A szombathelyiek a végsőkig kitartottak. Nem írnak, nem beszélnek róla. A hősökről nem emlékeznek meg. Pedig Szombathelynek nem csak római múltja van.

Az 1532-es Török hadjáratról mindenkinek Kőszeg jut eszébe. Méltán, hiszen a maroknyi várvédő sereg hősiességgel, bátorsággal,furfanggal és remek diplomáciával magyar kézen tartotta a várat. Kőszeghez azonban többek között , a török sereg útja Szombathelyen keresztül vezetett.

A hadjárat történetét Dzselálzáde Musztafa örökítette meg, de információkat kaphatunk más Török, Magyar,Osztrák,Velencei és Genovai forrásból is.

II. Szulejmán szultán és fő serege 1532. 04.25-n indult Isztambulból,azzal a céllal hogy pacifikálja a Dunántúli, magyar Királyság kezén lévő területeket, végső célként pedig bevegye Bécset. A Török sereg Drinápoly,Plovdiv,Nis,Szófia,Nándorfehérvár,Vukovár,Eszék,Csurgó, Nagykanizsa útvonalon megtett menet után 08.03-n érkezett a mai Vas-megyébe Körmendhez, ami a feltételezések szerint inkább Vasvár lehetett.. A menetvonalon ahol ellenállásba ütközött, ott az erődítményeket elfoglalta, a helységeket kifosztotta, felégette, a népet elhurcolta.

Musztafa szerint Vasvár (Körmend) védői félelmükben elmenekültek és a Törökök a várat birtokba vették. A hadjáratról vezetett szultáni napló az esetet nem említi, annyira nem tartja fontosnak. 08.04-n elfoglalják és felégetik Rum helységet,ahol valami erődítmény is lehetett és amelyet utána nem építettek újjá. Rum védői a támadás elől „szétszéledtek”.

A Török előőrs 08.05-n megjelent Kőszeg alatt. Közben a fősereg hidakat vert, többször átkelt a Rábán és 08.06-n ikervár-Mesteri térségében tartózkodott. Ikervár védői még az előőrsök megjelenésekor „szétszéledtek”, Mesteri lakói kegyelemre megadták magukat. A szultáni sátort 08.07-n Rábahídvégen verték föl. A megerődített helységbe menekült a környék lakossága, akik a főseregnek megadták magukat. Ezen a napon érkezik Ibrahim pasa serege Kőszeghez és rögtön bekeríti azt. Másnap a Szultán átkel Rábahídvégnél a folyón a frissen ácsolt hídon. 08.08-n Török csapatok állnak Zalavárnál és Szombathely váránál. A mellék irányban fekvő Zalavár ostromáról nem tudunk. Az ugyancsak nem fő irányban fekvő Sárvárral egy kisebb sereg többször próbálkozott. 08.12-n megostromolták, azonban menetből nem tudták bevenni, ezért feladták. Szombathely nem volt ilyen szerencsés.

Szombathely vára.

A belső várból ma már csak az 1930. évi ásatás során feltárt 2.2 méter falvastagságú körfal csekély maradványa látható, vékony falgyűrűvel. A belső vár 38 méter körátmérőjével nem egy nagyméretű lakótorony, hanem a védőfalon belül, feltehetően különböző rendeltetésű és magasságú helyiségek láncolatából állott épület lehetett. Ehhez a várhoz épült hozzá a nagyobb területű, sarkain kis méretű külső tornyokkal erősített városfal öt kapuval: a Gyöngyösi úti, a Forró, ma Kossuth Lajos utcai, a Föl, ma Kőszeg utcai, a Nagy- és Kiskert utcai kapukkal.

Bél Mátyás 1730 körül keletkezett kézirata és egy 1782. évben kelt jegyzőkönyv szerint Szombathely vára négyszög alaprajzú, szögletein egy-egy kör alakú sarokbástyával erősített vár volt. A győri püspöki levéltár egyik 1763-ben kelt iratában a püspöki sörházzal kapcsolatban a várfal nyugati részéről olvasható, hogy „Az egész ház a vár bástyájával össze vagyon ragasztva… Minthogy a vár felől az udvar egész sövénnyel vagyon bekerítve, ugyan azon felől vagyon egy kis kapu is, tölgyfa strálok a kapufái. Deszka két részre nyíló kapu van rajta s alkalmas. Ezen kapun túl a sövény mellett vagyon kis kert, ahol káposztát szoktak nevelni… Ezen kert mellett vagyon a vár bástyája által vágva, hol kapuhely vagyon, két részre nyílott a kapu, melynek fele most is fönn áll, a másik fele pedig régen romlott.”

Az 1782. évi jegyzőkönyv szerint a keleti oldalon volt a „várnak derék bástyája”, ahol a felvonóhidas, kaputornyos főkapuja állt, amely később a vámház lett. A vár maradványait a mai székesegyház építésekor Szily János püspök bontatta le.

Szombathely vidékén már az ősidők óta laktak emberek, azonban település csak a római uralom idején alakult ki Savaria néven. A római jogú kolóniát Diocletianus császár tette Pannónia első székhelyévé.

Attila hun fejedelem 441-445 között foglalta el Savariát melyet 458-ban egy hatalmas földrengés teljesen elpusztított.(?) Ezután frankok, illetve az avarok szállták meg.

A honfoglalás után I. István király uralkodása idején a győri püspök birtoka lett. A tatárjárást követően valószínű, hogy a győri püspökség építette fel a várat, amely egy 1274-ben kelt oklevélben „castrum Zombothel” alakban fordul elő, várnagya pedig 1377-ben „castellanus de Sabaria” néven szerepel. Vámja is a győri püspököt illette meg, akik közül János 1407-ben kelt oklevelével a királyi városokéhoz hasonló kiváltságokkal ruházta fel.

A mohácsi csatában Paksy Balázs győri püspök életét vesztette, és helyét a püspökségben 1539-ig nem töltötték be, így Szombathely gazdátlanná vált. A várost előbb Erdődy Péter, majd Laki Bakics Pál szerezte meg, de nem állandóan bírta, mert Batthyány Ferenc [9]], illetve Weispriacher soproni főispán, Sayrer és Kensperger nevű németek hol fegyverrel, hol pénzzel kerítették hatalmukba. 1538-ban újra a Bakics testvéreké, majd 1539-ben Révay Ferenc nádor birtoka volt. 1554. július 1-én került vissza a vár Gregoriancz Pál győri püspök kezébe. Az 1578. évi pozsonyi országgyűlés megyeszékhellyé jelölte ki, rendeletére a vasvári társaskáptalant költöztették ide, nehogy értékes levéltára a törökök kezére kerüljön.

Bocskai István hajdúi 1605-ben foglalták el és dúlták fel. A Magyarország Hadtörténete [I] c. könyv 249. o. szerint a vár kapuit megnyitották az ostromlók előtt a Bocskaihoz húzó hajdúk és így került Bocskai kezére a vár. Széchenyi György püspök 1669-79 között, a meglehetősen romos állapotban levő várat helyreállíttatta, és valószínű, ekkor keletkezett a kör alakban övező külső védőöv a három rondellával és kaputoronnyal. A falakon kívül két öl szélességben alacsonyabb sánc, ezen kívül pedig a mély várárok húzódott. A vár belső épülete a dóm szentélye, a sörház-udvar és a püspöki kert déli részének helyén állt.

A várat 1710-ben tűzvész pusztította el, többé nem épült fel, sőt falainak maradványait a székesegyház építésekor Szily János püspök lebontatta.

08.09-n. Dzselálzáde Musztafa így írt erről a napról: „Ezen a vidéken a meghiúsult tervű és reményükben csalatkozott, pokolbeli feslett erkölcsű gyauroknak Szonbothel nevű, égig érő váruk is volt, melynek elfoglalása nehéz, mint valamely talány megfejtése s mely szintén keresztények tartózkodási helye volt. Az említett hónap hetedik napján ez is elfoglaltatott a győzelmes sereg által.

A következő napon tovább mentek.”

Tehát nehéz volt és elfoglalták. Lényeges, mert a történetíró ezeket a szavakat együtt, máshol nem használja. Ebből az következik, hogy nem menekültek el, nem adták meg magukat, becsülettel tették a dolgukat. Emiatt a kor szokása szerint mindannyian hősi halált haltak.

Az érdekes az hogy a hadjáratban szereplő várak között az eset egyedi. A hadjáratban , a Töröknek ellenállók esetében is egyedi. Talán Kőszeg dicső árnyéka miatt nem emlékezünk meg róla? Talán, hiszen Sárvár esete sincs a köztudatban, pedig mégiscsak megvédték azt a várat, még ha nem is a fő sereggel szemben. Az biztos hogy városunk történetének eme részletével ez idáig méltóképpen nem foglalkoztak, még Szombathely katonatörténete sem említi. Hogy valaha valakik ezért a földért tudatosan az életüket adták, emléktábla nem hirdeti. Nem ezért tették, de megérdemelnék az utókortól. Szombathely várának egy részletét sem rekonstruálták. Persze Aldira is szükség van.

Szombathely hős védőinek esélyük sem volt. Ennek ellenére vállalták a mártíromságot. Talán egyszer megtudjuk kik voltak és méltó módon emlékezünk meg róluk!