy ha a túlerőben lévő szárazföldi haderő szétzúzza a görögöket, a hajóknak úgy sem lesz hova visszavonulni. Bár a perzsa uralkodónak tetszett a javaslat mégis a haditanács többségi döntését fogadta el.

Miután a szalamiszi csatában a görög hajóhad szétzúzta a perzsa flottát, Artemiszia hajója, mely az élen haladt, nem tudott elmenekülni a perzsa hajók tolongása miatt. Mikor üldözőbe vette egy attikai hajó Artemiszia gyorsan stílust váltott,majd megtámadta az egyik perzsa szövetséges hajóját. Más vélemények szerint a nagy sietségben véletlenül ment neki, ezt nem lehet eldönteni, mert az ütközés tény, a szándék nem látható. Az attikai hajó parancsnoka, amikor látta, hogy Artemiszia egy barbár hajót támad meg, azt hitte róla, hogy vagy görög hajó, vagy pedig átpártolt a görögökhöz, és most együtt harcol velük a perzsák ellen. Ebben a hiszemben abbahagyta az üldözést, és más ellenséget keresett magának. A sztorit Xexesz a partról nézte végig. A jó sah és a meccs műsorvezetői kissé vaksik lehetettek, először félrelátták a csapodár hölgy előadását, aztán meg nem merték jól látni. Így az afterparty-n Artemiszia dícséretet kapott.

A szalamiszi csata után I. Xerxesz Artemiszia tanácsára hazatért. Mivel a harcokban mindkét fél kimerült, nagyrészt fennmaradt a status quo, így Artemiszia Halikarnasszosz királynője maradt tovább folytatva a mindkét féllel való kereskedelmet. Idős korában hunyt el egy erős és gazdag országot hagyva hátra életműveként.


Boudica (másként Boudicca, Kr. u. 60/61) a Délkelet-Britanniában élő brit kelta törzs, az icenusok királynője volt.

Tacitus így ír Boudicáról:
„Boudica magas volt, félelmetes megjelenése és erőteljes hangja volt. Fénylő hajzuhataga a vállára omlott; gazdagon díszített arany nyakperecet viselt, többszínű tunikát és azon felül vastag köpenyt hordott, melyet egy bross tartott össze. Kezében hosszú lándzsát tartott, mely halálra rémített mindenkit, aki csak ráemelte tekintetét.”

Ebben az időben a Rómaiak kezdtek kényelmesen berendezkedni Britanniában. Ez azt jelentette, hogy erődített telepeket hoztak létre fontos stratégiai pontokon ahonnan a helyieket ellenőrizni tudták, valamint kellő utánpótláshoz jutottak. A helyi törzseket baromira frusztrálta, hogy felélik a termést,néha asszonyt néha rabszolgát visznek,néha mindent. Ennek ellenére, erejük tudtában inkább szövetséget kötöttek. Fizettek és remélték, a Rómaiak beérik ennyivel. Így tett Boudica férje, a bölcs Prasutagus király is. Idő előtti elhalálozásával azonban nem kalkulált. A dolgok Britton rendje szerint Anyu örökölte a trónt, gatyát rántott és elkezdett uralkodni. A dolgok római rendje szerint, a birodalom nem ismerve a pragmatica sanctio-t a királysággal való szövetséget megszűntnek értelmezvén, megkezdték annak bekebelezését. A fosztogató Rómaiak láttán Boudica megpróbált ellenállni, de a légionáriusok megkorbácsolták, lányait megerőszakolták.

Másnapra kicsordult a pohár és az összes megaláztatás elfojtott dühe felszínre tört. A törzsek egyesültek, elismerve a bosszúszomjas Boudica-t vezetőjüknek, 50000 fanatikus,kékre mázolt Kelta harcos indult meg hogy római vért igyon. Első célpontjuk Camulodunum (Colchester) a római veterán város volt. A várost bevették, a templomot lerombolták és a lakókat lemészárolták. A Rómaiak nem akarták elhinni hogy egy nő packázik velük és kivezényelték a IX. légiót. Ám Boudica kibontotta haját és ettől fellelkesült hívei a légiót lenyomták mint a bélyeget. Suetonius kormányzó ekkor már látta hogy itt egy új Teutoburg készül, ( 9-ben itt vertek el a Germánok három légiót ) összekapta a XIV. Gemina légiót a XX. Valeria Victrix légiót, majd megindult Londinium felé. A védelmet azonban nem tudta megnyugtató módon megszervezni, visszavonult és egy jó csatateret keresett ahol a Kelták számbeli fölénye nem tud érvényesülni. Közben Boudica elfoglalta és armageddont csinált a mai Londonból. A városokban állítólag 80000 embert öltek meg .Közben Seutonius megtalálta a szorost,amit keresett és ahol a Kelták nem tudták megkerülni. A fegyelmezett légiók vérfürdőt rendeztek. Boudica vissza akarta vonni erőit,de azok belekeveredtek a mögöttük felvonuló harcosok családjainak menetébe és szekereibe. Ez megpecsételte a vereséget.

Boudica nem tudta elviselni a szégyent, vagy megmérgezte magát,vagy betegségben halt meg. Királynőhöz méltó pompával temették el. Kevés férfi ért el római légiók ellen ilyen sikereket.


Zenobia: (240 körül – 275 körül) Odaenathus palmürai király második felesége, Palmüra királynője 267-től 272-ig.

A történetírások alapján szép nő lehetett. Hosszú fekete haj, tüzes fekete szem, vakító fehér fogsor és átlag feletti műveltség. Kitűnően beszelt latinul, görögül, koptul, es arámiul. Ráadásul a hölgy tisztában is volt azzal, hogy mit tud és élt is vele. A probléma itt is azzal tetőzött, hogy a király halála után, a hím soviniszta Rómaiak Zenobia jogát a trónra nem voltak hajlandók elismerni. A hölgy addig sem volt odáig a birodalomért, most azonban rendesen berágott majd szánzsén beintett a Rómaiaknak. Azoknak persze rögtön eszébe jutott a Kleopátra sok felvonásos és egymással versengve indultak Zenobiát hódítani. A szex szimbólum erre kardot ragadott, katonái pedig meredő lándzsákkal követték. A fiúk annyira kikeményedtek, hogy legnagyobb meglepetésre a Rómaiak x-re sem tudták hozni a meccset. Zenobia ekkor rájött, hogy született hadvezér és nem is járt messze az igazságtól. Korabeli tudósítások szerint, személyesen vezette seregét, azok előtt lovagolva, a csatában is részt vett. A tudósítók kiemelik hogy legvérszomjasabb állapotában is szó szerint döglöttek utána a pasik. Seregével leradírozta a térképről a Bosrában, Arabia provincia fővárosában állomásozó római csapatokat is, ezután elfoglalta Palesztinát, Föníciát, betört Egyiptom provinciába és Alexandriáig meg sem állt. A siker sztori még ma is tartana, ha nem éppen az egyik legtehetségesebb katonacsászár, Aureliánus lép a színre. Aureliánusnak a sírból kellett feltámasztania a repedező római birodalmat és a császár ezt meg is tette. A keleti kereskedelmi központok kiesését nem nézhette szó és tett nélkül ezért mindent bedobott amije volt. A mai Homs mellett kemény csatában sikerült győznie. Zenobia elmenekült de egy folyó átkeléskor elfogták. Itt még eljátszotta az igazi nőt, mindent hadvezéreire kent, akiket kivégeztek. Ekkor meggondolta magát és úgy döntött mártír lesz. Azonban Aureliánus teljesen egyedülálló módon nem bántotta. Állítólag imponált neki a hölgy bátorsága. Furcsa emberek lehettek ezek a rómaiak, hogy csak a bátorsággal foglalkoztak. Rómába vitték, részt kellett vennie a diadalmenetben. Aureliánus rövidesen gyilkosság áldozata lett. Zenobia valahogyan kiügyeskedte magát a börtönből. Aztán elcsavarta egy római nemes fejét, matróna korban halt meg.

Lagertha: Lagertha Lothbrok (795-? ) Seeland királynője. Ragnar „Lothbrok” Sigursson király első felesége, „Vasbordájú” Björn Ragnarsson király anyja.

A leghíresebb viking amazon, aki valóságos személyből lett legendabéli alak. A szőke nő állítólag rendkívül vonzó egyéniség volt, de leginkább képzett harcos akit a pajzsfal királynőjeként, vagy „pajzsszűz”-ként (olyan skandináv nő, aki a hősök felett őrködik csata közben, ennek megfelelően harcba is vonul férjével) emlegettek. Az első sorban a férfiak előtt harcolt. A harcot egészen fiatalon kezdte, majd folytatta férje oldalán is, együtt portyázva a viking seregekkel. A csatákban tökéletesen járatos volt, ismerte a fegyvereket és a küzdőmódokat. Szembeszállt a termetükben nagyobb ellenfeleivel, és könnyűszerrel győzte le a nála jóval erősebb férfiakat. Pajkosan nyújtogatta a nyelvét rájuk, amellyel kitűnő intellektusára és erős szellemére figyelmeztetett, ami csak még kívánatosabbá tette férje, Ragnar szemében. A halálosan veszedelmes és mégis csodálatos nő eltökélt őstípusát jelképezte, aki a női gyengeség mítoszának eloszlatásával a ravaszság és az ész tökéletes egyensúlyát testesítette meg.

Miután elvált Lothbrok-tól, Hedeby urához Sigmund Jarlhoz ment nőül. Az új férj azonban nem jól mérte fel az erőviszonyokat, amibe rövid úton belehalt. Ezután lagherta átvette a hatalmat és újra szövetséget kötött Ragnarral. Lehet hogy Ragnar volt neki az igazi,de ez nem tartotta vissza attól hogy rendesen nekiugorjon. Ilyenkor nem tányérokat dobált hanem beletörte a lándzsát a kedvesbe.

A Saxo Grammaticus krónikája szerint: „Lagertha, aki párját ritkító lélekkel, mégis törékeny szellemmel rendelkezett, pompás bátorsággal felfegyverkezve öntött lelket a bizonytalan katonákba. Ötleteit megvalósította, és szinte szállt az ellenség hátvédéi felé, váratlan rajtaütést eszközölve, így hintve el a pánikot azok táborában”

A krónika szerint mivel független egyéniség volt, valószínűleg visszavonult. Ragnar 845-ös Franciaországi hadjáratával kapcsolatban –mikor kifosztja Párizst- még említik. Lothbrok Northumbria-i halála után már nem tudunk róla.


Tomoe Gozen: ( 1161-1184) szamurájnő, inamotó no Yoshinaka daimjo testőre,kísérője, kapitánya,felesége vagy ágyasa.

Így jellemezték őt a Heike Monogatari című műben: Tomoe fehér bőrű, hosszú fekete hajú különösen szép, és bájos teremtés. Ez a nő egy rendkívül erős, és technikás íjász, aki kész lenne szembeszállni akár egy démonnal vagy egy istennel is, ha az útjába kerül.

Tomoe az igazi Japán legenda, aki még a mesevilágba is beírta magát. A leghíresebb és talán az egyetlen híres női szamuráj. Rendkívüli harci tehetsége miatt még kortárs ellenfelei is tisztelik. A törékeny Japán baba kiválóan forgatta a lándzsát és a kardot. Kedvenc szórakozása volt, hogy lovakat tört be. Végig hűségesen védte daimjó-ját. Az persze japán szokás szerint élt a lehetőséggel. Egyszer kiküldte a sereg elé, hogy lássa a sok béna hímnemű hogyan kell vagdalkozni és lám a csaj visszajött az ellenség fejével. Yoshinaka bevette Kyotót és a Minamotó klán vezére akart lenni. 1184-ben az Awazu csatát azonban elveszítette, a csatában fejét vették. Tomoe Gozen az utolsó pillanatig kitartott mellette és szinte egyedül védte. Halálát legendák övezik. Pontosan nem tudjuk.

Misztikus megjelenése, és legendás képességei miatt, a japánok úgy gondolták, hogy ő a folyók istennőjének a reinkarnációja.


Khutulun: (c. 1260 - c. 1306), más néven Aigiarne, Aiyurug, Khotol Tsagaan vagy Ay Yaruq Kaidu kán lánya és Kublai kán unokahuga. Életéről és tetteiről, többek között Marco Polo és Rashid al-Din krónikáiból tudunk.

Khutulun a nyugat-mongóliai pusztán 13 fiú testvérrel együtt nőtt fel és bizonyára meghatározó lehetett az hogy ezt az állapotot csak gyorsasággal és erővel lehetett megúszni. Megúszta,sőt igazi predátort csinált magából,aki nem csak a fegyverforgatásban jártas de kiválóan birkózik is. Apuka ebben az időben függetlenítette magát Kublai kántól,ami nem lehetett kismiska hiszen korának egyik legnagyobb és legkegyetlenebb uralkodója volt. A csaj persze részt vett a csatákban ahol nem csak kitűnő harci képességeivel de intellektusával is magára irányította a figyelmet. Rajtaütéseket vezetet és a seregek összecsapása előtt ő is kilépett párbajt vívni. A papa nagyon csípte a helyzetet és összes gyereke közül őt tartotta a legtöbbre,de egy idő után az lett a fix ideája hogy férjhez adja. A csaj biztosan nem volt manöken típus,de annyira volt gazdag hogy sorban álljanak a kérők. Ekkor azt a hajmeresztő dolgot találta ki,hogy csak ahhoz megy férjhez aki birkózásban legyőzi. Hogy tét nélküli ne legyen a verseny, mindig feldobtak 100 lovat. A Mongol srácok tenni akarását bizonyítja, hogy Khutulun 10000 lovat tarhált össze. Mivel a férfiak megverni nem tudták,a lovak meg a papa ménesében legeltek, beindult az aknamunka. Megvádolták őket mindenféle korrupcióval, még vérfertőző kapcsolattal is. Nem lehetett mit tenni,választott magának egy pasit,akit nem csomagolt össze,inkább hozzáment feleségül. A férj azonban vagy elesett, vagy fogságba került és Khutulun ,apja halálakor egyedüli nőként állt a kán választáson. Noha a címet ráhagyták, de ennyi hatalomra éhes tesó között nem tudta érvényesíteni. Öt évvel apja halála után húnyt el. Történetét csak a mongol puszta őrizte. Aztán, 1710-ben, a francia nevű Francois Petis de La Croix, Dzsingisz kánról írt életrajzában, Khutulun történetét is megírja.. Ezt a történetet Turandot-nak ("török Lánya") nevezik. a mű szinte nélkülözi a valóságos tényeket. A Turandot-ból 1900 körül Puccini írt operát, amit halála miatt, Franco Alfano fejezett be. Az első előadás a milánói La Scala színházban volt, 1926. április 25-én, Arturo Toscanini vezényletével.


Jeanne d’Arc - Szent Johanna, (Domrémy, 1412. január 6– Rouen, 1431. május 30.), az „orléans-i szűz”, katolikus szent, francia nemzeti hős.

Amikor Jeanne első látomása történik már több mint nyolcvan éve folyik a háború Anglia és Franciaország között. A kontinentális királyság és szigetország egyesítését célul kitűző Anglia a siker küszöbén áll. Franciaország gazdasága romokban hever. Az ipar, a kereskedelem szinte megszűnt. Betakarítani alig van mit,dúl az éhínség, a kolera, a pestis. Az Angol seregek sorra nyerik a csatákat,elfoglalják Párizst és Orleans-t ostromolják. A népesség drámaian megfogyatkozott és a Franciák elvesztették hitüket abban hogy ebből még jól kijöhetnek.

Jeanne komolyan hitte hogy Isten szól hozzá,amikor ez tudatosodott benne konkrét feladatot is kapott. A dolog egyszerű volt még egy analfabéta parasztlány számára is. Vezető kell,egység kell,össze kell rántani a hadsereget és seggbe rúgni az Angolokat. Nem mintha ezt a nemes urak nem tudták volna, de a rokonok fúrása, a riválisok eltüntetése és a hatalom megszerzése előbbre valóbb volt. Jeanne kis protekcióval bejutott a későbbi VII. Károlyhoz, aki már kénytelen volt fogadni a látomásai miatt egyre népszerűbb lányt. Károly akkora slamasztikában volt, hogy Jeanne már nem ronthatott a dolgokon, ezért megengedte,hogy férfiruhában,fegyveresen a sereghez csatlakozzon. Aztán mit ad az Úr, Jeanne a katonák élére állt,egy kis evangélium,egy kis pszichés ráhatás és a katonák mint az őrültek rohantak utána a csatába-sokszor félve hogy egyedül fog menni- 1429-ben felszabadították Orleans-t. ennél ez persze bonyolultabb volt ,mert meg kellett küzdenie az előítéletekkel. Nyílván a parancsnokok először kiröhögték,nem engedték a tanácsba,nélküle döntöttek. Jeanne viszont bevezette a fejükre tojás taktikáját, kiállt a nép elé, elmondta hogy győzni fognak, aztán attak. Mivel a katonák elhitték, mert győztek, már nem lehetett megkerülni. Károly kinevezte a sereg társ parancsnokának. Ekkorra már parancsnok társai is tűzbe mentek érte. Legalább háromszor sebesült meg súlyosan, de mindig visszatért a csatába. Úgy tűnik taktikai érzéke sem volt akármilyen. A Patay-i csatában akkor ment át támadásba, amikor az Angol hosszú íjászok még nem foglalták el tüzelőállásaikat, ezzel szétszórta az ellenséget. A Franciák Jeanne-al az élen visszafoglalták az összes városukat Párizsig, köztük Auxerre-t, Reims-t. Az Angolok ha meglátták a „boszorkányt” már futottak. 1430-ra kényelmetlenné vált az udvar számára. A katonai célok teljesültek, most a diplomáciáé volt a főszerep, ezt viszont Jeanne személye akadályozta. Egy ütközetben visszavonulást rendelt el, de ő maradt hátra a többiek fedezésére. A Burgundiak elfogták. VII. Károly semmit nem tett hogy megmentse,pedig bizonyíthatóan többször is segíthette volna a szökésben. Ki is válthatta volna, de a politikai helyzet a halálát kívánta. Eladták az Angoloknak, akik diadalmenetben vitték Rouen-be, majd boszorkányság vádjában bűnösnek találták és 1431.május. 30-n máglyán kivégezték. 1452-re a politika ismét változott. Az Angolokat legyőzték. Franciaország ismét prosperál. Csak éppen az uralkodói tekintély hever romokban, mert Károly hatalmát mégis csak Jeanne legalizálta, az Angolokat mégis csak a paraszt leány hajtotta a búsba. Meggyőzték hát a Pápát, rehabilitálják. Per újrafelvétel történt amiben kiderült, hogy Jeanne mártírhalált halt és ártatlan. Idővel Jeanne legenda, mítosz lett. Az utókor a francia szabadság szimbólumává tette. Az Egyház 1909-ben boldoggá, 1920-ban szenté avatta.


Ching Shih (1775-1844) Prostituált, kalóz, a híres „Red Flag Fleet” vezetője, A Dél-Kínai Tenger úrnője.

Az egykori prostituált, a kínai hajók tucatjait elsüllyesztő Ching a 19. század elején egyes becslések szerint akár 80 ezres kalózseregnek is parancsolhatott. Az egyik leghíresebb kalóz volt, de a leghíresebb kalóznő, aki ráadásul érdemben tudott a szakmából visszavonulni. A 26 éves nő prostituáltként dolgozott Canton egyik úszó bordélyában, amikor a kalózok elfogták. Legnagyobb meglepetésére nem bántották, hanem egyikük, Cheng Ch’i, aki nagy múltú és híres tengeri rabló család sarja volt, feleségül kérte. Ettől kezdve partnerek voltak az ágyban és az üzletben. A lány segítségével Cheng Ch’inek sikerült összeállítani az egyik legnagyobb és legveszélyesebb flottát Kínában. Hat évvel később a férfi meghalt egy tájfun következtében, felesége pedig ügyesen manőverezve átvette a helyét.

Ching Shih szigorú vezető volt, mindent ellenőrzött, és minden akcióról írásos kérelmet kellett hozzá benyújtani. Saját törvénykódexet alkotott és keményen be is tartatta az abban foglaltakat. Legénységének tilos volt fosztogatni vagy lopni a falusiaktól, vagyis csak fejvesztés terhe mellett. A női foglyokat pedig fel kellett szabadítani. Legalábbis a kevésbé vonzóakat; ugyanis ha szépek voltak, ágyasként vagy feleségként megtarthatták őket. De a kalózok hűségesek voltak házastársukhoz, és azokat, akik megerőszakolták vagy engedély nélkül megütötték a női foglyokat, halálra ítélték.

Wu Zetian császárné hagyományait követve – aki 690 és 705 között uralkodott Kínában –, Ching Shih kíméletlen volt. Az egyetlen célja a profit volt, és bárkit, aki szembe mert szállni vele, vagy gátat próbált szabni neki, a helyszínen lefejeztek. Híres volt arról, hogy előszeretettel vágatta le a fülét ellenségeinek, vagy azoknak, akik megpróbálták őt és a flottát elhagyni. S annak ellenére, hogy megtapasztalta a prostituáltak életét, hatalmas és jövedelmező bordélyház-láncot üzemeltetett. Sikereinek csúcsán Ching Shih kalóz flottája 1600 hajóval büszkélkedhetett, s több mint 70 000 férfi és női kalóznak, kémnek és beszállítónak parancsolt. Befolyása a Dél-kínai-tengertől Guangdong tartományig terjedt, de kémei az uralkodó Quing dinasztiába is beépültek.

A Quing császár, Jiaqing nagy erőkkel próbált fellépni ellene, de mindhiába. Néhány sikertelen kísérletet követően a kínai haditengerészet portugál, brit és holland hajók segítségét kérte. De még így sem sikerült elsüllyeszteni a Red Flag Fleet hajóhadát.

1810-ben a császár végül kapitulált, s amnesztiát ajánlott a nőnek és követőinek, hogy ha felhagynak véres tevékenységükkel. Ching Shih-nek tökéletes volt az időzítés, mert a zsákmány és a nők miatti súlyos belső nézeteltérések miatt a tökéletes rendszer kezdett összeomlani. Aláírta a szerződést, hogy feloszlatja a flottát a szabadságukért cserébe, de a zsákmányt megtartják. Még nemesi címet is kapott: „császári rendelet alapján úrnő” meghatározással. 35 évesen felhagyott a kalózkodással és nyugdíjba vonult. A kalózok királynőjének egy gyermeke született, nyitott egy bordélyt, s gazdag arisztokrataként kényelmes életet élt 69 éves korában bekövetkezett haláláig. Neve már szinte teljesen feledésbe merült, de hírhedt öröksége még ma is él a Dél-kínai-tenger kalózainak körében.


Pfiffner Paulina (Mezőhegyes, 1825. – Gyula, 1853. szeptember 29.) magyar katona, honvéd hadnagy.

A Magyar történelem is tele van tökös csajokkal, már hogyne lenne. Ki ne hallott volna I. Szent István királyunk édesanyjáról Saroltról,aki vadászott,verekedett és még az asztal alá is itta az erősebb nemet. Vagy ki ne ismerné az egri nők legendáját, Zrínyi Ilona történetét aki két évig tartotta Munkácsot a Habsburg sereg ellen. Mivel van miből meríteni, ismerkedjünk meg egy talán kevésbé populáris,ám annál érdekesebb személyiséggel.

Paulina úgy 15 évesen lépett lázadó korszakába. Anyját 10 évesen vesztette el,apját pedig aki katona volt Lengyelországba helyezik. Először színész akar lenni,majd a bécsi forradalom kitörésekor beáll a légióba. Ehhez férfi ruhába öltözik és Ligeti Kálmán néven végig küzdi a Magyar szabadságharcot. A lány rendelkezhetett valami katonai alap képzettséggel és affinitással, hála apunak. Aztán a gyakorlat teszi a mestert, bátorságnak meg nincsen híján. A bécsi légió maradványaival Magyarországra jön. Részt vesz Buda elfoglalásában. Aztán Bem seregében harcol. A Piski csatában vállalkozást hajt végre, megsebesül. Bátorságáért és hősiességéért tiszté léptetik elő. Paulina annyira jól játszotta a férfit, hogy ivott, dohányzott, káromkodott,verekedett, sőt hódolókat szerzett. Világos elől apjához Lengyelországba szökik. Később hazajön, rokonánál ügyvédnek áll. Felismerik és elfogják. Paulina azonban nem akar élve ellenségei kezén maradni.

„… 27 éves, nyúlánk magos, ritka szép egyenes termetű, izmos erős test alkotású, több évek olta Ligeti Kálmán álnév alatt férfi ruhában járó, szép müveltségű mint magyar ugy német irásban mind a szépet mind a felfogást illetőleg magát tökélletesitette. Heves mérsékletű, hirtelen fel-lobbanó, mint becsület érzéssel úgy bátorsággal is nagy mértékben biró, a szó teljes értelmében igazi férfias nő – mint elöttem többször nyilvánitá, azon való elkeseredésében, hogy érte jött édes Atyjának kérésére és kezességére ki nem adódik, hanem Nagyváradra fog küldödni, s haditörvényszék elibe állitodni, fojó hó 1ső napján reggeli 91 orakor le lopván a 3ik vagy 4ik fel aggatott töltött pisztolyok közül egyet – nem messze az ágyhoz, állva magát keresztűl lötte, a gojó a falról meglapulva pattant vissza.”

Gyulán nyugszik a Szentháromság temetőben, sírján az utókor emlékkövével.